A Therion elfújta a huszadik gyertyát (2007)

0 12

Szerző: Rok Klemše

Helyszín: VPK Mediapark / Ljubljana / Szlovénia
A koncert dátuma: 2007. december 8.
Látogatók száma: 500
Jegyár: 26,00€ / 28,00€

Therion. A nagy svéd fenevad idén ünnepli fennállásának huszadik évfordulóját, és a mastermindja, Christofer Johnsson mögött valóban hosszú, tiszteletre méltó út áll. A zseniális zenész és zeneszerző a Therionnal húsz év alatt a metal egyik legnagyobb és legelismertebb bandáját építette fel, amelyet a mai napig a műfaj egyik legújítóbb, legmerészebb és legkísérletezőbb formációjaként tartanak számon, a szimfonikus metal műfajában, amelyet tulajdonképpen maguk a Therion teremtettek meg. Húsz év, tizenegy kiváló stúdióalbum és megszámlálhatatlan zenész: a Therionnak ennél jobb alkalma nem is lehetne egy különleges turnéra. Nálunk legutóbb idén januárban nyűgözték le a közönséget, amikor a ljubljanai Mediaparkban álltak meg az aktuális lemezüket, a Gothic Kabbalah-t népszerűsítő turnén, egyébként pedig már régi ismerősei a szlovén színpadoknak. Amikor kihirdették a Therionnal való újabb találkozás időpontját, meglehetősen hűvösen fogadtam, de amikor kiderült, hogy ez egy igazán különleges, egyedi turné lesz a banda kerek évfordulója alkalmából, minden kétely okafogyottá vált: isten hozott megint minket, Therion! A turnén az előzenekar szerepét eredetileg a német The Vision Bleak és a norvég Sirenia töltötte volna be, de utóbbit még a turné kezdete előtt elhagyta az énekesnő, Monika Pedersen. A Therion nem keresett új előzenekart, hanem a saját szettjét két és fél órásra nyújtotta!

A még meglehetősen üres VPK színpadát elsőként a német gothic metalosok, a The Vision Bleak foglalták el. A különcök a gothic metal sajátos, fura változatával inkább elaltatták a Mediapark közönségét, a frontember, Allen Konstanz pedig úgy festett a színpadon, mintha bármelyik pillanatban elaludna, mint egy csecsemő. Valamivel energikusabbnak mutatkozott a gitáros és vokalista Ulf Theodor Scwadorf, aki Allen mellett egyébként a The Vision Bleak egyetlen állandó tagja. A német formáció szövegeinek témája az átlagos metalosnak egyébként elég érdekes, hiszen horrorfilmekből és irodalomból merít, de a kivitelezés a gyakorlatban sajnos gyengébb. A morbid, lassú zene és a színpadon mozdulatlan tagok olyanok, mintha épp most másztak volna ki a sírból, és én kifejezetten örültem, amikor egy félórás szett után visszazárkóztak a koporsóikba.

Aztán percről percre fokozódott a feszültség a teremben, és amikor a roadie-k (akik egyébként nagyon érdekesen, a díszlethez illően szerzetesnek voltak öltözve) láncra vert Therion-tagokat vezettek a színpadra, ez a feszültség felrobbant. Levegővételre egy percnyi idő sem jutott, mert azonnal tüzet nyitottak: a Vovin albumról a fantasztikus nyitódal, a The Rise of Sodom and Gomorrah következett, Sodoma és Gomora bibliai ostroma. A Therion a koncert első pillanataiban megmutatta, mi vár ránk – pokoli két óra a lehető legmagasabb színvonalon. Az énekesgárda a legutóbbi koncert óta kissé megváltozott: a női vezető- és szoprán vokált ismét Lori Lewis vitte, a fő férfi énekes ismét a pótolhatatlan Snowy Show volt (a legendás Snowy a Mercyful Fate-ben, a King Diamondban és a Dream Evilben is bizonyított), aki cseppet sem látszik meg rajta, hogy már 38 évesen is, a nagyszerű Mats Levént pedig ezúttal a kiváló Thomas Vikström váltotta, akit a metalosok leginkább a legendás doom metal banda, a Candlemass Chapter VI című albumának énekeseként ismernek. A koncert első felében a Therion afféle „best-of” szettet játszott, amelyet a rajongók választottak ki, ezt a Sirius B albumról az ütős kedvenc, az energikus Son of the Sun követte. Lori az egész koncertet lélegzetelállítóan énekelte végig, közben olyan átkozottul szexisen mozgott, hogy az egész férfitársadalomnak összefutott a nyál a szájában, kacérkodott a fotósokkal, és összezavarta Thomast meg Snowyt a színpadon. De Snowy és Thomas nem hagyta magát megzavarni, énekben épp olyan erősen ragyogtak, mint Lori; Snowy ismét bebizonyította, hogy verhetetlen frontember, hihetetlen karizmával és színpadi jelenléttel, amelyet sokan irigyelhetnek tőle. Thomas az elején még kissé félénken meghúzódott a háttérben, de hamar feltalálta magát, és magabiztosan szerepelt énekesként is, „frontemberként” is. A Midgarddal és az Asgarddal a Therion az északi isteneket köszöntötte, a Wine of Aluguah-val pedig még utoljára visszatért a Vovinra. Aztán két szarvasnak, illetve nőstényfarkasnak öltözött lány elbánt Snowyval, és egy szégyenoszlophoz láncolta, amelyben Snowy a Gothic Kabbalah fantasztikus dalát, a Wisdom and the Cage-et énekelte el. A szám közepe táján Thomas rohant a színpadra, és megmentette Snowyt, aki „My Savior” felkiáltással köszönte meg neki, és tapsot kért tőlünk. Nem kell kétszer mondani, hogy a közönség mindhárom énekes tenyeréből evett. Mintha ez még nem lett volna elég, újabb meglepetés jött, a Kali Yuga-trilógia. Igen, jól olvastad, trilógia: a Therion épp erre az alkalomra megírta a harmadik részt is. Ezután a koncert egyik legszebb pillanata következett, a fenomenális Lemuria akusztikus változatban, ami álomszerűre sikerült. Lori viccelődött, hogy 67 akusztikus gitárral fogják eljátszani, illetve ahogy Snowy mondta egy nappal korábban, 666-tal, és bevallotta, hogy gyenge matekból. Az akusztikus Lemuria előadásán csatlakozott a Therionhoz Piotr Wawrzeniuk, aki 1993-tól 1997-ig dobolt, 2004-ben pedig a hangját kölcsönözte a Lemuria/Sirius B albumhoz. A koncert első részét a Therion két energiabombával, a Typhonnal és a Ginnugagappal zárta, majd egy jól megérdemelt, tíz perces szünet következett. Tíz perc múlva pedig jött a koncert legjobban várt pillanata: a banda korszakalkotó, kultikus lemeze, a Theli teljes egészében. Természetesen a legelején átadtak minket a Fenevadnak, To Mega Therion. Élőben hallani a teljes Theli-t ilyen bombasztikus kivitelben, pompázatos díszlettel, egzotikus hastáncosnővel, akiben gyönyörködhettünk, megismételhetetlen élmény volt, ezért minden szó felesleges. A Therion minden alkalommal, amikor színpadra lép nálunk, még ha nehéz is elhinni, egy fokkal jobb. A hangszeresek ismét kitettek magukért: Kristian Nieman remek szólókkal, Peter Karlsson és Johan Nieman kiváló ritmusszekcióként, a fantasztikus billentyűs, Ferdy Doernberg (Axel Rudi Pell), aki kitűnően adaptálta a billentyűs szólamokat, és persze „Therion himself”, a zseniális Christofer Johnsson. Még egyszer elhagyták a színpadot, majd visszatértek, Snowy pedig egy óriási kecskebakká öltözve. Mintha ez sem lett volna elég, a Therion feltálalt még egy epikus, tizenhárom perces csemegét, az Adulruna Redivivát, és egy újabb meglepetést a végére: a hagyományos zárást feldolgozással, ezúttal az Abba Summernight City-jének fenomenális verziójával. A legvégén Christofer őszintén megköszönte a közös húsz évet. Christofer, Therion, köszönjük, és találkozunk a negyvenedik évfordulós turnén!

THERION SETLISTA:
1. The Rise of Sodom and Gomorrah
2. Son of the Sun
3. Midgard
4. Asgard
5. Wine of Alugah
6. Wisdom and the Cage
7. Kali Yuga Part 1
8. Kali Yuga Part 2
9. Kali Yuga Part 3
10. Lemuria
11. Via Nocturna
12. An Arrow From the Sun
13. Typhon
14. Ginnungagap
—————–
15. Preludium (Intro)
16. To Mega Therion
17. Cults of the Shadow
18. In the Desert of Set
19. Interludium
20. Nightside of Eden
21. Opus Eclipse
22. Invocation of Naamah
23. The Siren of the Woods
24. Grand Finale/Postludium
——————
25. Adulruna Rediviva
26. Summernight City

Képgaléria

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik