Szerző: Sandi Sadar Šoba
Előadó: Coma Stereo
Kiadó: Kapa Records
Megjelenés: 2012
Játékidő: 39:16
Értékelés: 4.9/5
Mit tehet még egy zenekar, miután a bináris végkifejlet és a transzgalaktikus szférákba való kilövés után még mindig kínálnia kell valamit az álmodozó távolmaradók népének? A fiatalság a rothadó rendszer elleni lázadásának energiáját a teljes apátia formájába gyúrta és tömörítette; az apokaliptikus, közelgő pusztulás szagával átitatott világ tökéletes kontúrjait pedig a millenniumi generáció zenekarainak hangzásvilága követi, akik az Úr 2012. esztendejében is a lázadó és mindig alternatív garázs színeit védik. Ennek a poszt-rockos hadseregnek a tagjai az álmodozó hangzás atipikus rapszódosai, a Coma Stereo is, akik mindössze három évvel a kivételes Transgalaktika után tíz telivér dalt voltak képesek összehozni, és ezek egy közös lemez formalista univerzumának határain belül is magabiztosan megférnek egymás mellett. Az 1000 mest pedig rendkívüli utazás egy valahol, ki tudja, hol lévő galaxis városának töredékes szomszédságain át.
És ez a hangokból, ötletekből és szilárd ritmusokból álló univerzum ismét úgy szövődik, mintha egyetlen szív pumpálta volna a világba egy négytagú testben. A Coma Stereo a jó nyolc év alatt, amit ugyanazon a tér- és időkoordinátán töltött együtt, kialakította az alkotói nedvek szimbiotikus kiáradásának tökéletes klímáját, ugyanazt a kelyhet, a zenei áldozat kupáját, amely mindennek inkább nevezhető, mint a már hallott és megalkotott halvány másolatának. A Coma Stereo az 1000 Mest lemezen túllépett az eddigi kereteken, a sípolások és kommunikációs csipogások digitális, bináris csontvázaira pedig lényegesen több analóg, meleg húst aggatott: a lemez úgy szól, mintha egy régi stúdió tekercseire vették volna fel, a nosztalgiát pedig tovább fokozza, hogy a fő hordozója a jó öreg, sokszor méltatlanul feledésbe taszított bakelit.
https://www.youtube.com/watch?v=2UmouiaHsYQ
Lázadás ez a rendszer ellen, és egy újabb ok, hogy odafigyelj rá: nyoma sincs az alkotásvágy és a hangzásbeli kísérletezés hiányának. Az atipikus hangzás magja főleg a hetvenes évek zongorahangzásának fúzióján nyugszik, ahol a billentyűs, Sašo Stamatovski, láthatóan Miha Kralj zongorás munkáival is táplálta a lelki világát. Ellenpólusát a minimalizmus határait kutató, az effektekre mindig fogékony Tomaž Kurež adja, Marko Širec erőteljes, a nyolcvanas évekbe visszatekintő, punkos-táncos basszusvonala és Domen Repnik dobolásának összeszokottsága pedig az időtlen skizofrénia tökéletes fényét kölcsönzi az albumnak.
https://www.youtube.com/watch?v=gsPp7SZZSX4
Már a melankolikus Črna jutra felvezetésébe merülve egyértelmű, hogy a keverőpulton át összekötött Nintendo-játékok hangját egy lágyabb, megpsihizett, organikusabb hangszerekből építkező hang váltotta fel, a Bogomila pedig a gyorsított poszt-punk diktátum szó nélküli elbeszélésével, egyszerű riffel és hatásosan feltöltött, friss pozitivitással átjárt ritmikával a zenekar kifejezésmódját a megszokott sötét meghatározatlanságból konkrétabb vizekre viszi. A játékos metrika e lucid kitörését a poszt-rockos rutinból a címadó dal, a Tisoč mest sem hagyja cserben, amelyen még Tomaž énekét is hallhatjuk: mintha valami Joy Division-féle siratóének kollázsából szakította volna ki, és az alternatív módosítás üvegkelyhébe sugározta volna át, ráadásul még érthető szavakat is kapott, amelyek egy valódi perspektíva nélküli, modern értelmiségi lelkiállapotát festik le. „Pojem v puščavi. Rišem obzorja. Tisoč mest” – egy haiku, ami sokat mond, csak a sorok között kell olvasni; ennek a mondén apátiának a kritikusai a mariboriak, a mai Szlovénia számára atipikus hangzás lovasai. A folytatás még édesebb és még szívszorítóbb.
https://www.youtube.com/watch?v=Z_10wEmGiPU
„Sliši se glasba norcev in midva pleševa tango. Ena … Dva … Tri … Štiri ...” egy tökéletes siratóének szöveges visszaszámlálása, amely az emberből a legkeservesebben elfojtott könnyeket is kisajtolja, a Slepe hiše vojn pedig a búcsúzás és a pillanat múlandóságának tökéletes zenei megfogalmazásához szolgál díszletül. A Kristalni voz Miha Kralj Andromedájának irányába halad, és egy pillanatra ellenőrzöm, nem cseréltem-e el véletlenül a lemezt, amelyet a gramofontűnek adtam simogatásra, de a gitáros refrén kitörése, valamint a basszus és a dobok zsíros, impulzív szúrása után elfeledkezem az összehasonlítások technikai részleteiről, és átadom magam a réges-régen kijelölt, képzeletbeli engedélyezett mérföldkövek szép átlépésének. A zenekarnak sikerült felülmúlnia és meghaladnia önmagát, a lemez pedig súlyosnak, kompaktnak, minden hermetikussága ellenére levegősnek és élőnek hat. A tökéletes atmoszféra elegánsan kitöltött, a korábban érezhetően túl hosszú dalok hossza igazodott a szlovén hallgatóság szokásos (nem)türelméhez, hallgatva pedig még jobban elbűvöl, mint az elődei, és a zenekar mindennek ellenére megőrzi a saját integritását, megmaradva a pszichogén kikapcsolás elbűvölő álmodozásában. Az empirikus bizonyíték arra, hogy teljesen természetesen lehet egyszerre létezni az energikus és az álmodozó szférában, a Harakiri, amely rudimentális formájában kiváló példája a határtalan ötletek drávamenti rapszódosai több mint ihletett költészetének. A tiszta, szívből jövő érzelmesség fokozódó erupciója habzik az égen, és vetekszik a pokolian aktív Nap robbanásaival, a zenekar pedig a fülünkbe lehel egy tökéletes tripet az eredeti, zenébe írt művészetből. Az Uspavanka za tigre intermezzo a démonian szép Drakula kapujáig. „V tem svetu so svetlobe iz smeri oblakov odprto morje. / Tujci smo prišli v Zlati stolp, poln spominov. Skoraj višji od neba. Papirnat zvok zidov, molčeč zrak noči in sape ječanj so obrazi brez oči. Vem, da so vsi le sence in da njih svet pleše v neskončnosti. A vekomaj je le še čas, od jutri dalje teče z vetrom” – ez az a szöveges rejtvény, amelyet Tomaž énekel el, és amely lehetőséget ad a zenei fokozásnak, hogy a transzcendencia magasabb szintjére lépjen. A megihletett költő szavai és a mentális katarzis benyomásai a toolos hangulatú Vse Misli so odveč című dalban egészítik ki egymást, az egész oratóriumot pedig a statikával teli Mrk zárja, amely után minden elhangzott és felajánlásra került a zenei beteljesülés oltárain.
https://www.youtube.com/watch?v=4aNkdGy-KiQ
Az 1000 Mest a múlandóságról szóló kivételes, eklektikus intelem, és ezzel a mentális átalakulás évének épp megfelelő soundtrackjévé válik. Érdekes, hogy az utóbbi években épp a hazai kreativitás-vulkánok ébredeznek, amelyek minden, csak nem kialudtak, és jól is van ez így! Ennek a valóban kivételes hadseregnek, amely a Kapa kiadó képében megtestesült zenei kreativitás epicentruma körül tolong, a Coma Stereo is a része. Sajnos az egyre magasabb zenei színvonal fordított arányban áll a pénzügyi haszonnal, amit a srácok kapnak, ezért a bátorságukért és azért, hogy sikeresen leküzdötték a szlovén szóval szembeni eddigi átlátszó fenntartásaikat, állótapsot, a szélesebb szlovén közösség elismerését és a rádiókban többet érdemelnek futó lejátszásnál, akkor is, amikor már mindenki alszik. Mintha ezt már egyszer, éppen ezzel a négy elmét egyesítő kollektívával kapcsolatban leírtam volna. A fiúk ugyanis több mint sikeresen kielégítették az elvárásokat, a többre való étvágy pedig persze több mint magától értetődő, nemde?
Felállás
Domen Repnik – dobok
Marko Širec – basszusgitár
Sašo Stamatovski – hangszintetizátor, moog, billentyűk
Tomaž Kurež – ének, elektromos gitár
Produkció
Hrvoje Nikšić
Dallista
1. Črna jutra
2. Bogomila
3. 1000 Mest
4. Slepe hiše vojn
5. Kristalni voz
6. Harakiri
7. Uspavanka za tigre
8. Drakula
9. Vse misli so odveč
10. Mrk
