Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Imperij
Kiadó: Dallas Records
Megjelenés: 2017
Játékidő: 40:26
Értékelés: 2.5/5
A »2068« borítóját nézve az embernek az az érzése támad, hogy egy hirtelen, féktelen lázadó haragtól fűtött zenekart fog hallgatni, amely minden epéjét kiadja magából, már ha másért nem, hát azokért az igazságtalanságokért, amelyeket a kisember nyel le, miközben egy maroknyi jól eltartott pribék rabszolgájaként görnyed, akik 2017-ben enyhén szólva minden jó dolog tönkretevői. A borító megint fekete-fehér és szürke, amilyenből Szlovéniában tucatjával akad, ráadásul újra előkerült a 3D-trükk, a rongyos zászló mégis futólag a Thin Lizzy utolsó, »Renegade« (1981) című albumának borítójára emlékeztet. Sőt, az album címe posztapokaliptikus hangulatot áraszt, akárcsak Orwell »1984« című regényének címe, amelyből már számos előadó merített ihletet.
Szó sincs ilyesmiről. A Dallas kiadó A&R-stábjáról és arról a belső politikáról, amely szerint a szárnyai alá kerülő szlovén előadókat kiválasztják, nem fogunk elmélkedni (bár mostanában az egyik ritka fénypont a Prismojeni profesorji bluesa, »fecske tehát, de ez még nem hoz tavaszt«), az Imperij viszont könnyed, archaikus pop rockot játszik. Kiszámítható dalocskák három, négy-öt akkordos, egyszerű fogásokkal, előre sejthető dallamvezetéssel, amilyeneket a szlovén slágerek történetében már számtalanszor hallottunk. Azonnal megjegyezhető dallamok, amelyeknek rögtön a bőr alá kellene kúszniuk, és első hallásra begyújtani: a legkézenfekvőbb megoldásra játszanak.
A kvartett tagjainak képességeiről nem érdemes szót vesztegetni. Az megvan. A dalok alapvető hangszerelése is rendben van. Csak éppen kiszámítható, és már számtalanszor megrágott és kipróbált dolog. Ugyanakkor az együttesnek az énekesi posztra olyasvalakit kellene behívnia, akinek áthatóbb, színesebb hangi karaktere van, és éppen ez az, amiben a vezető férfi énekes krónikusan sántít. Nemcsak tehetségesebbre lenne szükség, hanem technikailag is csiszoltabbra.
Egyébként a produkció nagyon szolid. Meleg, organikus, élő, a dalok hangzásvilágát alkotó elemek keverése is eltalált. A gitárszólók is megmutatják a kívánt kifejezőbátorságot és merészséget, ami például a címadó dal záró szólójában érzékelhető.
A »2068« elsősorban nagyon óvatos album. A szlovéniai középhullámos zenei közeg jóindulatára és elfogadására pályázik. Igyekszik a rádiófrekvenciák kedvére tenni. Rendben is van. Stílusában azonban az Imperij a »2068« albummal nem fog betalálni a közönségnél és a hallgatóknál. Egyszerűen. A stílust, amelyet játszanak, átgázolt az idő. A nyolcvanas években volt aktuális. A jövőben szeretnék a zenekartól kicsikarni több kézzelfogható zenei karizmát, illetve kifejezésbeli merészséget, amelyből zenei eredetiség is kiütközne!
Imperij – Ne vem (hivatalos klip):
Felállás
Jure Salobir – ének, gitár
Pewter Horvat – gitár
Katarina Kurtjak – billentyűs hangszerek, kísérő ének
Julij Klemenc – dob
KÖZREMŰKÖDŐ ZENÉSZEK:
Cveto Polak – basszusgitár
Jernej Kirbiš – billentyűs hangszerek a 8. dalon
Produkció
Drago Popovič & Toni Jurij
Dalok listája
1. Odmislim vse
2. Ona
3. 2068
4. Pomladni dan
5. Milena
6. Ona daje
7. Odvzen
8. Ne vem
9. Drevored
10. Odhajam
