Szerző: Rok Klemše
Előadó: Iron Maiden
Kiadó: EMI Records
Megjelenés: 1983
Közvetlenül a The Number of the Beast után, 1983-ban már ott várt a következő lemez, a Piece of Mind. Ha a The Number of the Beast még afféle hídnak vagy átmenetnek számított az Iron Maiden NWOBHM-korszaka (Iron Maiden és Killers) és a Dickinson-éra között, a Piece of Mind hozta el az igazi, epikus Iron Maiden-hangzást. A Piece of Mind az első igazi lépés a nyolcvanas évekből ismert klasszikus Maiden-sound kialakulása felé, és az album felállása is klasszikus. Nem sokkal a The Number of the Beast megjelenése után Clive Burr „zenei nézeteltérések” miatt távozott a zenekarból, szerencsére gyorsan akadt utódja Nicko McBrain személyében. Burr kiváló dobos, akit elsősorban nyers energiája tett naggyá, de szerintem Nicko pontossága és dobosi finomságai fölé nőnek. Végül is a rajongók is ezt bizonyítják, hiszen gyorsan befogadták Nickót, a szimpatikus orrú fickó pedig hamar a zenekar második kabalájává vált. A Maiden legendás, klasszikus felállása szinte nyolc évig változatlan maradt, és ez alatt a kultikus heavy metal-albumok egész sorát, egy bűvös trió lemezt készítette el. A Piece of Mind munkacíme eredetileg Food For Thought volt, de hamarosan kapott egy választékosabb címet. Az is érdekes, hogy eredetileg azt tervezték, hogy kedvenc szörnyetegünk keserű véget ér, de a srácoknak ez túl kegyetlennek tűnt. Eddie így „csak” egy lobotómiát kapott. Nicko érkezésével a Maiden a végletekig csiszolta a stílusát: Dickinson égig szökő vokáljai, a gépágyúként dörgő dobok, a klasszikus gitárdallamok és Harris száguldó basszusa együtt tették lehetővé, hogy a Piece of Mind addigra a legtöbbet eladott Maiden-lemez legyen.
Az újonc természetesen be akarta bizonyítani, mit tud, és mi lehetett volna erre jobb, mint a lemez intrója? Szegény Nicko egy egész napig kínlódott a dobbevezetővel, és egy rendkívül összetett darabot rakott össze. Harris valami egyszerűt szeretett volna, Nicko pedig lejátszott neki néhány dobmintát, így született meg a lemeznyitó Where Eagles Dare remek bevezetője. A szöveg Alistair MacLean 1967-es kultikus háborús regényén alapul, amiből a következő évben film is készült Richard Burtonnel és Clint Eastwooddal a főszerepben. Hangszeresen igazi kis epikus mestermű: a riffek és az akkordok teljesen egyszerűek, mégis hihetetlen háborús hangulatot teremtenek, amit a szólórészben géppuskák hangja is erősít. A szólók igazi epikus csemegék, Dickinson pedig hibátlan, epikus énekdallamaival egészen más szintre emeli a dalt. Az egyik legjobb nyitódal, amit sajnos túl ritkán hallunk élőben. A tempót Dickinson félballadája, a Revelations nyugtatja le, fantasztikus, mély szöveggel, amit Bruce a keresztény mitológia és a számára kedves Aleister Crowley okkult témáinak darabkáiból gyúrt össze. Egy ilyen szöveg, ami kifejezetten mélyebb kutakodásra és elgondolkodásra hív , nem találhatott volna jobb helyet a Revelations-nél: misztikával, hihetetlen dallamokkal, kiváló basszusvonallal és akusztikus gitárokkal teli dal, amely fölött ott őrködik az air raid sirena. Újabb örök klasszikus, és irgalmatlanul jön a következő. A Flight of the Icarus természetesen a görög legendára utal a mitológiai első repülőről. Dickinson ugyan elismerte, hogy a történetet kissé átszabták, és így a fiatalkori, tekintély elleni lázadás allegóriájává alakították, de ettől még semmivel sem kevésbé zseniális. A Flight of the Icarust a gitárok és a groove-os basszus fantasztikus kombinációja indítja, amit mennyeien jó énekdallam szel át, majd hihetetlenül epikus, fülbemászó refrén következik. Több mint nyilvánvaló, hogy a dal szélesebb közönségnek készült, de ha valaki tud jó „catchy”, mainstream dalt írni, az pont az Iron Maiden. A hangszeres rész örökké zengő, álmodozó szólóival több mint kiváló, de lehetett volna egy kicsit hosszabb. Az egyik személyes kedvencem a dinamikus Die With Your Boots On, újabb bizonyíték arra, hogy egyszerű dolgokból is lehet műremeket csinálni. Való igaz, hogy nem a legjobb dalok közé tartozik, de az egyszerű szerkezet hatásos, és gyorsan beleég az emlékezetbe. A Die With Your Boots On az apokaliptikus jövő várásáról szól, ami a dal születésekor, a hidegháború idején, nagyon is aktuális téma volt. A The Trooperrel a Maiden folytatta háborús dalainak sorát. A gyilkosan jó nyitóriffeknek köszönhetően, amelyek a metaltörténelem legismertebb pillanatai közé tartoznak, a The Trooper bekerült a zenekar legismertebb dalai közé, és biztosan ez az első asszociáció, ha a Piece of Mind szóba kerül. A dal a könnyűlovasság 1854-es értelmetlen mészárlásáról szól a brit–orosz krími háborúban (1853-1856), tiszta, nyers energiával és erővel, megrázó szövegével hibátlanul ír le egyetlen példát a sok közül arra, ahogy a tábornokok emberéletekkel játszadoznak. Az eseményt a The Charge of the Light Brigade című remek költeményben Lord Tennyson foglalta versbe (Bruce a koncerteken a The Trooper beharangozásakor az ő sorait kölcsönzi: „Cannon to the right of them/Cannon to the left of them/Cannon to the front of them/Volley’d and Thunder’d!”). A The Trooper időtlen metalklasszikus, és az egyik legjobb Iron Maiden-dal! A következő pillanatokban a Maiden megcsipkedi a puristákat, akik sátánizmussal vádolták őket, és a Still Life elejére visszarakják a hátrafelé játszott beszédet. Ez nem más, mint a kissé becsípett Nicko, aki Idi Amin diktátort utánozza: „What ho said the t’ing with the three „bonce”, do not meddle with things you don’t understand…” A srácok azonban gyorsan komolyra fordítják a dolgot, és a Still Life-fal az album egyik legszebb pillanatát hozzák. Az álmodozó, melankolikus hangulat és az isteni énekdallamok fantasztikusan foglalják össze a szöveg témáját, ami egy olyasvalakiről szól, akit megszálltak a vízben élő szellemek, és idővel csatlakozik hozzájuk. Sokan sejtik, hogy a szöveg Clark Ashton Smith Genius Loci című novellájára vagy Ramsey Campbell The Inhabitant of the Lake című rövid történetére utal. Akárhogy is, az album egyik legjobb dala, hatalmas hangulattal és hihetetlen energiával. Sajnos a hat fantasztikus klasszikusból álló sor a Quest For Fire-rel véget ér, ami Jean-Jacques Annaud azonos című, 1981-es filmjén alapul. A Quest For Fire-t leginkább az esztelen szöveg rontja el, amihez a Maidentől nem igazán vagyunk hozzászokva, egyébként viszont elég szolid dal, fülbemászó dallamokkal és meglehetősen jó, de egyben átlagos refrénnel. Még gyengébb a Sun and Steel, bár Dickinson szövege érdekes, a legendás szamurájról, Miyamoto Musashiról szól, akiről azt mondják, hogy minden idők legjobb kardforgatója volt. Nem csoda, hogy Dickinson pont őt választotta a szöveghez, de ez sem változtat azon, hogy nagyon átlagos dalról van szó, ami nem érdemli meg ezt a jó társaságot. Ezek miatt a két dalt soha nem is játszották élőben. De ha ez a páros csalódást okoz, Harris teljes mértékben jóváteszi a lemez rendkívüli, epikus zárásával, a To Tame a Land-del. A dalt eredetileg Dune-nak hívták volna, Frank Herbert zseniális sci-fi-sorozata után, de Herbert nem engedte használni a címet. Remélem, hogy Herbert megbánta ezt, nyugodjék békében, mert a dal az első másodperctől az utolsóig zseniális mestermű. A To Tame a Land lassú, nyugodt, álmodozó, keleties felhangú bevezetővel indul, ami hajtó ritmusba robban, ez mennyei hangszeres részbe fordul át, amelyet a spanyol Isaac Albéniz klasszikus műve, az Asturias ihletett, és újra nyugodt zárással ér véget. Szövegileg is szép főhajtás a To Tame a Land az epikus széria előtt, ami a nem avatottnak erőltetettnek tűnik, az avatottat viszont egyenesen Arrakisra repíti a fremenek közé, homokférgek hátára. Jobb zárást egy kiváló albumnak nem is kívánhatnánk!
A Piece of Mind a Maiden addigi legérettebb kiadványa, amely időtlen heavy metal-klasszikussá vált. Valószínűleg a Maiden legjobb lemezének is járhatna a cím, ha a két fillert kihagynák, vagy jobb pótlásokra cserélnék őket. Ennek ellenére az Iron Maiden pályájának és egyáltalán az egész metalnak az egyik legbátrabb és legfényesebb pillanata, amely a legendákat még szilárdabban emelte a metal trónjára, ahol néhány botlás ellenére a mai napig ott is maradtak.
Felállás
Bruce Dickinson – ének
Steve Harris – basszusgitár
Dave Murray – szóló- és ritmusgitár
Adrian Smith – szóló- és ritmusgitár
Nicko McBrain – dob
Produkció
Martin Birch
Számlista
1. Where Eagles Dare 06:13
2. Revelations 06:48
3. Flight Of Icarus 03:51
4. Die With Your Boots On 05:26
5. The Trooper 04:12
6. Still Life 04:57
7. Quest For Fire 03:42
8. Sun And Steel 03:27
9. To Tame A Land 07:25
