Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: W.A.S.P.
Kiadó: Snapper Records
Megjelenés: 1984
Értékelés: 4/5
Miközben az idő könyörtelenül szalad, a Snapper Music újra kiadja a W.A.S.P. debütalbumát. Újdonság a digipak borító és egy rendkívül provokatív, szellemes kísérőszöveg. Az egyetlen érv, ami igazából elég mozgásteret ad nekem, és kiáll minden, a rereleasek releaséről írt recenzió értelmetlenségét firtató megjegyzés ellen, hogy beszélgethetünk a rockzene történelméről. De van még egy előnye annak, hogy ilyen sűrűn jönnek a re-releasek. A W.A.S.P. nem Hendrix, és nem is Deep Purple, akiknek a neve olyan híres, hogy az átlagos nyugat-európai vagy japán általános iskolás általános műveltségéhez tartozik. A W.A.S.P. nyomai a szűkebb metalkörökön kívül villámgyorsan elmosódnának, ha nem idéznénk fel az emlékeket az ilyen alkalmakkor, mint most.
1984-et írunk. A puritán jobboldal különleges kiváltságokat élvezett Ronald Reagan republikánus rezsimje alatt. Eltapostak minden alapvető jogot és egyéni szabadságot. A xenofób és rasszista Egyesült Államok, amely szemet hunyt a keresztény fundamentalizmus által leigázott világ és annak hazugságokkal, csalással teli, öntelt, vak vezetői további virágzása fölött, cseppet sem szégyellte magát az ilyen jelzők miatt, sőt hátrálló radikalizmusában mindent megtett azért, hogy az emberek örökre elfelejtsék, mi az a szerelem és a béke. Vagy egyszerűbben szólva: mi az a szex és a rock and roll. Érdekes, hogy az USA mai politikája ennek hű másolata, hiszen Reagan egykori kormányzatának fele irányítja (és nem csak ezért). Szóval? Tényleg elfelejtettük, mi a szerelem, a szex és a rock and roll?
És ekkor, 1984-ben csap le a W.A.S.P., a maga idejében a világ egyik legmagasabb zenekara, már ami az átlagos testmagasságot illeti. Ágyékukon körfűrészlapokkal, a legbizarrabb bőrszerelésben, szájuk körül valódi állatvérrel kenegetve. Begyúrt hajak, lakkozott körmök, fejtől lábig sokkoló megjelenés, hogy csak úgy zengett tőle a világ. Az amerikai alkotmányos rendet riogatva indultak pénzt keresni. És ezzel a botrányossággal teljes mértékben sikerrel jártak. A W.A.S.P.-ot sosem tartották különösebb zenei zseniknek. A korabeli heavy metal pillérek, az Iron Maiden vagy a Judas Priest hírnevével versenyezni ebből a szempontból reménytelen lett volna. Hogy felzárkózzanak melléjük, a W.A.S.P. egészen más elvet talált ki.
Provokatív imázs és provokatív szövegek. A zenekar e két ismertetőjegye tökéletesen illett a saját zenei stílusához. Nyers, végletekig felpörgetett riffelés. Semmi bonyolítás, a gitárszólók csak azzal a feltétellel fértek bele, hogy semmiképp nem vesznek el a vakmerőségből és az arroganciából, amelyet ez az, a közvélemény bosszantására esküdött négyes 1000 és egy módon, szexuális perverzitásaival okádott magából. Ahogy Blackie mondja: „This music make you want to fuck!”, és hidd el, ez a Blackie-féle ötlet bizonyosan nincs messze az igazságtól. Továbbá tökéletes a produkció, amely hatalmas kontrasztot teremt a dobok villámlása, a dupla lábgép torpedózása és a hegyes élű, „süvítő” riffelés között, cifrázás nélkül, fűszerezett átvezetők nélkül, csak teljesen egyszerű fűrészelés, amitől azonnal az egekbe szökik a véredben az adrenalinszint. A penetránsan izzó Animal (Fuck Like A Beast) így végre ott találta meg a helyét az albumon, ahol már rég kellett volna, ööö (mennyi is?) tizenkilenc évvel ezelőtt. Vagyis nyitódalként. A kiadó megijedt ettől, hiszen a heavy metal a nyolcvanas években egyszerűen túl népszerű volt, és a tömegek könnyen átfordulhattak volna abba, hogy az állam kikiáltsa őket az 1. számú ellenségének. A re-release ezt végre megadja nektek. Kinek kell egyáltalán még az állam? Csak a saját félelmének foglyai.
A W.A.S.P. „sokkoló” debütje remek album. A zenekar egyenesen szemen vágott a tombolós hedonizmussal, amit például az Animal, az I Wanna Be Somebody, az L.O.V.E. Machine, a Hellion vagy a Tormentor kínál. A refrének versszakai, amelyek alig térnek el a dalcímektől, hihetetlenül meggyőzően szólnak. Így kell zenélni, ha minden határon túl fel vagy dühödve. Egyik bomba a másik után, Blackie jellegzetesen agresszív, vágó hangját extra háttérvokálok támogatják, ez telitalálat, és a zenekar robbanékonyságát a végsőkig fokozza. Ezek a pankrátorok nem sokat filozofáltak, mindenki megragadta a szerszámát, és őszintén fűrészelt. Átkozottul jól.
Felállás
Blackie Lawless – ének, basszusgitár
Chris Holmes – gitár
Randy Piper – gitár, háttérvokál
Tony Richards – dob, háttérvokál
Produkció
Blackie Lawless & Mike Varney
Számlista
1. Animal (Fuck Like A Beast)*
2.I Wanna Be Somebody
3. L. O. V. E. Machine
4. The Flame
5. B. A. D.
6. School Daze
7. Hellion
8. Sleeping (In The Fire)
9. On Your Knees
10. Tormentor
11. The Torture Never Stops
12. Show No Mercy*
13. Paint It Black*
* – A 2003-AS REMASTERELT KIADÁS BÓNUSZDALAI
Az album hossza: 48:36
