Előadó: Underoath
Kiadó: Virgin Records
Megjelenés: 2006
1998-ban járunk, amikor Floridában, pontosabban Luke Morton gitáros hálószobájában megalakult az UNDEROATH nevű emo/screamo zenekar. A szokatlan kezdet után a banda még mindig aktív, de erősen megváltozott felállásban – azóta ugyanis már az összes tag lecserélődött, az egyetlen, aki az első perctől kezdve a csapatban maradt, az akkori dobos és énekes, Aaron Gillespie. Eleinte a banda kevésbé dallamos, nehezebben emészthető zenét játszott, de az első nagylemez megjelenésekor ez megváltozott. A zenéjük dallamosabb lett, és egyre jobban kacérkodni kezdett az emo corral. A srácok Dallas Taylor énekessel vették fel az első három lemezt, 2003-ban pedig csatlakozott hozzájuk az akkori üvöltős énekes, Spencer Chamberlain, akit az utolsó két albumon hallhatunk. Az énekescsere mellett a zenekart az alapító tag, Luke Morton is otthagyta, és a felállásban azóta még számos további váltás történt. A floridai screamo-csapat (már majdnem) 10 éves pályafutása alatt öt kiadott lemezzel és az idén megjelent DVD-vel büszkélkedhet. Az első, a megalakulás után egy évvel megjelent anyag az ACT OF DEPRESSION volt. Ez már hozott nekik némi sikert, az ismert nevek közé azonban még nagyobbat léptek a CRIES OF THE PAST (2000) című új lemezzel. A THE CHANGING OF TIMES az utolsó lemez, amelyen még Taylor hangja üvölt (2002-ben jelent meg), a két évvel későbbi THEY´ RE ONLY CHASING SAFETY-n pedig már Chamberlain hangját hallhatjuk. Az énekescsere után csak úgy záporozni kezdtek a sikerek és a turnék. Az Underoath fellépett a híres Taste Of Chaos-on és a Warped Touron, együtt a Taking Back Sunday-jel, az Atreyuval, a Poison The Well-lel, a The Used-zel, és még sorolhatnánk! Ráadásul a rangos Grammy-díjra is jelölték őket a Best short video kategóriában. Mindezek után tavaly még egy lemezzel megörvendeztettek minket, ez a DEFINE THE GREAT LINE. Hogy könnyebben kivárjuk az új albumot, ott van még az UNDEROATH 777 című DVD, amelyet idén dobtak piacra.
Az Underoath-tól én azonnal elalélltam, ahogy meghallottam őket! Ezt az első szám, az IN REGARDS TO MYSELF érte el, amelyben váltakozik az éneklés és az üvöltés. A banda igazi különlegessége egyértelműen a vokál: a lágyabb részeket (vagyis az éneklést) Aaron, a ricsajt és az üvöltést pedig Spencer viszi. A kemény nyitány után egy kicsit barátságosabb dalba, az A MOMENT SUSPENDED IN TIME-ba cscsöppenünk, ami persze nem azt jelenti, hogy nincs benne üvöltés! A THERE COULD BE NOTHING AFTER THIS a harmadik szám, kellemes hallgatni, mégis tele van a zenekar jellegzetes riffjeivel. A leghangosabb kezdése egyértelműen a YOU´RE EVER SO INVITING-nek van, amely tartalmilag nem sokban tér el az előző daloktól, a közepén viszont meglepetés vár: egy nyugodt rész, amely rögtön eszembe juttat valami emo számot. A vége összekapcsolódik a következő dallal, a SALMARNIR-rel, amely szerintem afféle választóvonalként működik a lemezen a zajos és a kicsit nyugodtabb rész között, mert az album második fele sokkal barátságosabb, mint az első. Tényleg lassú és nyugodt! A RETURNING EMPTY HANDED viszont megszakítja az imént említett (átmeneti) barátságosságot, és újra a régi vágányon halad tovább: tolás, éneklés, üvöltés… A CASTING SUCH A THIN SHADOW hasonlít az ötödik számra, azzal a különbséggel, hogy ez sokkal élénkebb, a dal nagy része instrumentális, a vége felé pedig futólag üvöltés és éneklés hallatszik. Gyors riffek, rengeteg üvöltés és őrülten jó szám: MOVING FOR THE SAKE OF MOTION. Tiszta emo stílusban! Ezt követi a nekem legkedvesebb dal, a WRITING ON THE WALLS, amelynek az elején csak az ének és a gitárhúrok dörzsölése hallatszik, ami hamarosan őrjöngésbe csap át, és megint kiváló dal kerekedik belőle! A végén az Underoath vihara kicsit lecsendesedik, egy pillanatra azt hisszük, hogy vége a dalnak, beáll a csend, aztán a zárásként újra jön az ordítás!!! Ezután a lemez legbrutálisabb száma következik, az EVERYONE LOOKS SO GOOD FROM HERE. A fő összetevők csupán az irgalmatlan gitárhúrtépés és az irgalmatlan üvöltés, normális éneklés nélkül. De kiváló dallam, és ettől kemény dal! Az utolsó szám a TO WHOM IT MAY CONCERN. Egy szám, amely az elején tényleg olyan érzést kelt, mintha valami véget érne, hiszen szinte az egyetlen, amely nem annyira brutális és nyomulós, ezt az éneklés is megerősíti, amely a többi dallal ellentétben nem túl vad. De minden szép dolognak egyszer vége, és itt is így van. Nem pontosan a dal vége ez, hanem újra kezdődik az a jól ismert üvöltés, amiről már azt hittük, hogy nem lesz. A vége pedig szinte megegyezik a kezdettel, vagyis lassú.
A lemez 11 számmal véget ér, a banda aktívan turnézik, ahol milliókat keres, a rajongók pedig valószínűleg mind odavannak az új lemezért! Így mindannyian boldogok és elégedettek lehetünk, és izgatottan várhatjuk a banda újabb vállalkozásait!
Felállás
Spencer Chamberlain – ének
Christopher Dudley – billentyűk
Timothy McTague – gitár
James Smith – gitár
Grant Brandell – basszusgitár
Aaron Gillespie – dob, ének
Produkció
Adam Dutkiewicz, Matt Goldman & Underoath
Számlista
1. In Regards To Myself
2. A Moment Suspended In Time
3. There Could Be Nothing After This
4. You` re Ever So Inviting
5. Salmarnir
6. Returning Empty Handed
7. Casting Such A Thin Shadow
8. Moving For The Sake Of Motion
9. Writing On The Walls
10. Everyone Looks So Good From Here
11. To Whom It May Concern
Az album hossza: 47.00
