Megjelenés: 1988
Kiadó: Line Records
Producer: Pierre Moerlen
Hossz: 71:12
Stílus: jazz rock fusion/progressive rock
Értékelés: 7/10
Az 1980-as évek második fele minden bizonnyal nem tartozott a legihletettebb pillanatok közé Pierre Moerlen, a francia dobos- és ütőhangszeres varázsló pályafutásában. Moerlen világszerte elsősorban a legendás Gong jazz rock fusion változatának vezetőjeként, valamint Mike Oldfield alkalmi koncertpartnereként vált ismertté – Oldfield zeneszerzőként is hatott rá.
A „Second Wind” ott folytatta, ahol az nem túl sikerült előd, a „Breakthrough” (1986) abbahagyta, de örvendetes előrelépést jelentett: kevesebb szintetizátoros billentyűs szólam került rá, és visszatért az ütőhangszerekre épülő jazz rock fusion hangszeres formája, amelyet Moerlen már akkor ápolt, amikor a saját Gong-ágát vezette. Azt is megtanulta, hogy az énekes próbálkozásai meglehetősen rossz befektetésnek bizonyultak, ezért a „Second Wind”-en lemondott róluk. A „Breakthrough”-n közreműködő svéd progrock zenekar, a Tribute tagjai közül csak a gitárvirtuóz Ake Zeiden maradt, aki szikrázó gitárjátékával különösen a „Beton” című számban villog, a régi munkatársak közül pedig csak a későbbi Gongzilla-basszusgitáros, Hansford Rowe volt még ott.
Zeiden olykor alaposan kiereszti a gőzt gitárimprovizációival, de a „Second Wind” legtöbb darabjában – ez már a nyitó és egyben címadó számnál is hallatszik – a főszerepet Moerlen sokféle ütőhangszere kapja, élén a vibrafonnal és a gongokkal, amelyeket legszívesebben kalapácsszerű dobverőkkel szólaltatott meg. A legtöbb szám könnyed ambientje és dallamos felépítése – amelyek közül leginkább Pierre „nagyjátékfilm-hosszúságú”, háromtételes dobszólója, a „Crash & Co” emelkedik ki, miközben helyenként a progresszív rock és a world music elemei is felbukkannak – a jazz rock fusion egyik leginkább befogadható változatát eredményezte. Ez a „problémamentesség” bármilyen alkalomra alkalmassá teszi, akár jóga vagy a nagymama vasárnapi ebédje alatti háttérzenének is.
A „Second Wind” a szintetizátorosabb elődjéhez, a „Breakthrough”-hoz képest érezhető javulást hozott, de így is a Moerlen-féle Gong kevésbé izgalmas teljesítményei közé tartozott, főleg ha Pierre hetvenes évekbeli lemezei mellé tesszük. Még a „Full Circle Live ’88” (1991) koncertlemez megjelenése előtt elhatározta, hogy nyugdíjba küldi a saját Gong-változatát, de 2002-ben újra életre keltette a „Pentanine” (2004) című albumhoz, amelyet orosz zenészekkel vett fel. Ez volt utolsó zenei teljesítménye a 2005-ös váratlan halála előtt. Rowe, a gitáros Bon Lozaga és Benoit Moerlen ma is aktív Gongzillaként, ami a Moerlen-féle Gong lehető legjobb megközelítése.
A recenziót írta: Peter Podbrežnik
Számok:
1. Second Wind (6:10)
2. Time And Space (5:31)
3. Say No More (5:37)
4. Deep End (4:20)
5. Crystal Funk (4:27)
6. Exotic (5:52)
7. Beton (3:53)
8. Alan Key (5:38)
9. Crash & Co., The first (5:53)
10. Crash & Co., The second (8:52)
11. Crash & Co., The third (15:27)
Pierre Moerlen’s Gong:
Pierre Moerlen – dob, ütőhangszerek, szintetizátor, vokál
Benoit Moerlen – ütőhangszerek, szintetizátor
Hansford Rowe – basszusgitár, gitár
Ake Zieden – gitár
Frank Fischer – billentyűs hangszerek
Stefan Traub – ütőhangszerek, szintetizátor
Vendégzenészek:
Alex Sanguinetti – dob (9-11)
Simon Pomara – ütőhangszerek
