Előadó: Tide
Kiadó: CPZ Records
Megjelenés: 2007
A Tide-ot, úgy gondolom, nem kell bemutatni ennek a négy fiatal, tehetséges és szimpatikus srácnak, hiszen 2005-ben hihetetlen módon magukra vonták a figyelmet a „Seven Days” című debütalbummal, amely újrakiadást is megért. Az első lemezről leginkább három szám emelkedett ki: a „Release My Gun”, az „Evolution” és a „Brain Damage”. A fent említett dalokhoz videóklipet is forgattak, így a sikertörténet csak folytatódott.
A kvartett azonban nem talált időt a pihenésre – és ez így van jól. 2007 nyarán Amszterdamban vették fel a második stúdióalbumot, a „Nothing to Lose”-t. A producerek ezúttal Peer Rave (Henry Rollins, Urban Dance Squad, Junkie XL) és MatthijsVan der Speck (Lenny Kravitz egykori gitárosa, aki Lauryn Hill-lel és Craig Rossszal is dolgozott) voltak.
Ez a gyönyörű kis lemez tizenegy dalt tartalmaz, ezek közül a „Kick Out the Jams” remek feldolgozása az MC5 számának. Bár az album jóval kevésbé ütős, mint a debütalbum, amelynek kritikáját ITT olvashatjátok, ez a nagyszerű korong sokkal dallamosabb, kiforrottabb és mélyebb.
Az album vizuális megjelenése is sokat elárul, sőt néha ez a fő oka annak, hogy megveszed a CD-t, még ha az előadót egyáltalán nem is ismered. Kíméletlenül és pardon nélkül remekelt itt is a csapat, hiszen a borító kifejezetten finom. Mintha maga az album kérné, hogy vedd meg, túlzott és felesleges giccs nélkül; a színek és az eredetiség miatt a korong magától felhívja magára a figyelmet.
Már az első hallgatás után elkapott az igazi tidefória, bár eleinte talán nem tűnt olyan jónak, mint az elődje, de többszöri meghallgatás után az ember szó szerint rákattan, főleg a szlovén albumokhoz és a hazai zenei viszonyokhoz képest.
Az album teljes gőzzel indul a „No place left to go” című számmal, a már ismert gitárhanggal, amely tényleg csak a Tide-ra jellemző. Amikor a hallgató a ritmusszekciót is meghallja, szó szerint elnémul. Igazán kiforrott dallamosság és tősgyökeres rock, amire mindannyian vágyunk, a produkció pedig már csak a pont az i-n; szerintem a mi zenekaraink még jó ideig fognak küzdeni, hogy oda jussanak, ahol a Tide jelenleg tart.
Dalról dalra hódítják meg a hallgatót, és minden egyes szám meglepetést tartogat. Ráadásul a srácok a szövegeket ismét angolul írták, pedig tudjuk, micsoda bukás szokott ez lenni a mi előadóinknál, de a Tide-nál nem, hiszen Kevin különösebb gond nélkül, nagyon szépen énekel angolul, hangja ráadásul nagyon egyedi és messziről felismerhető.
A harmadik szám, a „Waiting for the rain” egyben az új lemez első kislemeze. Először a 24ur.com-on hallottam (sajnos ott a hangminőség gyenge volt, olyan hangzása volt, mintha az albumot otthon vették volna fel, masterelés nélkül; a dalt továbbra is meghallgathatjátok ITT), ezért annál jobban meglepett, amikor meghallottam ennek a gyönyörű balladának az igazi hangzását. Itt kiemelhetjük a gitárszólót is, amely nem túl bonyolult, de remekül illik a dalba.
Az összes dal szorosan összetartozik, mintha a Tide két év alatt teljesen felnőtt volna, és bár továbbra is igazi rockot akarnak játszani a tömegnek, ezúttal kiforrottabb, dallamosabb változatban. Ez igazi csemege a jó rock gurmandjainak, a sikert biztosan megismétlik, a zenekarnak pedig most azt kívánom, hogy külföldön is megmutassák, miből vannak gyúrva.
A srácok mindenképpen sokat fejlődtek, és fontos lépést tettek a szlovén zenéért; lehet, hogy az első album hallgatói nem értenek velem egyet, hiszen ez a lemez tényleg jóval nyugodtabb, de a srácok azt hozták ki az albumból, amit minden zenész szeretne.
Ha azzal a tény elé állítanának, hogy csak 3 számot választhatok az albumról, amelyek a legjobban meggyőznek, az nagyon nehéz feladat lenne, hiszen minden dalnak megvan a maga varázsa! Mégis kiemelem a „No place left to go”, a „Something else” és a „The urge” című számokat; főleg az utóbbiról gondolom, hogy szép sikert arat majd, ha máshol nem, hát a koncerteken biztosan!
A „Kick out the Jams” feldolgozása is remek. ITT megnézheted az eredeti előadást, aztán hallgasd meg a modern, eredeti és fáradhatatlan Tide-ot, és megint nagyon meg leszel lepve.
11 remek, változatos, dallamos, kiforrott és mély dal több mint elég ok arra, hogy még most elmenj az első lemezboltba, és megkeresd ezt a gyönyörű albumot; biztosan nem fogod megbánni, legfeljebb a szomszédok lesznek dühösek, mert az album rabul ejt, és minden nap ezt fogod hallgatni! A srácok valójában sokat veszíthetnének (bár magabiztosan „Nothing to Lose”-nak nevezték el az albumot), de ez biztosan nem fog megtörténni, ezzel a lemezzel semmiképp.
Még valami: büszkék lehetünk rá, hogy van egy Tide nevű zenekarunk, amely nem egy újabb klasszikus banda, ami a Siddharta-t másolná.
Felállás
Kevin Koradin (ének, gitár)
Peter Kokotec (gitár)
Gregor Jakac (dob)
Matej Batelič (basszusgitár)
Produkció
Peer Rave & MatthijsVan der Speck
Számlista
01. No place left to go (3:36)
02. Like it slow (3:01)
03. Waiting for the rain (4:23)
04. Fade away (3:32)
05. Shooting straight (4:11)
06. Something else (3:22)
07. Following (3:32)
08. The urge (4:19)
09. Living it all behind (2:39)
10. Kick out the jams (2:45)
11. Fair enough (3:40)
