Szerző: Sandi Sadar Šoba
Előadó: Tool
Kiadó: Sony BMG
Megjelenés: 2006
Értékelés: 5/5
Egy újabb meglehetősen hosszú szünet után, amilyenekhez a Toolnál már hozzászoktunk, idén végre megjelent a 10.000 Days című album. A sor legújabb darabját, amely semmivel sem kevésbé burkolózik a misztikus titokzatosság ködébe, ezúttal is történetek kísérik. A címről szóló találgatások után (az egyik szóba került cím a Teleincision volt) az Lateralus után öt évvel kibontakozik előttünk a toolos világ egy újabb vignettája, ahol ég és föld ismét kristálytiszta gitárriffekkel feszül egymásnak, Maynard hangja pedig kissé másképp szól, de ettől még nem kevésbé csábító. Az első benyomást már a lemezborító megadja: különleges optikai eszköz, amellyel kicsit másképp nézhetitek a borítót. Többet nem árulok el, csak annyit, hogy érdemes kipróbálni. Az első benyomás zeneileg viszont sok hallgatónak nem olyan lenyűgöző, a második-harmadik hallgatásra azonban már elemi erővel rántanak magukkal az epikusan hangzó (és ennek megfelelően hosszú) instrumentális szerzemények, amelyek hangzását teljesen önállóan, maguk alakították ki. A lemez nemcsak egy lépés előre a Tool-gondolat fejlődésében, hanem az epikus státusz megőrzéséért tett erőfeszítésében a korai heavy metal kincsestárába is bele mer nyúlni.
https://www.youtube.com/watch?v=yQRS1Ryh9HU
A nyitódal, a ‘Vicarious’ közvetlen szövegekkel szolgál, olyan egyenesekkel, amilyenek utoljára a Ænima ‘Hooker With A Penis’ című számában hallatszottak. Maynard lényegében a valóságshow-k közvetlen kritikájába sűríti mondanivalóját, rámutat az információáradat problémájára, amelynek naponta ki vagyunk téve, és azokra a vizuális ingerekre, amelyek rabul ejtenek, miközben lemondunk a saját életünkről, hogy a képernyő túloldalán élhessünk. Ez csak egy futó villanás a lemezen sorjázó többi közül. A ritkán tapasztalt őszinteségtől megrendülve egészen váratlanul jutunk el a ‘Wings For Marie/ 10.000 Days’ című dalig, amely óda, ajánlás Maynard elhunyt édesanyjának. Anyja a Lateralus és az új lemez közötti szünet idején halt meg. Egy huszonhét évvel korábbi agyvérzést követő bénulással vívott harc következményeibe veszett bele. Voltaképpen kukkolás, amikor a lemezen családi traumákról hallgatunk, de Maynard olyan érzéssel és őszinteséggel terel ide minket, amelyben édeskeveset számít, hol húzódik a határ a melodráma és az őszinteség között. A dalok többsége sokak szemében, a mai metal mércéi szerint, túl hosszú, sőt vontatott, de ne feledjük: a Tool nem csupán egy újabb származéka a zenei színtérnek. A zenei felkészültség és a ritmus meg a dallam játéka, ahogy Carey és Jones hangzásbeli fölényre törekvése összecsap, öntudatlanul is olyan természetesen visz minket magával, hogy az átlagosan hat perc, ameddig az egyes számok tartanak, teljesen érthető, és bármilyen rövidebb forma csorbítaná az egész egységét. A fogások annyira gondosan megválasztottak, hogy a Tool a végső kép megrajzolásakor gyakorlatilag nem is tévedhet rossz útra. Finom meditációról van szó. Sámánszertartás, amellyel búcsút intenek azoktól, akik eltávoztak, és hírül adják az újjászületés új korszakát.
https://www.youtube.com/watch?v=R2F_hGwD26g
A düh, amely legnagyobb műveik némelyikén az üzemanyag volt, most higgadtabb, befelé forduló pillanatoknak adta át a helyét, amikor az egyes szakaszok közötti kapcsolatot szövik egyik részből a másikba. Ez nem azt jelenti, hogy a dühnek nyoma sincs többé. Egy-egy dalban kitör, de a korábbi munkáikhoz képest túlnőttek ezen a szinten. Új koncepciókat választottak, amelyeket szerintük érdemes és szükséges felfedezni. A Tool korábbi fejlődési szakaszának rajongói számára új állapot állt elő: hasadás, csalódás és skizofrénia. A 10.000 Days lemezt azonnal megszerethetitek, vagy a túlságosan nyugodt, a Perfect Circle-t idéző megközelítés miatt nem tudjátok elfogadni igazi Tool-termékként. Vagyis lehet szeretni vagy utálni. Érintetlenek és érzéketlenek mindenesetre nem maradhattok. Elképzelhető, hogy ha megbékéltek azzal, hogy a zenét elég csak felületesen hallgatni, akár hangulati háttérnek is használhatjátok meleg szendvicsek készítéséhez és sörözéshez. Ha a Tool korábban kemény hangzású, csiszolatlan banda volt, az egzisztenciális düh szülötte, akkor most ezt – igen – pasztellárnyalatokra cserélték. A régi Tool már nincs többé. De ha olyan Toolra vágytok, amelynek szenvedélyét és befelé fordulását végre kiegészítik az intenzív érzelmek, a kegyetlen igazmondás és a zenei érettség, akkor aligha találtok jobb metal albumot, mint amit a 2006-os év kínál.
https://www.youtube.com/watch?v=KC9-b9m8s68
Felállás
Danny Carey – dob
Justin Chancellor – basszusgitár
Maynard James Keenan – ének
Adam Jones – gitár
Produkció
Tool
Számlista
1.Vicarious
2.Jambi
3.Wings For Marie (Pt. I)
4.10.000 Days (Wings Pt 2)
5.The Pot
6.Lipan Conjuring
7.Lost Keys (Blame Hoffmann)
8.Rosetta Stoned
9.Intension
10.Right In Two
11.Viginti Tres
AZ ALBUM HOSSZA: 75:50
