Iron Maiden: Piece of Mind
Kiadó: EMI Records
Megjelenés dátuma: 1983. 5. 16.
Producer: Martin Birch
Az album hossza: 45.28 perc
Műfaj: Heavy Metal
Értékelés: 9.0/10
A The Number of the Beast mögött 1983-ban már a sarkon várt a Piece of Mind. Ha a The Number of the Beast még afféle híd, átmenet volt az Iron Maiden NWOBHM-korszaka (Iron Maiden és Killers) és a Dickinson-éra között, a Piece of Mind hozta el az igazi, epikus Iron Maiden-hangzást. A Piece of Mind az első igazi lépés a klasszikus Maiden-sound felé, amilyennek a nyolcvanas évekből ismerjük, és az album felállása is klasszikus. Nem sokkal a The Number of the Beast megjelenése után Clive Burr „zenei nézeteltérések” miatt kilépett a zenekarból, szerencsére gyorsan akadt utódja Nicko McBrain személyében. Burr kiváló dobos, akit elsősorban nyers energiája jellemzett, de szerintem Nicko pontossága és dobosi finomságai überelik őt. Végül is a rajongók is ezt bizonyítják, akik gyorsan befogadták Nickót, a szimpatikus nagyorrú pedig hamar a zenekar második kabalafigurájává vált. A Maiden klasszikus, legendás felállása közel nyolc évig változatlan maradt, és ebben a formában vette fel a heavy metal kultikus albumtrilógiáját. A Piece of Mind munkacíme eredetileg Food For Thought volt, de hamarosan kapott egy kifinomultabb címet. Az is érdekes, hogy először azt tervezték, hogy kedvenc szörnyetegünk keserű véget ér, de a fiúknak ez túl kegyetlennek tűnt. Eddie-re így „csak” a lobotómia várt. Nicko érkezésével az Iron Maiden végletekig kicsiszolhatta a stílusát: Dickinson magasan szárnyaló vokáljai, az ágyúdörejű dobok, a klasszikus gitárdallamok és Harris robogó basszusa együtt azt eredményezték, hogy a Piece of Mind addig a legkelendőbb Maiden-lemez lett.
Az újonc dobosnak persze bizonyítania kellett, és mi lehetett volna erre jobb, mint a lemez felvezetése. Szegény Nicko egész nap kínlódott a dobintróval, és egy rendkívül bonyolult darabot rakott össze. Harris valami egyszerűt akart, Nicko lejátszott neki néhány mintát, és így kaptuk meg a lemeznyitó Where Eagles Dare remek bevezetőjét. A szöveg Alistair MacLean kultikus háborús regényén alapul 1967-ből, amelyből a következő évben híres film is készült Richard Burtonnel és Clint Eastwooddal a főszerepekben. Hangszeresen igazi kis epikus mestermű: a riffek és az akkordok teljesen egyszerűek, mégis hihetetlen háborús hangulatot építenek fel, amit a hangszeres részben géppuskák hangjai is megtámogatnak. A szólók igazi epikus csemegék, Dickinson pedig hibátlan, epikus énekdallamaival egészen más szintre emeli a számot. Az egyik legjobb nyitódal, amit sajnos túl ritkán hallunk élőben. Az album tempóját Dickinson félballadája, a Revelations nyugtatja le, fantasztikus, mély szöveggel, amelyet Bruce a keresztény mitológia és kedvence, Aleister Crowley okkult témáinak darabjaiból gyúrt össze. A szöveg, amely egyenesen kiált a mélyebb kutakodásért és gondolkodásért , nem találhatott volna jobb helyet a Revelations-nél, ez a szám tele van miszticizmussal, hihetetlen dallamokkal, kiváló basszusvonallal és akusztikus gitárokkal, amelyek fölött légvédelmi szirénaként lebeg az ének. Újabb örök klasszikus, amelyet kíméletlenül még egy követ. A Flight of the Icarus természetesen a mitológiai első repülőről szóló görög legendára utal. Dickinson bevallotta, hogy a történetet kicsit átalakították, és az ifjúkori lázadás allegóriájává formálták az autoritás ellen, de ettől még nem kevésbé zseniális. A Flight of the Icarust gitárok és groove-os basszus fantasztikus kombinációja indítja, amelyet mennyei énekdallam szel át, majd hihetetlenül epikus, fülbemászó refrén követi. Több mint nyilvánvaló, hogy a számot szélesebb közönségnek írták, de ha valaki tud jó „catchy”, mainstream dalt írni, az pont az Iron Maiden. A hangszeres rész örökkévaló, álmodozó szólókkal több mint kiváló, de lehetne egy kicsit hosszabb. Az egyik kedvenc számom a dinamikus Die With Your Boots On, újabb bizonyíték arra, hogy egyszerű dolgokból is lehet műalkotást csinálni. Igaz, hogy nem a legjobb dalok közé tartozik, de az egyszerű szerkezet hatásos, és gyorsan beleég az emlékezetbe. A Die With Your Boots On az apokaliptikus jövő várásáról szól, ami a dal születésekor, a hidegháború idején rendkívül aktuális téma volt. A The Trooperrel a Maiden folytatta háborús dalainak sorát. A gyilkosan jó nyitóriffeknek köszönhetően, amelyek a metaltörténelem egyik legismertebb pillanatai, a The Trooper a zenekar legismertebb számai közé került, és az első asszociáció, ha a Piece of Mind albumról van szó. A dal a könnyűlovasság értelmetlen mészárlásáról szól az 1854-es, brit–orosz krími háborúban (1853-1856), tiszta, nyers energiával és erővel, megrázó szövegével pedig hibátlanul írja le egyetlen példáját annak, hogyan játszadoznak a tábornokok emberéletekkel. Az eseményt a The Charge of the Light Brigade című remek költeményében Lord Tennyson foglalta össze (Bruce a koncerteken a The Trooper beharangozásakor kölcsönzi a sorait; „Cannon to the right of them/Cannon to the left of them/Cannon to the front of them/Volley’d and Thunder’d!”). A The Trooper időtlen metalklasszikus és az egyik legjobb Iron Maiden-szám! A következő pillanatokban a Maiden megcsipkedi a puristákat, akik sátánizmussal vádolták őket, és a Still Life elejére visszarakják a beszélt szöveget. Nem más ez, mint a kissé becsípett Nicko, aki Idi Amin Dadát, a diktátort utánozza: „What ho said the t’ing with the three ”bonce”, do not meddle with things you don’t understand…” A fiúk azonban gyorsan komolyra fordítják a dolgot, és a Still Life-fal az album egyik legszebb pillanatát hozzák. Az álmodozó, melankolikus hangulat és az isteni énekvonalak fantasztikusan összefoglalják a szöveg témáját, amely valakiről szól, akit megszállnak a vízben élő szellemek, és idővel csatlakozik hozzájuk. Sokan úgy sejtik, hogy a szöveg Clark Ashton Smith Genius Loci című novellájára vagy Ramsey Campbell rövid története, a The Inhabitant of the Lake nyomán született. Bárhogy is legyen, az album egyik legjobb száma, hatalmas atmoszférával és hihetetlen energiával. Sajnos a hat fantasztikus klasszikusból álló sorozat a Quest For Fire-rel véget ér, amely Jean Jacques Annaud azonos című, 1981-es filmjén alapul. A Quest For Fire-t elsősorban az esztelen szöveg rontja el, amihez a Maiden-től nem igazán vagyunk hozzászokva, egyébként viszont egészen szolid szám, fülbemászó dallamokkal, elég jó, de egyúttal átlagos refrénnel. Még gyengébb a Sun and Steel, amelynek Dickinson-szövege egyébként érdekes: a legendás szamurájról, Miyamoto Musashiról szól, akiről azt mondják, hogy minden idők legjobb kardforgatója volt. Nem csoda, hogy Dickinson épp őt választotta a szövegéhez, de ez sem változtat azon, hogy nagyon átlagos számról van szó, amely nem érdemli meg a ilyen jó társaságot. Emiatt a két dalt élőben sosem játszották. De ha ez a duó csalódást is okoz, Harris a lemezt záró, sorozaton kívüli epikus daloval, a To Tame a Land-del teljes mértékben jóváteszi a dolgot. A számot eredetileg Dune-nak akarták hívni Frank Herbert zseniális sci-fi sorozata után, de az említett úr nem engedélyezte a név használatát. Remélem, Herbert megbánta ezt, nyugodjon békében, mert a dal a legelső másodperctől az utolsóig zseniális mestermű. A To Tame a Land lassú, nyugodt, álmodozó, keleties felhangú bevezetéssel indul, amely lendületes ritmusba robban, ez mennyei hangszeres részbe fordul át, amelyet a spanyol zeneszerző, Isaac Albéniz klasszikus műve, az Asturias ihletett, a végén pedig újra nyugodt zárlattal ér véget. Szövegében is szép főhajtás az epikus széria előtt, amely a laikusnak talán erőltetettnek tűnik, a beavatottat viszont egyenesen Arrakisra repíti a fremenek és a homokférgek hátán való lovaglás közé. Jobb zárlatot egy kiváló albumhoz nem is kívánhatnánk!
A Piece of Mind a Maiden addigi legérettebb kiadványa, amely időtlen heavy metal klasszikussá vált. Nagyon valószínű, hogy a Maiden legjobb lemezének is elkönyvelték volna, ha a két töltelékdalt kihagyják, vagy jobb pótlásokra cserélik. Ennek ellenére az Iron Maiden pályafutásának és tulajdonképpen az egész metalnak az egyik legmerészebb és legfényesebb pillanata, amely a legendákat még szilárdabban ültette a metal trónjára, ahol néhány botlás ellenére a mai napig megmaradtak.
Szerző: Rok Klemše
Számlista:
1. Where Eagles Dare (6:13)
2. Revelations (6:48)
3. Flight Of Icarus (3:51)
4. Die With Your Boots On (5:26)
5. The Trooper (4:12)
6. Still Life (4:57)
7. Quest For Fire (3:42)
8. Sun And Steel (3:27)
9. To Tame A Land (7:25)
Felállás:
Bruce Dickinson – ének
Dave Murray – gitár
Adrian Smith – gitár
Steve Harris – basszusgitár
Nicko McBrain – dob
