Előadó: Chthonic
Kiadó: SPV Records
Megjelenés: 2007
Az ázsiai szimfonikus black metal feltörekvő csillagai, a Chthonic, akik a folklór eszköztárába öltöztetik a zenéjüket – ezek közül leginkább a kéthúros hegedű, az „Er-hu” használata és hangzásba építése emelkedik ki –, fennállásuk első 10 évfordulóját egy koncert-DVD-vel és egy dupla CD-vel ünneplik. Lenyűgöző a csomagolás, amely első ránézésre egy tibeti halottaskönyvre emlékeztet. A borító fekete vászonszövet, rajta hagyományos írásjegyek csillogó vörös nyomásban. Belül kivágott zsebek rejtik a lemezeket, a belső kartonlapokat pedig a 2006. 02. 03-i koncert fényképei töltik meg, amely a Huashan Culture Parkban (Taipei) készült. Vagyis a hazai Tajvanon. A Chthonic Kelet-Ázsiában jelenleg iszonyú menő, hiszen a helyi mezőnyben elnyerték a Golden Melody Awardot – a Grammy egyfajta megfelelőjét, amelyet minden évben Kelet-Ázsiában osztanak ki!
1. DVD
Kép: A DVD-t teljes egészében kézi kamerákkal vették fel. Ez persze az első sorba, egyenesen a színpad alá röpíti a nézőt, vagyis a látvány valósághű. A felvétel viszont nagyrészt nem éri el a kívánt élességet, a „zoom” pedig sokszor feltűnően szemcsés. Ez főleg a „close up”-oknál zavaró (arcok, hangszerek közelítése). A színpadot koncert közben sűrű köd borítja, aminek még Smuk, a törpe is örülne. A kamera nagyon gyorsan ugrál a kiválasztott képkivágások között, így sokszor épp akkor vált, amikor egy beállítás kezdené igazán felkelteni a néző érdeklődését, hogy mi történik a színpadon. A felvétel nézése közben ezért nagyon zavaros az összbenyomás. Hogy a zenészek közül pontosan ki mit csinál a színpadon, éppen azokban a részletekben, amelyek az ilyen felvételeknél a legvonzóbbak, gyakran nem derül ki egészen.
Hang: Egy élő felvételhez mérten kiváló. Gyanúsan jó is, így over-dubok nélkül biztosan nem ment. A hangszereket hihetetlen pontossággal játsszák, Freddy extrém black metal hangja pedig egyetlen ponton sem hagyja cserben, a 90 perces fellépés alatt mérgező visításában dinamikus és robbanékony. A billentyűk és az Er-hu remekül hallhatók, a klasszikus rockhangszerekhez (basszusgitár, dob, gitár) igazodva tisztán kivehetők. A hangzást a női énekkar pontszerű bevonása, valamint a hagyományos hangszereken játszó 5 fős minizenekar bővíti és emeli magasabb szintre, amelyet szintén csinos lányok alkotnak. Az egyik legnagyobb mínusz, hogy a felvételek vágásakor szándékos szüneteket hagytak a dalok között, így a felvétel nem tudja átadni a hallgatónak az igazi pillanatot, a black metalban elengedhetetlen jéghideg, borzongató atmoszférát, a borzalmak és a gyász hangulatát.
Színpad: A Chthonic szigorúan profeszszionálisan állt a dologhoz, követve a skandináv black metal iskola tapasztalt guruinak és tanítómestereinek útmutatását. Minden tag a műfajra jellemző „corpse paint” arcfestést visel, a ruhák sokkolóan ötvözik a bőr szado-mazochista bizarrságát és a fenséges gótikus csipke visszafogottságát. Ebben különösen kitűnik Dani, a dobos tüskés szájkosarával, amely előtt még a Bárányok is elnémulnának, no meg a végtelenül vonzó, szexi célpont, Doris basszusgitáros, hiányos, csipkés, kihívó fátylakban. A Chthonic gondolt két nagy „screen” beépítésére is, amelyeken a setlist dalainak koncepciójához értelemszerűen kapcsolódó jelenetek peregnek. A színpad megvilágítása megfelel a sötét, tragikus hangulat megteremtéséhez, a vörös-lila színkontraszt dominál, amely lelkesen tör át a ködtől telt színpadon, és a stroboszkópok hangsúlyos használata sem marad el. A hangulatot fokozzák a terem lerombolt falai is, amelyekre fehér, hagyományos írásjegyekkel díszített zászlókat terítettek, és amelyek magát a színpadot övezik. A környezet néha igazi háborús romnak hat. A hiba a túl magas színpadban és az óvókorlátok (az első sor a színpad alatt, kb. 7–8 m) túl nagy távolságában rejlik, ami lehetetlenné teszi az őszintébb, intenzívebb, energiával még jobban feltöltött kapcsolatot zenekar és tömeg között. Utóbbi a koncert alatt láthatóan lelassul és megnyugszik. A koncert elején a közönség lázas, dühödt hozzáállása a feszült hangulat egyik fontos építőeleme, ám ez később erősen elhalványul. Az ázsiai közönség nagy naivitását sem rejti véka alá: a fiúk és a lányok az európai kollégákhoz képest, akiket a black metal hagyományának egészséges szellemében neveltek, valóságos koraszülöttek. Kifejezetten mulatságos összevetni a rövid hajú, „bepörgetett” közönség „headbangelését” a nyugat-európai black metal viselettel és viselkedéssel.
Fellépés: A zenekar joggal büszkélkedhet azzal, hogy a tagok kivételesen beleélik magukat a szerepükbe. A Chthonic, a nagy zenei tudású csapat, kompakt, kompozíciós szempontból megvilágosodott, előadásban magasan összehangolt egységként működik, és leplezetlenül hiteles lendületében, bizonyítási vágyában rendkívül sikeres és üde! Természetesen a Chthonic zenéjét a közönséggel összekötő legfontosabb elem Freddy, az énekes, aki az egész koncert alatt agresszíven, sokkolóan és dühödten, kellően meggyőzően hat. Különösen jólesik a magas önbizalma, amellyel tekintélyt parancsolóan irányítja a zenekart a színpadon, és megalkuvás nélkül hergeli a közönséget. A kiválasztott szólóbetétek szinte mind egy szálig felesleges töltelékek, hiszen nagy járatlanságról árulkodnak a Chthonic részéről ezen a téren. Az Er-hu kéthúros hegedűn játszott szóló kivételével egyik másik szóló sem képes olyan atmoszferikus pillanatot nyújtani, amely belevésődne a hallgató tudatába. Dani, a dobos a dalok előadása közben sokkal többet mutat a tudásából, a gitáros Jesse is, míg Freddy énekes billentyűs szólója igazából semmire sem jó azon kívül, hogy a zenekar többi tagjának néhány perc pihenőt adjon.
2. DUPLA KONCERT-CD:
Ami nem látszik, az nem fáj. Ebből a szempontból mindkét hanghordozó nagy előnyben van a DVD-vel szemben, amely közvetlenül megmutatja a zenekar gyenge pontjait. Mindkét hanghordozó a hallgató fantáziájára is bízza, hogy szabadon elszabaduljon, ami eloszlatja a DVD ízléstelenségét, amely mindent a tálcán, az orrod elé tol. A két lemez nagy előnye az is, hogy nincsenek mesterségesen beállított szünetek a dalok között, például két másodperces szünetek formájában, hanem a koncert végig egyben fut, ami megőrzi pontosan azt, amire a DVD nem képes. A felvétel nagyobb atmoszferikus hitelességét. Az Exultant Suicide pedig a második lemez végére került, és a DVD-n nincs rajta! A mínusz a túl hosszú hangszeres bevezetőben rejlik, amely két és fél perc után a billentyűk egyrétegű, motivikus ismétlődése miatt a fület kínzóan zavaróvá válik. Egyébként a hangzás megegyezik a DVD felvételével. Gyakorlatilag optimálisan kiegyensúlyozott, hangzásbeli bakik nélkül, és kétségkívül szorgalmasan „kimosták” a stúdióban. A hangzásban még rengeteg hely van, annyi, hogy a Chthonic gond nélkül beépíthetne a felállásba még egy gitárost. A gazdag, hangzásában kiegyensúlyozott, spektrálisan telt hangmélység a black metalhoz képest, a szimfonikusság erőltetésében kissé túl szép, nem elég mérgező, nem elég tragikus, nem elég élesen vicsorgó, és a nyugat-európai kollégákhoz képest a Chthonic az utolsó ítélet pusztulásának felidézésében még mindig csak kisiskolás. Ennek ellenére a Chthonic már alapjaiban is egyedien felismerhető. Egyszerűen sikerült kitaposniuk ezt a felismerhetőséget a folklórelemek szellemes és ötletes használatával, és ezeknek az előnyöknek egy része, amelyeket a zenekar kihasznál, abban a puszta tényben rejlik, hogy a távoli Keletről érkező csapatról van szó, ahol a zene alapvető megértése egészen más, mint amit a Nyugat ért rajta. Ha ezt a tanulást olyan bandáktól, mint a Cradle Of Filth, a Dimmu Borgir, az Illdiposed, az Immortal, bátran ötvözöd a saját elemi szemléleteddel, a siker nem marad el. A Chthonic jó úton jár ebben, amely teljesen győztessé válhat.
3. ZÁRSZÓ:
A zenekar 2006-ban adta ki negyedik stúdióalbumát, a „Seediq Bale”-t, amely minőségben messze a legerősebb az elődeihez képest. A „Seediq Bale” albumot felvevő felállás ezen a koncertlemezen is bemutatkozott, vagyis az új dobossal, Danival, aki a black metal által megkövetelt, nélkülözhetetlen, igazi ritmikai dinamikát hozta a zenekarba. A blast beatek baljóslatúan szorosan ölelik a hangzást és a dallamot. Ennek a kiadványnak nagy pluszja a „Seediq Bale” album dalaira épülő, hangsúlyos setlist, amelyben a szimfonikus-zenekari hangszerelések a két női kórus és a zenekar szerencsés összjátékán keresztül az „A Decade On The Throne” teljes anyagából a legintenzívebben kelnek életre.
Az „A Decade On The Throne” nagyon érdekes dolog. Elsősorban az egzotikum eleme miatt, amelyet bátran ötvöztek a nyugat-európai black metal kultúra szabványainak másolásával. A Chthonic ebben különc, és ebben vonzó, és megérdemli a figyelmet. Aki előítéletektől mentesen, és a Cradle Of Filth édesen elpuhított keleti változatának dogmatikus beidegződése nélkül fogadja őket, órákon át élvezheti a hangzásukat.
Zárásként még azt javasolnám az SPV Recordsnak, amely úgy döntött, hogy Európában terjeszti ezt a kiadványt, hogy kezdjen el végre szabványos ábécével is ellátni dalszövegeket az ilyen kiadványok bookletjeiben, mert különben az ember kénytelen tehetetlenül bámulni a tarka csirkekaparás-tömeget, amelyből legfeljebb a kínai éttermek szakácsmesterei profitálhatnak.
Felállás
Freddy, Left Face of Maradou – ének, Er-hu*
Su-Nung, the Bloody String – Er-hu*
Jesse, the Infernal – gitár
CJ, Dispersed Fingers – billentyűk
Doris, Thunder Tears – basszusgitár, kísérőének
Dani, Azathothian Hands – dob
*…. keleti kéthúros hegedű
Produkció
Chthonic
Dallista
CD 1.:
01. Intro
02. Indigenous Laceration
03. Progeny of Rmdax Tasing
04. The Breath of Ocean
05. Decomposition of the Mother Isle (Aboriginal Gods Enthroned)
06. Grab the Soul to Hell
07. Guitar Solo
08. Drum Solo
09. Vengeance Arise
10. Bloody Gaya Fulfilled
11. Fuck Or Die
CD 2.:
01. Piano and Keyboard Solo
02. The Gods Weep
03. Oriental Violin Solo
04. Guard the Isle Eternally
05. Where the Utux Ancestors Wait
06. Floated Unconsciously In the Acheron
07. Grievance, Acheron Poem
08. Onset of Tragedy
09. Relentless Recurrence
10. Quasi Putrefaction
11. Exultant Suicide
DVD:
01. Indigenous Laceration
02. Progeny of Rmdax Tasing
03. The Breath of Ocean
04. Decomposition of the Mother Isle (Aboriginal Gods Enthroned)
05. Grab the Soul to Hell
06. Guitar Solo
07. Drum Solo
08. Vengeance Arise
09. Bloody Gaya Fulfilled
10. Fuck Or Die
11. Piano and Keyboard Solo
12. The Gods Weep
13. Oriental Violin Solo
14. Guard the Isle Eternally
15. Where the Utux Ancestors Wait
16. Floated Unconsciously In the Acheron
17. Grievance, Acheron Poem
18. Onset of Tragedy
19. Relentless Recurrence
20. Quasi Putrefaction
