Előadó: Conxious
Kiadó: Saját kiadás
Megjelenés: 2005
A Conxious osztrák fiatalokból álló banda, akik igazi tudósai a végletekig élvezhetetlen szerzemények komponálásának. A mechanoreceptor-szervek kínzásának specialistái. A kiadványok recenzeálásával töltött évek alatt még nem sikerült ennyire végletesen élvezhetetlen albumot meghallgatnom, amelyen a zene minden eleme vérre menő harcot vív a többivel, hogy ki dobja ki kit a bokszringből. A Conxious tipikus példája annak a zenekarnak, amelynek tagjai képzett zenészek, mindent maguk finanszíroznak, maguk szervezik a fellépéseiket, a gitáros saját szignós gitárokat használ,… szóval a srácoknak láthatóan elég jól áll a költségvetésük. Mindeközben szépen magabiztosan igyekeznek kipréselni magukból valami különlegeset, valami mást, valami kegyetlenül avantgárdot.
Csakhogy nem minden a pénz meg a zenei diploma, így az eredmény ezúttal is egyedülálló. Egyszerűen annyival zárhatom, hogy a srácok nem tudják, mit akarnak. A zene riffek és egyszólamú húrcsilingelés keveréke, valahányszor a gitárosnak úgy tűnik, hogy túl sokáig kitart a riffelésnél! Vagyis logikátlan kísérletező kikapcsolások szabdalják szét az album játékidejét, amelyek teljesen diszfunkcionálisan próbálják összeragasztani a motívumokat, ez pedig a zene határtalan széttöredezettségét eredményezi, aminek se füle, se farka. Elindul egy riff, jön a logikátlan szünet, ami megöli a dinamikát és a melodikus-energetikus áramlást, derült égből villámcsapásként valamiféle „a cappella” éneklés váltja fel, a következő pillanatban újra kitör a riff, kicsit később az egész átcsap doomos, félhangos vonyításba, aztán jön egy gitárszóló, ami sehová sem illeszkedik. Rémisztően összefüggéstelen.
Az ének képzett és dallamos, tiszta, és teljesen kihasználatlan marad. Ennyire túlzottan kísérletező, motívumokat összevissza gyúró gitár- és ritmusszekció mellett kifejezetten láb alatt van. A dallam keresésében a dallamok között teljesen ki van herélve és agyonnyomva. Megvan benne a potenciál, de az ilyen homályos kanyarokban, a totális kísérletezésben sehogy sem találja a helyét. A srácok jó adag tiszta és félakusztikus hangzást is bevetnek. A hírhedt motivikus összefüggéstelenség mellett a pontot az i-re a ritmusváltogatás szabadkézi, „free form” mániája teszi fel, amelynek az egészet a végletekig progresszívvé kellene fűszereznie. Szóval igen! Ez progresszív, és közben alternatívnak is lehetne nevezni, de ezúttal olyan felépítéssel, aminek tipikus célja, hogy a hallgató dobhártyája lángra kapjon.
Az egyes dalok bemutatására ebben az esetben semmi szükség, csak a gyors összefoglaló kedvéért: a zseniális Conxious legőrültebb kísérlete, amelynek zsenialitása kizárólag nekik magukának érthető, egyértelműen a Neurotic Nightmare című dalban áll össze, ahol egy metalriff valamiféle latin bossa nova ritmuson döcög. Ez a termék tiszta csőd, zenei abortusz, és a banda tagjainak csak azt kívánom, hogy a zenei kifejezésmódban egyszer megegyezzenek egymással, kitűzzenek egy célt, és kövessék is. Akkor talán az albumaik értékelése is másképp alakul majd. Ez az album kiváló iskolapélda lehet minden zenekarnak arra, hogyan ne szólhasson egy lemez! Hacsak nem az a célod, hogy senki ne hallgassa a zenédet.
Felállás
Albert Leibel – ének
Alexander Ghezzo – gitár
Victor Gabriel – basszusgitár
Michael Ghezzo – dob
Produkció
Kristian Ignatov
Számlista
1. Do You Feel Free Now (4:26)
2. Never before / Never Again (4:58)
3. Neurotic Nightmare (4:26)
4. Pity You (5:27)
5. Wedding Day (4:33)
6. Nothing Of More Importance (4:26)
7. If It Wasn’t (6:03)
8. The Finest (4:15)
9. The Worst Is Over Yet (4:26)
10. I Want You*
*…bónuszszám (akusztikus verzió)
Az album hossza: 47.04
