Előadó: Lec Zorn Project, The
Megjelenés: 2007
The Lec Zorn Project ambiciózus vállalkozás, amelyben a névadó Lec Zorn, aki egyébként basszusgitáros és billentyűs, szövegíró és hangszerelő, a melodikus hard rock világának egész sor virtuózát gyűjtötte maga köré. Az „It Began In The Underground” tizenegy teljes évig készült, és egy percig sem titkolja Zorn megszállott vonzódását a nyolcvanas évek hangzásához és stílusához. Nem csoda, hogy magát előszeretettel nevezi „a grunge legrosszabb rémálmának”. Átvitt értelemben ez úgy hangzik, mint egy közvetlen meghívás egy kalandra, egyenesen a nyolcvanas évek első felébe. És máris nyílnak a múlt horizontjai a Survivor, az Asia, a Journey, a Boston, a Shooting Star, a Styx és mindezek fölött a Kansas nevével. Az ember 2007-ben nehezen hiszi el, de az „It Began In The Underground” teljesen méltón igazolja ezt a feltevést.
Ugorjunk gyorsan végig az anyagon. A nyitány, a Lecoverture, rögtön a Kansas-imádatot (Leftoverture) böki ki. Hangszeres hangulatépítésről van szó, fenséges gitárharmóniákra alapozva, így hallgatás közben az ember még nem tudhatja, mi vár rá az album további részében. Az ezt követő Long Time Coming viszont a legautentikusabb kilövellés vissza, egyenesen a nyolcvanas évekbe. Jó reggelt, nyolcvanas évekbeli AOR-rajongók! Innentől egészen a lemez végéig értelmesen lehet párhuzamot vonni a fenti bekezdésben említett zenekarokkal. Persze nem mehetünk el szó nélkül a Kansas-klasszikus, a „Vinyl Confessions” albumról származó Play The Game Tonight kiemelkedő, fenomenális feldolgozása mellett (az 1982-es megjelenési év ehhez egyenesen ideális), amelyben Lars Säfsund kiváló éneke hangsúlyozottan közel áll a tiszta dallamvonalak kifejezőerejéhez, amilyen például Jeff Scott Sotto sajátja – hogy elkapd John Elefante és közvetve Steve Walsh energiáját, az egyszerűen bravúros választás. A Second Chance két nagyon különböző változatban szerepel az albumon, és gyakorlatilag amikor a lemez az első néhány körét futja, egyszerűen két teljesen különböző dalnak hat. Az első verzió rockosabb, fogazottabb. Az albumon a harmadik számként szerepel, és nem rejti véka alá a klasszikus „journey-s” hangzást, különösen amikor a svéd Pierre Weinsberg hangja a legmagasabb regiszterekig emelkedik. A Fighting Chance nem tudja elrejteni, hogy alap riffmotívuma az Eye Of A Tiger (eredetileg Survivor) felé kacsint, de olyan ügyesen átalakított kozmetikai kezeléssel, ami fenomenálisan vonzóvá teszi a dalt, anélkül hogy az ember a hasonlóság miatt görcsölne; a dráma-hangulat fokozása az előrefrén–refrén vonalon mesteri és fülbemászó, a szőr azonnal feláll az ember hátán. Az album második instrumentális száma, a sorrendben tizedik Perseverance, tulajdonképpen az album igazi lezárása, egy lezárás a lezárás előtt. A kiindulási motívum ugyanis rendkívül hasonlít a Lecoverture-ében. Utána azonban az érdekességeknek még korántsem lesz vége, de az előbbi „lezárás a lezárás előtt” megjegyzés azért válik logikussá, mert a Going The Distance nem titkolja, hogy az Asia Here Comes The Feeling című számának hagyatékára támaszkodik, ami olyan erősen van jelen benne, hogy a Going The Distance ebből a szempontból a lemez első bónuszának tekinthető. A végén még a Second Chance egy másik változata kapott helyet: hosszabb, más énekkel, kicsit progresszívebben hat, érezhetően gazdagabb billentyűs hangszereléssel és még megragadóbb drámai hangulattal, mint az első verzió, vagyis az album rendkívül látványosan zárul, mind dinamikájában, mind a megteremtett hangulatban. Ezek az album érdekesebb pillanatai. A többi anyag egyébként alapdallamaiban és megteremtett atmoszférájában az első bekezdésben felsorolt zenekarok sínein halad.
A produkció csiszoltan nyolcvanas. Teljesen tisztán érezhető a hangszerek elkülönülése, a hangsúlyos basszuslábbal együtt. A vokális harmóniák nélkülözhetetlen kiegészítők, és egyik alapkövei annak, amire Lec a jellegzetesen álmodozóan vágyakozó pompájú, közvetlen AOR eighties energiát építi. A csodás vokális harmóniák mellett, amelyek az alapvokálok kiváló tisztaságát övezik (ezek központi helyen szólnak), a gitárriffek távolságtartóan vannak belőve, és az összhangzásban a billentyűkkel egyenrangú építőelemei a dallamnak és az általános hangulatnak. Az album meglepően könnyen fogyasztható. Úgy lepörög, mintha pislantanál. A dalok ugyanis szerzeményként tökéletesen kidolgozottak.
Lec Zorn amerikai srác, és mindenképp pozitívan hívom fel a figyelmet arra, hogy a borító láttán – amely egy holmi Zlatko Dobrič-féle borító színes negatívjának lenyomatára emlékeztet – ne rettenjen el a lemez tartalmának alaposabb felfedezésétől a lehetséges félelem. Hihetetlen és alig megengedhető, hogy manapság melodikus hard rock albumot adjanak ki ilyen country-s, Kenny Rodgers-féle borítóval. Kétségbeejtő húzás. Az okát nincs értelme kutatni, de talán az úgynevezett (sajnos) globálisan fejvesztetten rohanó, imperialista „amerikai nemzet” általános önelégültségében és önelégült magabiztosságában rejlik, amelynek nárcisztikus fájdalmassága már több generáció óta öntudatlanul hasgörcsöket okoz, amelyek megállíthatatlanul hányingert keltenek. És ez gyakorlatilag az egyetlen mínusz, amivel itt találkozunk. De nagyon taszító. Mivel azonban a zene számít, ez szerencsére semmilyen módon nem kapcsolódik hozzá. Tehát az „It Began In The Underground” mai világunkban az elveszett gyöngyszemek egyike, mert 2007-ben már nem készítenek ilyen albumokat. Valójában semmivel sem járul hozzá a rockzene fejlődéséhez, de rendkívül kedves, éppen ritkasága és veszélyeztetettsége miatt. Olyan, mintha fizikailag fedeznénk fel egy dinoszauruszt, amelyről azt hittük, hogy rég kihalt. Felfedezés teljes eredeti tisztaságában és szépségében. Ez az AOR!
Felállás
Tracy White – ének, vokál
Phil Vincent – ének, vokál
Lars Säfsund – ének, vokál
Pierre Wensberg – ének
Chris Demming – vokál
Mike Walsh – gitár, billentyűs hangszerek, vokál
Michael Riesenbeck – gitár
Eric Ragno – billentyűs hangszerek
Tommy Denander – gitár, billentyűs hangszerek
Lec Zorn – basszusgitár, billentyűs hangszerek
Eli Hludzik – dob
Ivan Arnold – dob
Produkció
Lec Zorn
Számlista
1. Lecoverture
2. Long Time Coming
3. Second Chance
4. Play The Game Tonight
5. Eternal Flame
6. Fighting Chance
7. You Keep me In The Dark
8. Starting All Over Again
9. The Rush Of Passion’s Fire
10. Perseverance
11. Going The Distance
12. Second Chance (Alternate Take)
Az album hossza: 50.00
