Az interjú dátuma: 2007. január 26.
Szombat este, valamivel tíz előtt találkoztunk a megbeszélt interjúra az akkor még üres Gala halában: az egyik oldalon Matevž Grad – Melodrom, a másikon Jani Lah és jómagam – RockLine.Info. Először úgy tűnt, hogy csak hárman leszünk, de a túl hangos zene miatt átmentünk a „backstage” helyiségekbe, ahol csatlakozott hozzánk Mina Špiler és Miha Žargi is. Ez lett a végleges felállás. A zenekar másik két tagja, Polona Janežič és Matej Nolda akkor érkezett, amikor a beszélgetés már véget ért.
Davor: Hogy halad a tanulmányotok az ilyen aktív zenei, művészi pörgés mellett?
Mina: Igazából jóval lassabban megy, mint korábban.
Matevž: Én végeztem.
Miha: Nekem meg csak nyúlik. Ezt nemrég tudtam meg… A bolognai folyamat miatt.
Davor: Nagyjából mindent ti intéztek magatok: a zenekar teljes imázsát, a lemezborítókat, a videoklipeket…
Mina: Ehhez a lemezhez videót még nem csináltunk egyedül, talán a harmadik klipet már mi fogjuk. Eddig kettő készült, az elsőt Dražen Štader, a másodikat Sašo Podgoršek csinálta.
Davor: Hogyan születik a zene és a szöveg a Melodromnál?
Mina: Ez azon dolgok egyike, amiket eltitkolunk, és nem szívesen beszélünk róluk. Nincs benne semmi különös, nincs titkos receptünk. Valószínűleg nem másként megy, mint más alkotóknál.
Davor: Előbb a zene készül el, aztán a szöveg, vagy fordítva?
Matevž: Többnyire előbb a zene, eddig még nem sikerült másképp. Viszont már a legelejétől eldöntöttük, hogy amit csak lehet, azt magunk csináljuk meg, vagyis a borítótól kezdve a kezdeti videoklipekig és így tovább. Ezért a számokat is Melodromként jegyezzük.
Davor: Szerintetek fontos vagy szükséges, hogy Szlovéniában a hazai előadók albumait két változatban adják ki, szlovén és idegen nyelven?
Mina: Mivel mi még egy lemez megjelenését jelentettük be, nem akarjuk ugyanazt szlovénul is kiadni, mert az elég értelmetlen lenne. Inkább egy remixalbumot tervezünk, kicsit átdolgozott koncepcióval, a szlovén közegre szabva.
Davor: Most, hogy a fizikai album szinte teljesen elvesztette az értékét, és lassan átadja a helyét más, modernebb formátumoknak, hogyan néztek magára a CD-re mint tárgyra?
Matevž: Ehhez a lemezhez kollázsokat is készítettünk egy hozzáadott számítógépes számmal. Az album bemutatója sem koncert volt, hanem e kollázsok galériabeli kiállítása, ráadásul a kollázsokat multimédiásnak terveztük. Be volt építve egy mp3-lejátszó és fejhallgató, és miközben nézted a kollázst, hallgathattad hozzá a zenét. Így kicsit eljátszadoztunk a lemez bemutatásával és a zene mai terjesztésével.
Egyébként szerintem a jövőben egyre inkább kislemezeket fognak kiadni. Minél inkább a digitális zeneárusítás felé megyünk, annál jobban veszít a jelentőségéből a hanglemez és a CD. Amikor megjelent a CD, egyszerre 60 perc vagy annál több zenét is rá lehetett venni, míg a (bakelit)lemezen az idő nagyjából 40 percre korlátozódott. A hordozó már nem fogja diktálni, hány szám fér rá. Mi lemezt csináltunk, de épp ezekkel a kollázsokkal akartunk másképp is gondolkodni.
Davor: Beck például egészen különleges albumkoncepciót csinált, ahol bárki elkészíthette a saját CD-borítóját, minden számhoz tartozik videoklip, és így tovább.
Matevž: Igen, Beck… (Valaki bekopog az ajtón, és megszakítja a gondolatmenetet)
Miha: Igen, a dizájn manapság valószínűleg az egyik utolsó ok, amiért az ember még CD-t vesz. Ha a zenén kívül valami olyat is kínálsz, ami formailag is kielégítő, az csak még egy plusz érv, másképp a letöltött mp3-ak is teljesen megfelelnek.
Mina: Igen, ez valószínűleg igaz, hiszen a lemezek már a végüket járják.
Matevž: Valami fétis tényleg létezik, fétisista oka van annak, hogy eredeti CD-t vegyél, mert a többség ezt már tényleg nem csinálja. Hozzáadott értékkel viszont többet ér a lemez.
Davor: A múltban sokat dolgoztatok együtt különféle színházi előadásokkal. Vannak most ilyen irányú terveitek?
Matevž: Igen, folytatjuk, a színpadi zene voltaképpen a kiindulópontunk volt, vagyis egyáltalán azért jöttünk létre, így ezt a vonalat tartjuk tovább. Nemrég is dolgoztunk egy előadáshoz… Főleg az az érdekes a színpadi zenében, hogy egy teljesen más kontextusban alkotsz, ami sokkal izgalmasabb lehet, mint csak lemezt csinálni.
Davor: Terveztek kitérőt a filmes vizekre?
Mina: Hát, aktívan egyelőre nem keresünk, nem prioritás, de ha adódik egy jó, érdekes film…
Matevž: …Szívesen csinálnánk valamit.
Mina: Igen.
Davor: Esetleg mellékszerepek is?
Mina: Inkább nem.
Davor: Mindkét albumon felfedezhető valamilyen kapcsolat Berlinnel. Az elsőn az egyik szám egy berlini utca nevét viseli (Prenzlauer Allee), a The Guide borítóján pedig az Alexander Platz képe rejtőzik. Összefügg ez Berlin egész mitológiájával és azokkal a zenészekkel, akik ott kaptak ihletet néhány legjobb művükhöz (David Bowie, Iggy Pop, Lou Reed, Nick Cave és a többiek)?
Mina: Nem, ezen a lemezen 12 turistalátványosságot dolgoztunk fel, és Berlin ezek egyike. A „Prenzlauer Allee” pedig legalább vázlatos formában Berlinben született, talán kicsit a tényleges Prenzlauer Allee hatása alatt.
Davor: Sok szó esett arról, hogy az új lemezzel nagyon megváltoztattátok a hangzásotokat.
Matevž: Igen, a hangzásunk biztosan változott valamennyit, léptünk egyet előre. Hangzásban specifikusabb lemezt akartunk csinálni. A két lemez egyébként abban is nagyon különbözik, ahogyan nekiláttunk. Az elsőn minden számot előadásokhoz írtunk, és csak később gyűjtöttük össze őket, ezért az egy többéves munka afféle kompilációja. A másikra (The Guide) viszont mindössze két évünk volt, így már az elején meghatároztuk, mit akarunk vele elmondani, és hogyan szóljanak a dolgok. Így könnyebb megcsinálni ezt a fordulatot előre vagy valamerre oldalra.
Mina: Bár teljesen túlzás lenne azt állítani, hogy az első lemez egészen más, mint a második, egy alaphangzást nem tudunk elveszíteni, még ha akarnánk sem, hiszen mindkét lemezt ugyanazok az emberek csinálták. Nincs radikális elfordulás, de próbáljuk továbbépíteni a dolgokat. Arra a hangzásra törekszünk, amit már korábban elképzeltünk.
Davor: Tehát nem voltak külső zenei hatások a különféle közös munkák miatt, olyan zenészekkel, mint a Rotor, DJ Umek és társaik?
Mina: Nem, ezek baráti szintű együttműködések voltak, olyan emberekkel, akiket ismerünk, és nagyon más zenét csinálnak, ami számunkra afféle kihívást jelentett, illetve kanyart egy másik zenei műfaj felé. Újra együtt fogunk dolgozni velük, és másokkal is a remixlemezen, mert a számainkat nem mi remixeljük, úgyhogy előfordulhat, hogy némelyik dal nagyon nem lesz Melodrom.
Davor: Van valaki, akivel igazán szívesen dolgoznátok?
Mina: Igen, filmhez találnánk legkönnyebben valakit. Például David Lynch ellen valószínűleg senkinek nem lenne kifogása. Ő valahogy az első név, ami eszembe jut, ha tényleg bárkit választhatnék.
Davor: És a zenei világban?
Mina: Egyelőre folyamatosan vannak a láthatáron valamilyen együttműködések, úgyhogy ezen nem is gondolkodunk, legalábbis én nem.
Matevž: Igen, ezen már tényleg el kellene gondolkodni. Rengeteg zenét hallgatunk, szóval… Strausszal!
Davor: A „Counting Days” című számot a CROSS RADIO az év dalának választotta. Nyílnak most új koncertterepek előttetek?
Mina: Igen, ennél a rádiónál korábban is voltak már számaink, de egyik sem került az első helyre. A volt Jugoszlávia területére viszont már korábban is kiterjedtünk, ott kaptunk kiadót is, amely az első lemezünket megjelentette, és a második is náluk fog. Játszottunk az Exit Festivalon is, amit idén valószínűleg megismétlünk, és lehet, hogy más fellépések is lesznek.
Davor: Hogy áll a szlovéniai turné?
Matevž: Szlovénia kicsi, és kevés olyan klub van, ahol rendesen le lehetne vinni egy koncertet. De biztosan lesznek még koncertek, főleg ha kijön az album „szlovén” verziója, akkor néhány fellépést tervezünk szlovén klubokban. Eddig csak Mariborban és Ljubljanában játszottunk, meg Izolában, a Šoto klubban, ami afféle tengermelléki gyülekezőhelye az egész alternatív közegnek. Biztosan fogunk még játszani, de turnét nem akarunk szervezni, az nálunk nem is éri meg, hiszen két órán belül úgyis mindig Ljubljanában lehetsz.
Davor: Ma nehezebb egyáltalán fellépési lehetőséget szerezni?
Mina: Nagyon a klubokon múlik. Sok a diákklub, amelyeknek elég szűkös a költségvetésük, ezért vagy a csengő nevek behozatalára koncentrálhatnak, akik több közönséget vonzanak, vagy inkább a helyi, fiatal, befutatlan zenekarok népszerűsítése mellett döntenek, mert azok olcsóbbak.
Matevž: Néhány klubnak naprakészebb a vezetése, és ott több minden történik, máshol kevésbé érdekli őket a dolog, és oda egyszerűen nem mész el.
Davor: Nyílik valami külföldön, főleg nyugaton?
Mina: A külföld ügyében még csak most kezdünk egyeztetni, semmi sincs még megbeszélve.
Matevž: Játszottunk már Ausztriában és Németországban. Szerintem koncertturnéra menni külföldre promóció, PR-képviselő nélkül kicsit értelmetlen lehet. Fontos, hogy legyen külföldi kiadód, amely aztán valahogy elintéz minden szükséges dolgot.
Davor: Mit segít, hogy az MTV játssza a zenéteket?
Matevž: Az csak az MTV Adria, amely csak egy bizonyos területet fed le, és rengeteg MTV van. Ezért nem is sokat segít.
Davor: Évekkel ezelőtt elcsíptelek titeket az első album promóciós koncertjén, és érdekesnek találtam, hogy a korlátozott számú saját dal ellenére sem döntöttetek egyetlen feldolgozás mellett sem.
Mina: Feldolgozást 5-6 évvel ezelőtt játszottunk, a második vagy harmadik koncerten, de alapvetően a saját zenére orientálódunk.
Davor: Nagyon népszerűek azok az albumok, amelyeken egy zenész csupa feldolgozást ad ki. Titeket ez nem érdekel?
Matevž: Remélem, soha nem kell csak azért feldolgozás mellett döntenünk, mert nem lennének elég jó saját számaink. Megtörténhet, hogy tényleg szeretnénk megcsinálni egy dalt, csak úgy, változatosságképpen, de az nem lenne az album húzótétele. Az viszont, hogy kereskedelmi szempontból döntenénk feldolgozás mellett, mert a dal sláger, szerintem nekünk kicsit helytelen lenne.
Képgaléria
