Előadó: Malmsteen, Yngwie J.
Kiadó: Universal Music Group
Megjelenés: 2005
Pontszám: 3/5
A páratlan mester, aki egészen egyedi zenei víziók és dimenziók birodalmában mozog, visszatér, és ott folytatja zenei prédikációját, ahol az előző, „Attack!!” (2002) című lemezével abbahagyta. A felállás gyakorlatilag változatlan, a legendás énekessel, a szimpatikus Dougie White-tal (ex-Ritchie Blackmore’s Rainbow) a legcsengőbb névként. A dalok egyszerű metálriffekre épülnek, bonyolítás nélkül, a ritmus kompakt, a zene pedig mint mindig, „közvetlenül a vénába lő”, és a lemez egésze ezúttal is minden headbangernek testhezálló. Persze az egész át van szőve a kötelező „barokkos”, vadul odavágott szólókkal és az efféle átvezető cikornyákkal, amelyek váratlanul csattognak és villognak végig az összes szerzeményen, a gitárvarázsló meg csak úgy kiszórja őket a tarsolyából, mintha mi sem volna természetesebb. Ez az az Yngwie, akitől mindig elakad a lélegzeted. A basszusgitárt is teljes egészében maga a főnök, Malmsteen játszotta fel a lemezen. A szövegek mind egy szálig lázadóak, és semmiféle mély filozófiát nem érdemes keresni bennük. A dalok acélosak, nyálas balladák nélkül, végig élesen és megalkuvás nélkül nyerítik a haragjukat, és megállíthatatlanul vágtatnak teljes dühükben. White végig rendkívül változatosan énekel, hellyel-közzel még azon a határon is, amit „brutálisnak” lehetne nevezni (a Cracking The Whip refrénje). Hogy Yngwie szüntelenül a zenei ihlet csúcsán van, azt 17 szám bizonyítja, köztük négy instrumentális, amelyek szép adag stílusbeli dinamikát visznek a lemezre. A riffelés a produkcióban mérgesen eleven. A billentyűs hangszerek nehéz „hammond” hangzásokat is bevetnek, és ezzel is hozzátesznek a teljes hangzás metálos súlyához. A dalok közül a Bogey Man emelkedik ki. Vajon itt White vékonyabb hangon szólal meg? Tévedés. A főszólamot Malmsteen énekli el „glavom i bradom”, tőle szokatlanul jól, nyöszörgés nélkül, vagyis az összes elfogyasztott levegővel is nagyon meggyőzően, teljes lendülettel.
Malmsteennek láthatóan több mint megfelel az a hard’n’heavy formáció, amelyben már réges-rég megállapodott, és most is célratörően követi azt a jelenlegi zenei ihletének minden erejével. Gyakran úgy képzeljük el Malmsteent, ezt a rendkívüli művészt, mint olyan embert, aki kísérletező kitérőkre hajlik, és még világosabban igyekszik pénzzé tenni azt a pókerlapját, amellyel a klasszikus zene mestereinek kiváló átdolgozásaival híressé vált. Yngwie azonban szívében klasszikus rocker, és az „Unlesh The Fury” ismét telitalálat, hiszen pontosan azt hozza, amit odaadó rajongói elvárnak tőle. Vagyis az „Unleash The Fury” sem kanyarodik se jobbra, se balra, hanem a várt színvonal abszolút dominanciája érvényesül: kivételesen dallamos és kompakt heavy metal csattogás, amely kidolgozott és mindig kifejező gitárriffekre épül, nemes módon hordozza az igazi megalkuvást nem ismerő élt, kiválóan egyensúlyban a klasszika teljes tudáskincsével, amelyet Y.J.Malmsteen, a különleges kaliberű művész, ezúttal is bravúrosan átformál a saját, egyedi kifejezésmódjává.
Felállás
Dougie White – ének
Yngwie J. Malmsteen – gitár, basszusgitár
Joakim Svalberg – billentyűs hangszerek
Patrick Johansson – dob
Produkció
Yngwie J. Malmsteen
Számlista
1. Locked And Loaded
2. Revolution
3. Crackin’ The Whip (Invasion)
4. Winds Of War
5. Crown Of Thorns
6. Bogeyman
7. Beauty And A Beast
8. Fuguetta
9. Cherokee Warrior
10. Guardian Angel
11. Let The Good Times Roll
12. Revelation (Drinking With The Devil)
13. Magic And Mayhem
14. Exile
15. Hunt
16. Russian Roulette
17. Unleash The Fury
18. Paraphrase
Játékidő: 73:15
