Szerző: Rok Klemše
Előadó: Nile
Kiadó: Nuclear Blast
Megjelenés: 2007
Aaaah… A zenekar előző lemeze, az Annihilation of the Wicked (2005) óta eltelt két év pihenő éppen elég volt! A Nile ismét felébredt az álmából, valahol mélyen a Kheopsz-piramis termeiben, és az evezők után nyúlt. A Nílus áradik, és itt az ideje egy új hajóútnak! A dél-karolinai death metal szenzáció tehát új, immár ötödik stúdiólemezével, az Ithyphallickal tér vissza, új kiadónál, a Nuclear Blast Recordsnál. Eeee… ha segítségül hívom az új lemez esetlen címét (az ókori civilizációk bizony rendkívül nagyra becsülték, sőt egyenesen imádták a különféle fallikus ábrázolásokat), ami erekciót jelent… hát igen, az amerikai triónak megint felállt.
A Nile tizenhárom éves pályafutása alatt irigylésre méltó nevet épített fel magának, és ma teljes joggal osztozik a death metal bajnoki címén a régi iskola néhány másik nagy nevével. Már a pályájuk legelején felhívták magukra a figyelmet a brutális, ugyanakkor rendkívül kifinomult technikás death metaljukkal, amelyet egy sajátos témával tettek még összetettebbé, és amelyhez azóta, mind a tizenhárom éven át hűek maradtak – az egyiptomi mitológiával, kultúrával, valláshoz és művészethez. Lássuk hát, mit hoz az Ithyphallic.
Hát, mondhatnánk, hogy az Ithyphallic egyenes folytatása az előző lemeznek, az Annihilation of the Wicked-nek. Az Annihilation néhány rajongó nagy csalódására szinte teljesen elhagyta az egyiptomi/közép-ázsiai betéteket és hatásokat, és főként a brutálisabb, technikásabb oldalra koncentrált. Az Ithyphallic ugyanebben az irányban halad tovább, de a pusztító riffek, a death metal szólók és a gyilkos dobolás közé valamivel több egyiptomi hangot, akusztikus gitárt és hangszert csempész, amelyek a szövegek lírai irányát is megtámogatják. Kétségtelen, hogy a Nile első sorban brutális death, de a zenét gondosan megfejeli technikás betétekkel, egyedi gitárvonalakkal és vad dobolással.
Sajnos azonban az Ithyphallic megmarad a régi ötletek felmelegítésénél, és úgy tűnik, a srácok kicsit megijedtek az új kiadós bemutatkozástól, és visszafogták a kísérletezést. Amint véget ér a kürtökkel és farkasüvöltéssel megspékelt bombasztikus intró, itt van a jó öreg, megszokott Nile. George Kollias a dobfelszerelése mögött igazi vadállat, de az ultragyors lábdobolás, a brutális blast beatek és a megszámlálhatatlanszor ismételt fillek nem minden. Egy kis változatosság nem ártana, hiszen a dobolás gyakorlatilag minden számban ugyanolyan. Egy kis szidást érdemelnek a néha felbukkanó tipikus death metal, vagyis „Kerry King”-es szólók is, a találomra lejátszott hangokkal, amelyek sehova nem vezetnek.
Igazából azonban ennyi az, amit az új lemezzel szemben fel lehet hozni. A Nile továbbra is mestere a rövid és a hosszú számok megírásának egyaránt. A nyitó, nyolcperces What May Safely Be Written a sok tempóváltásnak hála egy pillanatra sem válik unalmassá. Már az elején meglep minket a változatosság, amely a hangsebességű death metal tempótól a lassú, pusztító doom metal riffekig terjed. Az Ithyphallic, az Annihilation of the Wicked-del ellentétben, a két hosszabb szám ellenére a rövidebb, gyilkos iramú dalok lemeze, ezt már az As He Creater, So He Destroys is bizonyítja. Ha ismered a Nile-t, tudod, hogy minden lemezen számíthatsz legalább egy kígyóként kanyargó címre. Ezúttal ez a Papyrus Containing the Spell to Preserve Its Possessor Against Attacks From He Who Is In the Water (uff… igen, 17 szó), amelynek a zenéjéhez viszont a világon semmi köze a címhez. Ilyen rövid, nyersen brutális három percecskét sehol máshol nem fogsz átélni! A Sanders/Wade páros a The Essential Saltsban mutatja meg gitáros mesterségét, amely dallamos betétekkel és hihetetlen párbajszólóval lep meg. Sanders és Wade a lemez énekes arculatáért is felel. Bár meglehetősen tipikus „cookie monster” vokálról van szó, a két énekes sok változatosságot visz a zenébe, brutális growljuk pedig teljesen jól érthető, ami nagyon más, mint a régebbi lemezeken, amelyeken Sanders úgy röfögött, mint egy malac. A The Infinity of Stone rövid akusztikus-ambient szerzemény, amely könnyedén elférne Sanders Saurian Meditation című szólólemezén. Az egyik legjobb rövidebb szám a The Language od Shadows, ahol az éneken ismét Sanders és Wade remekel, a zenébe pedig fantasztikus gitárokkal ismét több dallamot csempésznek. A Nile igazán azonban az olyan epikus dalokban ragyog, mint a tízperces záró Even the Gods Must Die, amely az első számhoz hasonlóan kürtökkel indul, aztán ultranehéz „doomy” riffekkel folytatódik, majd death metal robbanásba csap át. Az igazi meglepetés az utolsó három perc, amely akusztikus zárásba fordul, tribal dobokkal és Sanders szinte „bluesy” elektromos gitárjával.
Az új Nile-lemez legnagyobb mínusza, hogy valójában semmi újat nem hoz. Az amerikaiak maradnak a konzervatív vonalon, talán még egy kis tartalékot is visszatartanak, de az Ithyphallic ennek ellenére élvezet hallgatni. Ha death metalról van szó, a Nile teljesen egyéni helyet foglal el, és kiemelkedik a death metal zenekarok tömegéből. Azt reméltem, hogy az Ithyphallic merészebb, kísérletezőbb lemez lesz, de a jó öreg Nile is még mindig az egyik legjobb death metal zenekar!
Felállás
Karl Sanders – ének, gitár
Dallas Toler Wade – basszusgitár, gitár, ének
George Kollias – dob
Produkció
Neil Kernon
Számlista
1. What Can Be Safely Written 08:15
2. As He Creates, So He Destroys 04:36
3. Ithyphallic 04:40
4. Papyrus Containing the Spell to Preserve Its Possessor Against Attacks From He Who Is In the Water 02:57
5. Eat of the Dead 06:29
6. Laying Fire Upon Apep 03:25
7. The Essential Salts 03:51
8. The Infinity of Stone 02:04
9. The Language of the Shadows 03:30
10. Even the Gods Must Die 10:01
