Előadó: Fratellis, The
Kiadó: Universal Music Group
Megjelenés: 2006
A The Fratellis egy skót trió, a Fratelli testvérek triója (vagy mégsem, hiszen a srácok ravaszul bevetették a Ramones régi trükkjét, és megfűszerezték egy szórakoztató Spielberg-filmmel?), amely nagyon elüt a mostanában népszerű, sőt az Egyesült Államokban is agyonhasznált brit hangzástól. Első albumuk, a Costello Music az ígéretes kislemezeknek köszönhetően várva várt lemez volt, és többszöri hallgatás után – megérdemelten!
Ez a lemez nem hagy levegőhöz jutni, mert folyamatosan történik valami. A srácok már a nyitó Henrietta című dalban a ska és a rock robbanékony keverékével szolgálnak, a Flathead című számban a hatásos hangszeres átvezetések alaposan megmozgatják a szerzeményt, a Whistle For The Choir pedig bár akusztikusan indul, a csavaros szöveg és a mókás fütyülés legalább lenyűgöz majd.
A Chelsea Dagger virtuóz basszusintróval indul, és olyan stílusban folytatódik, hogy az embernek az az érzése, a Motorhead popváltozatát hallgatja, ami aztán ritmikusan kihangsúlyozott ska-mulatsággá változik. Egyszerű? Egyszerű! De szétszedi a hangszórót!!!
A For The Girl hasonló stílusban folytatódik, mint az elődje, csak itt a basszusgitárt egy koszos gitárriff váltja fel, a Doginabag remek gitáros átvezetésekkel hódít meg, a Creepin Up The Backstairs pedig – dobokkal indul! Aztán jön a gitár, az előadásmód pedig a költői szavalat és a punkos tombolás között ingadozik. A Vince The Loveable Stoner – akár hiszed, akár nem – country stílusban kezdődik, és nagyon pörgősen, átéléssel folytatódik, az Everybody Knows You Cried Last Night is jócskán ska-színezetű, a Baby Fratelli pedig a Smells Like Teen Spirit kissé átalakított riffjével indul (ami egyébként úgyis a More Than a Feeling-ből ered), a refrénnél a The Pogues jut róla eszedbe, emlékezetes marad a felpörgetett gitárszóló betét miatt is, a Got Ma Nuts From A Hippy-nél az orgona és az akusztikus gitár miatt kicsit visszaesik a tempó, de a záró Ole Black’n’Blue Eyes ska-dinamikájával, valamint a gitárok és a rézfúvósok remek bevezető kombinációjával újra megvidámít.
Lehet, hogy a The Fratellis is csak egynyári csodának bizonyul, de nekem inkább az az érzésem, hogy talán éppen ők borítják majd fel a Bloc Party, a Kaiser Chiefs, az Arctic Monkeys, a Coldplay, a Keane (igen, elég különböző előadók, de hasonlóan népszerűek) és mások alkotta népszerű brit hangzás rendjét. Ők egyszerűen mások, változatosabbak és játékosabbak. Ugyanezt mondtam viszont az előbb felsoroltak debütálásakor is, őket hat hónap után abba is hagytam hallgatni, mert úgy éreztem, hogy minden új brit zenekar ugyanúgy szól. A The Fratellisről így legalább azt fogják elmondani, hogy ők voltak az elsők, akik mertek mások lenni, és akiknek éppen meggyőző, őszinte másságuknak köszönhetően sikerült.
Felállás
John Lawler aka Jon Fratelli – ének, gitár
Barry Wallace aka Barry Fratelli – basszusgitár
Gordon McRory aka Mince Fratelli – dobok, kísérőének, gitár, bendzsó
Producer
Tony Hoffer
Számlista
1. Henrietta
2. Flathead
3. Cuntry Boys And City Girls
4. Whistle For The Choir
5. Chelsea Dagger
6. For The Girl
7. Doginabag
8. Creepin’ Up The Backstairs
9. Vince The Loveable Stoner
10. Everybody Knows You Cried Last Night
11. Baby Fratelli
12. Got Ma Nuts From A Hippy
13. Ole Black ‘n’ Blue Eyes
Az album hossza: 44:16
