Előadó: Lizards, The
Kiadó: Hyperspace Records
Megjelenés: 2004
Értékelés: 3.5/5
A The Lizards New York-i banda. Hihetetlen, mert a klasszikus hard rock legtisztább vérvonalát játsszák, azt, amelyet a hetvenes években a Led Zeppelin, a Black Sabbath és a Free alapozott meg, vagyis csupa brit rockóriás, de még egy csipetnyi Vanilla Fudge is felfedezhető benne. A zenekart Randy Pratt basszusgitáros-vezér, Patrick Klein gitáros, producer és az aranzsmék többségének szerzője, Mike DiMeo, a kiváló énekes, aki az amerikai klasszikus heavy metal legenda Riot soraiból érkezett, valamint a rockegyetem Bobby Rondinelli alkotja, aki megfordult a Black Sabbathnál, a Rainbow-nál, legutóbb pedig a Blue Öyster Cultnál.
A zene kapóra jön mindazoknak, akik hiányolják a Black Sabbath késői korszakának nehéz hangzását Tony Martinnal az mikrofonnál, a Mississippi deltájából érkező fekete blues határozott ízével, ami a lemez hangulatával több ponton a Led Zeppelinhez is közel viszi a The Lizardst. A gitárfutamok gyakran olyanok, mintha Jimmy Page súgta volna őket Klein fülébe. A két banda keverékét tökéletesen egyben találjuk a színes kis kalandokban, a Take A Ride-ban, a Dark Matterben és a Down!-ban. Mind kettős arcú (atmoszférikus, finomabb előrefrén és robbanékony refrén), a Down például az előrefrénben a Dazed And Confused (Led Zeppelin) basszusmenetére hajaz, a refrénben pedig DiMeo hangja Tony Martinra (Black Sabbath). Hozott-e DiMeo a Riotból az éneken kívül bármit? Egészen keveset. A The Opal Crest Of Zed refrénje az énekharmóniákban emlékeztet az említett zenekarra. DiMeo énekesként tovább fejlődött, semmi ingadozás nincs, minden szakaszt azonos intenzitással énekel végig, és olyan erőt visz beléjük, ami meggyőz: ez egy igazi hard rock énekes, tetőtől talpig ebben a szellemben formálódott. Szóval a pasas pont a megfelelő helyre került.
A produkció megőrizte az élő „feelinget”. A gitárriffek kidolgozottak, borzasztóan egyszerűek, a jól ismert, kiszámítható rocksablonokra épülnek, de olyan tökösen játsszák őket, hogy igazi élvezet, ahogy átsüvítenek a füledön. A basszusmenet nehéz, vastag és ellenállhatatlanul lüktet! Rondinelli külön fejezet, a dobjaira hallgatás közben külön odafigyelsz. A puristák azt mondanák, túl hangosak a produkcióban. Rondinellinél azonban ez már állandó: az úr egy mérföldről felismerhető nyersen mennydörgő csapásairól a dobfelszerelésen és a cineken. Az átvezetések pusztítók, többnyire a pergődobon porzanak végig. Rondinelli fenomenális improvizációs érzékkel rendelkezik, zseniálisan tölti ki a gitárriffeket és átvezetéseket a legkülönfélébb gurulások tarka palettájával, amelyek emelik a dinamikát, és különleges töltetet adnak az egész lemeznek. Ez a rutinos vén motoros tapasztalatáról árulkodik, aki 110%-ban élvezi, amit csinál. Rondinelli az egész testével dobol, és az erő, amit a hangzásba visz, meggyőzően bemászik a bőröd alá, és adrenalinlázzal tölt el. Vagyis a „Cold Blooded Kings” már az ő játéka miatt is különleges lemez, még ha az egyébként „elcsépelt” hard rock sablonokra épül is. De a lemeznek megvan az a bizonyos valami… Tökösség! És a srácok közötti kémia remekül működik.
A dalok változatosak. Különösen lenyűgöző a Hyperspace című instrumentális szám, amely szájharmonikával nyit, és ahol a srácok időt szántak a különleges élvezetekre. DiMeo gondoskodik a billentyűkről. A Hyperspace motívumainak összefonódása a lehető legízlésesebben van összerakva, minden hangszer egyenrangúan megszólal, a szám pedig végig magas feszültséget és dinamikát tart. Az egyedi kémia együttélése fenomenálisan működik. Az acélos hömpölygés súlyával és a megragadott sötét hangzással a lemezen főleg a We Are Dinosaurs emelkedik ki, amelyben a zenekar terjedelmesen masszív, rockos hangtakarót terít ki.
A The Lizards persze nem hoz semmi újat. De négy különc együtt elég különleges ahhoz, hogy a régi, jó iskola hard rockjának felismerhető változatát nyújtsa. Ez egy hihetetlenül frissen szóló album, amelyben igazi rockerenergia és kivételes humor érződik. Sokkal több puszta élő relikviánál a dicső, régmúlt idők emlékéből.
Felállás
Mike DiMeo – ének, billentyűk
Patrick Klein – gitárok
Randy Pratt – basszusgitár, hárfa
Bobby Rondinelli – dobok
Produkció
Patrick Klein & Randy Pratt
Számlista
1. The Opal Crest of Zed
2. Cold Blooded Kings
3. Take a Ride
4. Down
5. Rising Star
6. Hyperspace
7. Dark Matter
8. We Are Dinosaurs
9. Magic Cloud
Játékidő: 45:09
