Song Of Times

0 13

Szerző: Peter Podbrežnik

Előadó: Starcastle
Kiadó: Progrock Records
Megjelenés: 2007
Értékelés: 4/5

Az amerikai szimfonikus progresszív zenekar, a Starcastle közel 30 év után tért vissza utolsó (meglehetősen balul sikerült) stúdióalbumuk, a „Real To Reel” (1978) óta, ami mindenképp különös meglepetés és olyan esemény, amire zenéjük rajongói közül csak nagyon kevesen számítottak. Pedig a Starcastle a rendkívül szép, dallamos vokális harmóniák mestere volt, remek ritmusszekcióval (ez különösen igaz a gyorskezű basszusgitárosra, Gary Straterre), a tagok közötti összehangolt együttzenéléssel, és a (amerikai zenekarokhoz képest elég szokatlan) többnyire fantasztikus és filozofikus szövegeket, a bonyolult struktúrák és a magas fokú dallamosság keverését pozitivista szemlélet is jellemezte. A progresszív rock rajongóinak többsége mégis úgy emlékszik rájuk, hogy jóval korábban már ismerték a Yest, és ezért afféle amerikai Yes-klónként tekintettek rájuk. Ennek fő oka az eredeti énekes, Terry Tyrell (aki egykor az AOR-nagyágyú REO Speedwagon alapító tagja is volt), valamint a jelenlegi énekes, Al Lewis „angyali” hangjának sokszor megdöbbentő hasonlósága Jon Andersonéhoz, akinek hangszíne egyébként mindig is egyedi volt. Én személy szerint sosem foglalkoztatott ez a szokatlan vokális hasonlóság, és az sem, hogy a Starcastle sosem hozott igazán újat vagy eredetit a progresszív rock világába, legalábbis addig, amíg jó dalokat írtak, és nem veszítették el az arcukat. Így aztán két kiváló lemez, a „Starcastle” (1976) című debüt és a „Fountains Of Light” (1977), valamint egy kevésbé kiemelkedő, de még mindig szilárd album, a „Citadel” (1977) ellenére is észrevétlenek maradtak a prog közönség többsége számára, az utolsó albumon pedig az AOR-irányhoz való nem túl sikeres közeledés miatt a mainstream rajongókat sem érdekelték, ami végül a feloszlásukhoz vezetett. Elsősorban szerencsétlenek voltak: rossz időben, rossz helyen bukkantak fel (a punk előretörésének idején, a progresszív rockban viszonylag járatlan Egyesült Államokban), pedig honfitársaik, a Kansas éppen akkor élte át nagy kereskedelmi áttörését a „Leftoverture” (1976) lemezzel. Egy kicsit jobb promócióval a Starcastle sorsa is biztosan másképp alakult volna, de talán még jobb is így, mint hogy a popban égessék magukat, ahogy az előbb említett kortársaik tették. A zenei viszonyok azóta gyökeresen megváltoztak. A 90-es években az Egyesült Államokban is új reneszánszát élte a klasszikus progresszív rock (főleg a Spock’s Beard és az Echolyn érdemeként), ami közvetve a legendás, kultikus, már elfeledett zenekarok, például a Starcastle iránti érdeklődést is megnövelte. Ez végül bátorságot adott a megedződött öreg motorosoknak, hogy újra összeálljanak, és új kezdetbe fogjanak, ezúttal persze inkább a jó zene megalkotásának vágyával, mint a kereskedelmi áttörés reményében, az eredmény pedig a „Songs Of Times”.

Az albumon zenészek egész tengere játszik. Tyrell helyett (aki egyébként vendégként szerepel az „All For The Thunder” című számban) itt van vokális „ikertestvére”, Al Lewis; az eredeti tagok közül Strater basszusgitáros, Matt Stewart gitáros, Herb Schildt billentyűs és Steve Tassler dobos van jelen, míg az új tagok a második gitáros, Bruce Boots és a dobos Jeff Koehnke. Segítségükre van még Mark McGee gitáros, valamint a két további billentyűs, John O’Hara és Neal Robinson, akik főként a zenekari hangszerelésért felelnek. Lenyűgöző létszám, ami azonban a lemez meghallgatása előtt mégis felveti a kérdést, hogy ennyi év után a „Songs Of Times” képes lesz-e újraéleszteni a zenekart, és érdekesnek tartani azoknak a generációknak is, amelyek a Starcastle feloszlásakor még meg sem születtek. A modern produkció meglepően jól illeszkedik a zenekar hangzásvilágához, és megadja nekik a szükséges fiatalos felhangot. A Starcastle szerencsére visszatért jellegzetes szimfonikus-dallamos stílusához, kiterjedt vokális harmóniákkal, a billentyűk és gitárok bőséges összefonódásával. A legtöbb darabot ízléses szimfonikus hangszerelés, csodás vokális harmóniák, gördülékenyen felépített gitárszólók, jó ritmusszekció és Lewis angyali hangja jellemzi. Számos dal romantikus, álmodozó hangulatot áraszt, és nosztalgiát ébreszt az egyszerűbb életű idők iránt. A Starcastle bizonyítja, hogy megőrizte jellegzetes stílusát az összetett, rendkívül dallamos és epikus kompozíciók megalkotásában.

Már a nyitó „Red Rain” megmutatja, hogy a Starcastle méltó módon tért vissza, és megőrizte védjegyének számító hangzását, amit modern produkcióval turbóztak fel. Ez leginkább a gitáron érződik, hiszen az most a legtöbb szakaszban még energikusabban szól. A dal ugyan nem kínál kiugró teljesítményt, és nem tartozik a zenekar csúcspontjai közé, de nagyon szép bizonyíték arra, hogy még mindig érdemes őket hallgatni. Az epikus „Babylon” az album egyik csúcspontja, álomszerű, fenséges atmoszférájával és szerkezetével egyaránt lenyűgöz. Elsősorban Lewis éneke, a többszólamú harmóniák, amelyek a remek refrénben érvényesülnek igazán, a jó dobfutamok és a nagyon jó gitárrészek emelik ki. Különösen magával ragadó a központi hangszeres rész, amely Strater kitűnő basszusgitárszólóját tartalmazza, amellyel bizonyítja, hogy még mindig a régi fából faragták, valamint Schildt atmoszferikus billentyűit. A „Babylon” is szép bizonyíték arra, hogy a Starcastle még mindig képes mesterművet alkotni. A rendkívül szép és atmoszferikus címadó „Song Of Times” gyönyörű zenekari hangszereléssel, akusztikus gitárral és angyali énekkel önmagában is valamelyik Yes-klasszikust idézi, ám a melankolikus szimfonikus jelleg, valamint a fenséges és békés hangulat – amely határtalan szépséget, életörömöt és szomorúságot is tükröz – ellenére más energiája van, mint a Yes hagyományos „örökzöld nyelvének”. Az „Islands” remek, jazzes beütésű bevezetőt tartalmaz basszusgitárral, billentyűkkel és gitárral. Lewis éneke ezúttal is szívből jön, ami manapság persze ritkaság. A hangszeres részek folyamatosan variálódnak, és a vokális harmóniákkal együtt álmodozó hangulatot teremtenek. A „Faces Of Change” Starcastle-klasszikus, amely akár egy 70-es évekbeli lemezen is lehetne, hiszen kivételesen álmodozó hangulat, rendkívül ízléses vokális harmóniák és világűrös billentyűk jellemzik. A „Love Is The Only Place” szép példa lehet minden amerikai prog rock zenekarnak, amely szerelmes szövegekkel próbálkozva általában eléggé patetikusra sikerül, míg a Starcastle rendkívül meggyőzően és energikusan szól. A dal a klasszikus dallamos refrén mellett néhány ütősebb részt is tartalmaz a gitárok és billentyűk összefonódásával. Különösen levesz a lábamról a záró gitárszóló wah-wah effekten keresztül. A „Master Machine” a tőlük megszokotthoz képest meglehetősen egyszerű szerkezete ellenére is nagyon szilárd alkotás, amelyben egyenlő arányban van jelen a drámaiság és az epika. Az „All For The Thunder” teljesen klasszikus Starcastle-szám, részben az eredeti énekes, Terry Tyrell jóvoltából is, és az összetett ütemváltásokat a vokális harmóniák diktálta kivételes dallamossággal, az áramos gitárszólókkal és ízléses billentyűtextúrákkal ötvözi. Különösen ízléses a gitárszóló közvetlenül a fő refrén után, ami ezúttal is megvan. A záró „Children Believe” az album egyik legérdekesebb darabja, és valószínűleg a legkevésbé tipikus a zenekartól. Elsősorban Lewis hangszínváltása lep meg, a védelmező angyalitól az ő viszonyaihoz képest meglehetősen nyersig, a gitárrészek pedig néhol rendkívül ütősek, szinte hard rockosak. Persze ezt a számot is a szimfonikus hangzás, a magas fokú dallamosság, a kivételes vokális harmóniák és a csodás hangulat összefonódása jellemzi.

A „Song Of Times” a klasszikus Starcastle rendkívül sikeres visszatérése, amely felülmúlta a várakozásaimat és azt, ahogy őket az emlékezetemben őriztem, és bizonyíték arra, hogy ennyi idő elteltével sem felejtettek el csodás kompozíciókat írni, amelyek fenntartják az amerikai szimfonikus prog legendái közé tartozó (elfeledett) státuszukat. Bár (ahogy várható volt) semmi különösen újat nem hoznak a zenei kifejezésmódjukba, az album lenyűgözi majd a progresszív rock dallamos irányzatainak minden rajongóját, azoknak pedig, akik a 70-es évek klasszikus prog rockját szeretik a legjobban, és nem sokat adnak az olyan modern irányzatokra, mint például a The Mars Volta, újabb okot ad arra, hogy „a múltban maradjanak”. Ha a Starcastle hasonló stílusban folytatja, vagy még tovább is fejleszti, akár szép példát is mutathat a sokkal ismertebb és sikeresebb brit kortársaknak, akik már jó ideje nem adtak stúdióbeli életjelet magukról. Hogy melyik zenekarra vagy zenekarokra gondolok, azt nem kell külön hangsúlyozni. Remélem, a „Songs Of Times” a fiatalabb prog rock rajongók előtt is megnyitja az ajtót, hogy megismerkedjenek a zenekar régebbi műveivel, és így közelebb hozza hozzájuk ezt az igazságtalanul figyelmen kívül hagyott, kultikus amerikai szimfonikus prog rock formációt.

Felállás

Al Lewis – ének (minden szám, kivéve a 8.), vokál (minden szám, kivéve a 8.), dobok (9.) és ütőhangszerek (minden szám, kivéve a 8.), moog (9.)
Matt Stewart – sustainer, elektromos szitár, akusztikus és elektromos gitár (minden szám), vokál (1., 6., 7. & 8.)
Gary Strater – elektromos & akusztikus basszusgitár és basszuspedál (minden szám, kivéve a 3.), vokál (1., 2., 5., 6., 7. & 8.), billentyűk (3.)
Herb Schildt – billentyűk (1., 2., 6., 7. & 8.)
Bruce Botts – gitár (1., 2., 4., 5., 7. & 9.), vokál (5.)
Steve Tassler – dobok (6. & 8.) ütőhangszerek (1., 4. & 5.), szintetizátor (4.), vokál (1., 2., 6. & 8.)
John O’Hara – billentyűk (3., 4. & 9.)
Neal Robinson – billentyűk (5., 6. & 8.)
Steve Hagler – gitár (6.), vokál (1., 4. & 7.)
Terry Luttrell – ének (8.), vokál (7.)
Mark McGee – gitár (1., 4. & 7.)
Jeff Koehnke – dobok (2. & 5.)
Scott McKenzie – dobok (1., 4. & 7.)

Produkció

Gary Strater, Mark Rubel & Al Lewis

Számlista

1. Red Season (5:28)
2. Babylon (9:24)
3. Song of Times (6:04)
4. Islands (4:59)
5. Faces of Change (4:56)
6. Love Is The Only Place (4:27)
7. Master Machine (4:24)
8. All For The Thunder (6:06)
9. Children Believe (6:21)

Az album játékideje: 52:09

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik