Izvajalec: Spock's Beard
Založba: Inside Out Records
Izid: 2005
Ocena: 4/5
Igaz ugyan, hogy a Spock’s Beard pályafutása során nem változik olyan drasztikusan, hogy a régi anyag élőben már ne érdekelné őket (ellentétben holmi kaméleon King Crimsonnal), mégis nyilvánvalóan semmiképp sem akarják titkolni lelkesedésüket az „Octane” lemez iránt, és az új arculatuk iránt sem, amelyben már nincs ott a zenei mester, Neal Morse. Ebben a lelkesedésben benne rejlik az a tény, hogy a Spock’s Beard az „Octane”-nel végre megszabadult az „amerikai módra űzött neo Yes/Genesis klónozástól”, legújabb „szimfóniáik” pedig sokkal kompaktabb, „rockosabb” körvonalakat öltenek, amelyek a nagyközönség füléhez minden eddiginél könnyebben utat találnak.
Az első lemez így az „Octane”-előtti anyagból mindössze a „The Kindness Of Strangers” (1997) című lemezről származó epikus Harm’s Way-t tartalmazza, és a csúcspontját a végén éri el, amikor a zenekar visszatér az „Octane”-hez az NWC című számmal, amelyben egy rövidebb dobpárbaj is helyet kap D’Virgilio és a vendég dobos, Jimmy Keegan között. Az első lemez az NWC-nél lobban igazán lángra, és így kielégítetlenül azonnal a második korongért nyúlsz, amelyet az elsővel ellentétben még színesebb dalválogatás jellemez. Ez az „V” (2000) című lemezről származó remek As Long As We Ride-dal indul, ahol a Spock’s Beard ismét figyelmeztet, hogy továbbra is a „neo rock fusion” rettenthetetlen mesterei, amit a zenekar záró klasszikusa, a „The Light” (1995) című debütalbumról való The Light is megerősít: ez a koncertlemezen a zenekar megközelítésében még meggyőzőbben szól, mint maga a stúdióeredeti. A beleélő D’Virgilio remekel az éneken, Neal Morse pedig már tényleg csak szép emlék.
A játékról szinte említeni sem érdemes. A Spock’s Beard név egyszerűen állandó minőséget jelent. Kemény, magasan hangolt „rockos jam”! Az album kiváló, élő, ugyanakkor teljesen hiteles, természetes hangzású! Három különböző koncerten vették fel: 2005. március 18-án az aschaffenburgi Colos-Saalban (Németország), 2005. március 20-án a pratelni Z7 klubban (Svájc), március 21-én pedig a karlsruhei Substage-ben (megint csak Németország).
Ez az album klasszikus bizonyíték arra, hogy nincs szebb a teljes szabadságnál! A Spock’s Beard tehát megint kiadott egy „live” albumot, teljesen megterhelés nélkül a setlist miatt, amelyet erősen uralnak a legutóbbi stúdiólemez, az „Octane” (2005) dalai. Az Inside Out Recordsnál valóban teljesen szabad kezet adnak nekik az alkotásban. A zenekar a színpadon a pillanatnyi lüktetését éli, a folyamatos fejlődés épp elért pontját, a múlt – vagy az összes egyébként kiváló korábbi alkotás – terhe nélkül, ami abszolút pozitív irányvétel! A zenekar rajongói ezt az albumot már biztosan régóta birtokolják.
Felállás
Nick D’Virgilio – ének, dob, ütőhangszerek, akusztikus gitár
Alan Morse – elektromos gitár, vokál
Ryo Okumoto – Hammond orgona és mellotron
Dave Meros – basszusgitár, vokál
VENDÉGZENÉSZ:
Jimmy Keegan – dob
Produkció
Spock’s Beard & Markus Teske
Számlista
CD 1
1. Intro:
A Flash Before My Eyes (Part 1-7)
2. The Ballet Of The Impact
3. I Wouldn´t Let It Go
4. Surfing Down The Avalanche
5. She Is Everything
6. Climbing Up That Hill
7. Letting Go
8. Of The Beauty Of It All
9. Harm´s Way
10. NWC
CD 2
1. At The End Of The Day
2. The Bottom Line
3. Ryo´s Solo
4. Ghosts Of Autumn
5. As Long As We Ride
6. The Light
Játékidő: 118:33
