Előadó: Billysi
Kiadó: Dallas Records
Megjelenés: 2007
Értékelés: 2.5/5
A Billy’s Private Parking zenekart már jó ideje ismerem, hiszen a nevük elég gyakran felbukkan a tévéképernyőkön és a rádióhullámokon. Nemrég átnevezték magukat Billysire (nem, nem a grúz főváros eltorzított változatáról van szó, legalábbis szerintem nem), ezen a néven pedig albumot is megjelentettek Magia címmel. Az új lemez népszerűsítésére a tagok különböző tévéműsorokban is feltűntek, én a Navigator című adásban futottam beléjük, aminek amúgy semmi köze a zenéhez.
Úgy látom, a Billysi (vagy Billy’s Private Parking) zeneileg nem tud dönteni, mit is akar pontosan. Egyrészt olyan érzésem van, mintha rockerek akarnának lenni, másrészt mintha inkább a pop érdekelné őket. A végeredmény az, hogy a dalok többnyire a pop és a rock langyos keverékeként szólnak, amiben alig van feszültség és energia. A dalokat egyébként nagyon jól játsszák, a produkció pedig tipikusan modern, kisimított, ahogy az illik. Valamivel jobb hangzásról Davor Klarič (Šank Rock, billentyűk) gondoskodik, akit már régóta nagyon keresnek stúdiózenészként (dolgozott például a Devil Doll lemezein is). A Billysiknek mindenesetre nem hiányzik a dallamérzékük, a dalok többnyire elég énekelhetők és könnyen megragadnak a fülben, de az igazi töltet hiányzik.
A szövegekről nem mondanám, hogy teljes csőd. Az énekesnő egyes ötletei egész érdekesek, de többnyire a beteljesületlen szerelemről, vágyakozásról és az élet egyéb örömeiről szóló sztereotip siránkozásra hagyatkozik. A zenei költészet díját sajnos át kell engednie másoknak, akik jobban értenek a lírai szövegek kovácsolásához, például Jani Kovačičnak vagy Iztok Mlakarnak. Még nagyobb a csőd, amikor angolul próbálkozik a szövegekkel (C’est La Vie), de ezzel szinte az összes szlovén zenekar bajban van. Nem értem, mi értelme van ennek, hiszen a külföldi áttörés nem túl valószínű, a szövegek bemutatott színvonala alapján pedig erősen kétlem, hogy Urška angolul pontosabban fogalmazna, mint szlovénul. Azt viszont el kell ismernem, hogy nagyon szépen énekel, szinte teljesen akcentus nélkül.
Nem állhatom meg, hogy ne szóljak be a borítónak is, amelyen a zenekar négy fiatal tagja félmeztelenül próbál ijesztőnek hatni, miközben az énekesnő csábító mosolyával a gyanútlan fiatal srácokat igyekszik rávenni, hogy megvegyék az albumot, ami zeneileg semmi megrázót nem kínál nekik. Én jobban szeretném, ha a fiúk a borítón fel lennének öltözve, a bájos Urška pedig nyugodtan levethetne magáról néhány felesleges rongyot (elnézést a vulgaritásért).
Ennek az albumnak igen sokat sejtető címe van, de varázslat biztosan nem sok akad rajta. Az együttesről nem tudok sok dicséretet mondani. Ha azt mondanám, hogy jobbak az Atomik Harmonik és a Turbo Angels féle turbofolkos dolgoknál, az sem lenne nagy dicséret. Szomorú egyáltalán, hogy ilyen zenekarokhoz kell őket hasonlítanom, ha dicsérni akarom őket. Úgy gondolom, ha nem lenne olyan vonzó énekesnőjük, mint Urška, nem lenne ilyen nevük a szlovén popszíntéren. Nem tudom, hol bújik meg a Billysik varázsa, de a zenéjükben biztosan nem. Talán Tbilisziben!
Felállás
Urška Majdič – ének
Matic Ajdič – gitár
Sergej Pobegajlo – ritmusgitár, billentyűk (C’est la vie)
Martin Rozman – basszusgitár
Mic Melanšek – dob
vendégek:
Davor Klarič – billentyűk
Jure Rozman – dob (Kaos)
Marko Soršak – dob (Skrivnosti)
Producerek
Sergej Pobegajlo, Jurij Toni
Dalok listája
1. Svet gre naprej
2. Ona
3. Hello Hello
4. Slikar
5. Preberi me
6. C’est la vie
7. Pasti za srce
8. Orkan
9. Skrivnosti
10. Še! Dobre elektrike
11. Aine
12. Kaos
13. Fool for you (bonus)
