Az Animateka nagy finálléja – Moveknowledgement feat. Small But Dangerous

Arhiv Arhiv Utoljára módosítva: 11. június 2026

Szerző: Sandi Sadar Šoba

Helyszín: Animateka 2007, Kino Dvor, Ljubljana, Szlovénia
A koncert dátuma: 2007. 12. 07.
Látogatók száma: 0
Jegyár: 4,00€

A Moveknowledgement jelensége nem olyasmi, amiben csak úgy, egyik napról a másikra részesülhet az ember. Elkötelezett munka áll mögötte, a esztétizálás világosan kijelölt útja, és a mozgás vörös fonalának követése. Ha pedig a hallott vörös fonalhoz hozzáteszed azt a fűszert is, amely a szemednek is kedvez – a gazdag vizuális világot –, az kétségkívül a teljes elégedettség kulcsa a legigényesebb hallgatónak is.

Nagyjából így kezdődhetne a szombati koncert bemutatása, amelyet a ljubljanai nemzetközi Animateka 2007 keretében rendeztek, és amely idejére a Kino Dvor terme a szlovéniai koncertművészet minden szerelmesének menedékévé változott. Kint már rendesen lehűlt a levegő, és ha a szombat megengedte, hogy szabadon válassz, hol töltöd a hétvége első felének zárását, Ljubljanában csak két lehetőség kínálkozott: vagy szélfútta szabad ég alatt ácsorogsz, ahol pár euróért győzködtek, hogy az ő forralt boruk a legerősebb és messze a legjobb – a álomszerűen kidíszített belváros gyönyörű látványát persze szintén illően, „gazdaságosan” felszámolták –, vagy kezedbe vetted az Animateka programját, és megnézted, mit kínálnak még újat a nemzetközi alkotói körök, amelyek életben tartják a mozgóképek kultuszát.

Nekem az utóbbihoz volt nagyobb kedvem. Persze azért is, mert ráadásnak a számomra kedves novo mestói zenei sámánok, a Moveknowledgement is szerepeltek a műsorban. A Kino Dvor az utolsó sarokig tömve volt. A jócskán látogatott Animateka utolsó előtti napja a zsűri és a közönség díjainak átadásával folytatódott, én pedig alapjáraton nem szeretek feleslegesen belemenni a tömegbe, így a szívem hölgyének és egy barátomnak a kíséretében 23 óra körül kászálódtam be az előcsarnokba. A koncertnek egy jó tíz perc múlva kellett volna kezdődnie, de még várni kellett, mert az utolsó apróságokat csiszolták a hang és a kép körül. Milyen figyelmes! Közben az előtérben kibontotta függönyét egy apró, szinte észrevétlen bábszínpad, ahol szemünk előtt életre keltek a hétköznapi színes papírból hajtogatott alakok. Először egy tojás, amiből madár kelt ki, aztán egy cowboy-párbaj meg egy kutya, és még és még… Nem tartozom a legtürelmesebb várakozók közé, ezért inkább visszahúzódtam az élvezetek templomának előterébe, és még jó fél órát vártam.

Végre kinyílnak az ajtók. A Kino Dvor székei foglalásra hívogattak, a színpad előtt felállított hangszerek pedig arról tanúskodtak, hogy jó helyen járunk. Koncert lesz, az biztos! Nem sokkal később a megtelt terem előtt elfoglalják helyüket a Moveknowledgement tagjai. A dobok mögé David Cvelbar ül le, tőle jobbra a billentyűket Miha Šajina veszi birtokba. Rögtön utána Uroš Weinberger – Wein – kezébe veszi a gitárt, a (közönség felől nézve) jobb oldalon pedig Dejan Slak áll a basszuserősítő elé. A színpad középső része Miha Blažič – N’Tok – énekes mondanivalójáé. Még egy pillantás a színpad fölé, és talán észrevehetted az est másik két főszereplőjét is: jobb oldalon Mateja Rojc, azaz Small foglalta el helyét a projektorok és grafoszkópok előtt, bal oldalon pedig Simon Hudolin, azaz Dangerous állt a technikai kellékei mögé. Minden készen állt, indulhatott a kikapcsolás.

Elalszanak a fények. A hangszórókból álomszerű, meditatív gondolat- és ritmusfolyam szüremlik, a címe ‘A Barcode’, a novo mestói társulat utolsó albumának egyik fő kedvence. A vászon szenvedélyek és színkombinációk kiélésének terepe lesz. A színek cseppjei túlfolynak a széleken, a fehér fény ürességét az alkotói szenvedély fröccsenéseivel töltik meg. Az audiovizuális deszant a mit sem sejtőkre gondosan elő volt készítve. Az árnyékban – vagy inkább a meleg félhomály biztonságában – egyre fokozódtak a dobok, a gitár, a basszus és a gyengéd billentyűk hangi párbeszédének impulzusai. Az érzések és gondolatok hullámzása formában öltött szavakat. N’Tok mozgásba lendül. Istenek érkezését jelentik be, akik megváltoztatják a jelen arcát. Szállj a vad fenevad szárnyain! A vásznon a ritmussal összehangolt képek szövődnek. A pillanat pszichedéliája kárpótol a várakozásért, és transzállapotban nem tehettél mást, mint hogy átadd magad a varázslatos igézetnek, és ébren álmodva elmerülj. A nyitány viharos szenvedélye után az érzés nem áll meg.

Megérkezünk az új szám, az ‘Orel’ szféráiba. A vászonra a hatalmasság illúziói és az esztétikai purizmus lopakodnak be. Nem tudom pontosan, mikor, de átléptünk a statika küszöbén a mozgóképek világába. Amit láttunk, a Praznik nevet vette fel, és a múlt kivágatait mutatta be. Zászlók jugoszláv ünnepek előtt. Emberek, akik egykor egy mára megszűnt ideológia fő hordozói voltak. Csak a gondolatok visszhangja marad. Valami távoli visszhangjában emlékművek emelkednek egy soha vissza nem térő időnek – a ‘Monolith’ visszavisz a Sun Sun lemez korába. Abba az időbe, amikor a Moveknowledgement alapképe még jócskán más volt. Mondjuk: naivabb a hangzásban és a megjelenésben. Az évek rárakták a tapasztalatok patináját, és fejlődés útján megváltoztatták a hangzást. Talán kicsit sötétebbek és minimalistábbak lettek, de a „less is more” logikájában rejlik a zenei erotika fő bája, amely habzik a gondolatoktól, és újra meg újra táncra hív dubos–rockos módra. A régi dolgok után valami új.

Az ‘Afrique’ a gitárperfekció rétegét rakja fel. Úgy gondolom, felesleges hozzátenni, hogy a Moveknowledgement nagyon ért ahhoz, hogyan lehet a nyugati logikát az orient miszticizmusával párosítani. A vásznon statikus fényképek képei fonódnak össze élő rovarok táncával, egy üvegpohárban rekedt csótányokkal. Lenyűgöző és borzongató. Térbe és időbe zártság. A látottak keretei közé zártság szinte klausztrofóbiássá válik. A látott és hallott pontja egyre épül. A Small But Dangerous a zenekar intuíciójának vizuális meghosszabbításaként működik. Az ‘I Am Zorr’ így a párbeszéd egy másik szintjére ugrás lehetőségévé válik. Nincs megállás, nincs pihenő a fáradtaknak. A látványosság ötlete a folyamatos átfolyás és mozgás. A szem megtévesztésére alkalmasak a vörös folyadékkal teli kémcsövek is. Az árnyék és a fény ugyanazon anyag két elve. Zorr nihilista és fenyegető jelenés. A harmadik szemedben pedig egy világegyetemnyi kráter fúródik az agyadba, amelybe mindent be akarnál szívni.

A pillanat parancsa nagyon hasonlít valamilyen diktátor totalitárius beszédére. ‘Listen To Nebukadnezar’ ennek az elragadtatottságnak, a rejtett eufóriának és az asztrális megnyugvásnak a megfelelő megfogalmazása. Ha nem tiltakozol, jutalmat kapsz. Egy csokoládét, és utána még egy desszertet. A vászonra képeslapok képei és a lemez érdekes designjának részletei lopakodnak, közöttük időnként felrobban a vásznon e rég halott zsarnok szobrának képe. Szinte révületben észre sem vesszük, hogy a régi kárpitba újat és legújabbat szőttek. A ‘Kidz’R’Fresh’ után belopakodunk tudatalattink legsötétebb zugaiba, és a ‘Jungle’ nevű hangsortűzre villogni kezdünk, majd hamarosan itt a ‘Big Hood’, amely után kisütnek a mentális trip szféráiból az evilági valóság állapotába. A vásznon megjelenik a TENKS felirat, és a taps zúgó sortüze betölti a filmbarát kultúra templomának boltíveit. Mondjuk inkább így: az artizmus ljubljanai utolsó menedékét. Nincs Hollywood és nincs sztárfény, marad viszont a gerilla hiteles szelleme, valamint az alkotó és az alkotás szerves kapcsolata. Elveszel valamit, és amputáltad az életet. Nincs eladási logika, nincs a pénznek az ötletek fölé helyezésének globális mérge. A Moveknowledgement még egy utolsó fátylat sző a hangzó búcsúhoz. A ‘Chemicals‘ játékos búcsú és ígéret, hogy találkozunk még. A vásznon a grafoszkópokon szálak és kulcsok sorakoznak. A rend és az egész teremtés titka a káoszban rejlik. Milyen szép és egyszerű!

A Small But Dangerous elpusztíthatatlan páros, amely úgy lélegzett a zenekarral, mintha mindig is egyek lettek volna. A siker receptje kéznél van: a munkájuk népszerűsítését még sikeresebben vihetnék a tömegek közé a Moveknowledgement társaságában. Kritikát nem lehetett megfogalmazni. A kritikusok között édeskés illat lengett a lecsendesültségről és a meditatív amputáltságról, a kényszerű „Mi lenne, ha…” mondat érzéke hiányzott. A végső ébredés pillanata után a szájban a teljes jóllakottság érzése maradt, a gondolatokban pedig a tudat, hogy a még többre éhezés elengedhetetlenné válik. A Moveknowledgement a pódium legapróbb repedéseit is hanggal töltötte meg, és nem lehetett rá egyetlen rossz szót sem mondani? Mi a helyzet a késéssel? Az is megbocsáttatik – a teljes eufória miatt, amely átlőtte a testemet, és úgy tűzött a világ arcára, mint valakit, akinek a létezésen túl szenvedélye, mosolya és szeretete is van. Dicsőség azoknak, akik ezt merik! SMALL BUT DANGEROUS + MOVEKNOWLEDGEMENT=EROTIKA