Kiadó: One Records
Megjelenés dátuma: 2024. 12. 30.
Műfaj: Heavy Metal / Hard Rock
Pontszám: 9.5/10
VEDD MEG A CD-T!
Žanil Tataj Žak térségünk zenei legendája. Ott volt, amikor minden elkezdődött. Még a karoslábúak korában. Vagy ahogy a csehek mondanák: jó (le)Žak. Évszázadokat élt túl, mindent látott! És megmaradt. Az együttműködések és a felvett életmű, ami mögötte áll, hihetetlen. Olyan hard rock és heavy metal énekes, akit mindenki szívesen látna a zenekarában, ha nem egyenesen a vitrinjében. Globális értelemben is. Mondjuk a (néhai) John Lawton mellett, és még néhányan! A hangja magáért beszél, pontosabban magáért énekel. Kivételes pecsétet üt mindenre, fertőző, öntudatos, miközben kiereszt minden szenvedélyt és robbanékonyságot, ugyanakkor kivételesen finom érzékenységet és törékenységet is, amikor ez nemcsak kívánatos, hanem egyenesen szükséges. A rutin, a tapasztalat, a tudás és a kiapadhatatlan tehetség, valamint a vízió, amelyet ez a zenei művész hűen követ, mind a helyén marad. Megingathatatlan, mindent átfogó. Megállíthatatlan. És végül? Kiapadhatatlan.
Ha térségünk klasszikus hard rock albumairól van szó, amelyek átütően „kikezdenek” a heavy metal klasszikus elemeivel, Žak az egyik központi név, akibe nagyon hamar beleütközöl, amikor belevágsz a nyolcvanas évek zenei hagyatékának felfedezésébe. Jersey, Turbo, … És persze az a sorsdöntő landolás a Divlje Jagodénál réges-régen, elég ahhoz, hogy a hard rock és a klasszikus heavy metal minden rajongója ismerje, mégpedig legalábbis egykori közös hazánk területén. Ha ehhez hozzászámolod a postojnai glam metal legendák, a ma is aktív Mary Rose iránti hűségét és odaadását, tulajdonképpen elmondtunk mindent erről a rijekai énekes briliánsról.
Žaknak jó sok idő kellett, mire elszánta magát az önálló zenei útra. Kivételes énekesi hírnevét és a zenei víziójára, vagyis az artizmusára való összpontosítását ismerve egyenesen meglepő, hogy erre a lépésre csak az utóbbi időben szánta rá magát. Megkaptuk a kiváló „Da Capo” EP-t (2019), majd az „Al Fine…” debütalbumot (2022, a RockLine kritikája), és íme, itt a trilógia harmadik része is. Ez a „Coda” album, amely az újév előtti időszakban, 2024 késő decemberében jelent meg. Ugyanúgy, mint az „Al Fine…”, csak kétéves csúszással!
A „Coda” az előző két kiadvány történetének folytatása, abszolút logikus kapocs, stílusban és produkcióban egyaránt. Žak az albumon ismét rendkívül széles zenészpalettát gyűjtött össze, akik mind hozzátették a magukét. És ha Žak albumán akarsz közreműködni, tényleg jónak kell lenned. A legjobbnak. A „Coda” pedig valóban ezt testesíti meg. A legjobbak legjobbja. Žak új, óriási, hibátlan énekesi teljesítményével, amely az album minden pontján eláll a lélegzeted. Ez az ő „wild cardja”, amellyel azonnal a bőröd alá mászik. Minden alkalommal. Tollpihe könnyedséggel. Mert továbbra is térségünk egyik leginkább fertőző heavy metal és hard rock hangja!
A klasszikusan megkomponált dalok modern produkciós megközelítése, ami Žak zenei filozófiájából és az album generációs társainak filozófiájából fakad, 2024-ben és 2025-ben egészen különleges albumot hoz a színtérre, amely bizonyos módon a nyolcvanas és kilencvenes évek klasszikus napjainak tükörképe, de hihetetlenül erőteljesen, dinamikusan, világosan és élénken rúg a mai időkben is. Nemcsak akkor, ha a térség hasonló teljesítményeihez méred, amelyeket amúgy az egyik kezed ujjain megszámolhatsz, hanem világszinten is, még ha az is világos, hogy a nyelv miatt, amelyen az album szól, a „Coda” automatikusan stílusában kötődik az egykori közös ország térségének zenekarai és előadói által teremtett klasszikus heavy metal és hard rock korszak eredményeihez.
A dalok formátuma ügyesen kidolgozott. Hangszerelésben minden a helyén van. Megragad, rúg, izgat, lelkesít. Az album íve dinamikus, változatos, ugyanakkor szigorúan szerkesztett, hogy a magas fokú muzikalitás kibontakozhasson. A dalok fejlődésének bombasztikus természetével szorosan fogja a hallgatót, ahol a várakozásnak megfelelően a refrén dallama hozza el a hangulati csúcspontot! A „mid-eight” részek is nemcsak rendkívül ügyesen és ötletesen vannak megfaragva, hanem úgy, hogy a dalok egy szemernyit sem veszítenek a mondanivaló ütőerejéből. Éppen ellenkezőleg. A hangulat színes fordulataival magasan tartják az oktánszintű feszültséget a kompozíciókon belül, és legfeljebb olajat öntenek a tűzre!
Az album anyagából nagyon nehéz kiválasztani a csúcspontokat! Ez majd a ti döntésetek lesz! Már a nyitó, harapós, felhúzott és gyúlékony Ništa labavo (a mi jó öreg Benčünk azt mondaná rá: „Nincs hely a nyámnyila ódáknak!”) rögtön az első ilyen jelölt. „Maidenes” albumnyitány! Mindent megkapunk benne, amit Žak énekesi robbanékonyságától várunk, harapós gitárfrazeálással és hipnotikusan fertőző refrénnel párosítva. Különösen erős és érdekes az album záró része is. Ezt a Vračam se című dal képviseli. Aki otthon megvan a Turbo „A Glimpse Of Home” (1997) albuma, az tudja, miről van szó. Felfrissített hangszerelés, a kiadott dal kiegészítve narrációval és horvát szöveggel a hosszabbított kifutásban, ahol Žak bizonyítja, hogy az album megjelenése után csaknem 30 évvel sem ragadt rá az énekesi rozsda.
Az album hangulati átmeneteivel és fordulataival folyamatosan fogja a hallgatót. Az ötletgazdagságnak és a kivételes muzikalitásnak köszönhetően. Ezután jön a Kako ljubav boli, amelybe némi popszentiment is belefér, majd utána a kiváló, misztikus és melankolikus ballada, az U dobru i zlu, amely ismét kiemeli Žak énekesi kivételességét, színességét és finomságát, ravaszul kontrasztba állítva a női vokális kísérettel. Žak minden dalt más zenei csapattal vett fel, és ezzel még nagyobb fokra emelte a hangszerelési és kompozíciós változatosságot, abban az értelemben, hogy hangsúlyos a távolság a dalok között, amelyek egymástól elkülönülő, saját művészi dossziéval rendelkező entitások. Hasonló tempóban maradunk a Korak do sna című dalnál is, amely végig az akkordok fokozatos építkezésében bontakozik ki, és Žak legújabb teljesítményének egyik legfenségesebb kompozíciója (ami a kompozíciós csiszoltságot illeti). Ebben a változatosságban a bombasztika hozadéka kivételes, még inkább lenyűgöz azonban, hogy a muzikalitás folyamatos fejlődése közben állandóan magas szinten marad! Aztán az album közepén ott az őrült „metálos száguldás ultraszilánkokkal”, a Ne slušaj srce. Kötelezően hozzá van adva a tomboló kettős „basszusdobos bula” is, ami elmélyíti a dal pusztító hatását. Az a hatás, amelyet Žak az énekdallammal ezzel a megközelítéssel elér, az egész albumon egyenesen kivételes. Nem enged. A La Vida pedig ennek a jelenségnek a tanúja, egy derűs hangvételű dal, amely ismét lendületesen megfordítja az album hangulatát.
A balladisztikus Tko je čuvar sna hangszereléseiben az akusztika kerül előtérbe, a dal pedig fokozatosan újra növekszik a hangulatában, egy kivételes refrén felé. A Zaustaviti vrijeme hosszú múltú dal. Žak ezt a dalt annak idején még a kilencvenes években énekelte a Gallows Pole és a Madcap Laf zenekarral, amikor Németországban élt. Az új albumon összefogott a dal szerzőjével, Dario Trobokkal, hogy újra felvegyék ezt a kiváló dalt. Felfrissített hangszereléssel. A dal Troboknak a „The Revelation of John” című szólóalbumáról származik, amelyet 1996-ban adott ki a John A.B.C. művésznéven. Az eredetiben Strawberry Fields volt a címe. Ezúttal horvát nyelven szólal meg, és határozottan a „Coda” album egyik leginkább bűnösen fertőző refrénjével. Kiváló.
Az albumon találunk még két bónuszdalt. Az egyik a Vračam se (rádiós szerkesztésű – rövidített változatban), a másik pedig a 2024 című dal, amely nem a falinaptár paródiája, hanem az album egyetlen angolul énekelt száma. A dalt Nejc Vidmar szerezte, Žak régi cimborája, nem csak az előző albumról, hanem a szlovén heavy metal zenekarnál, a Black Diamondnál való közös munkából is. Nejc, aki alapvetően gitármester, ebben a dalban a dobok kivételével minden hangszert ő rakott össze és tett a helyére. A dal apokaliptikus. Abból, ahogy fel van építve. A frázis enyhén „blacksabbathosan” vonyít. A középső (instrumentális) rész addig fordítja a dalt, hogy szinte progresszívnek hat. Előtérbe tolulnak a billentyűk, és ez a középső instrumentális rész olyan módon bontakozik ki, hogy akár a Savatage fogásaira is asszociálhatunk. Nejc különleges, de rendkívül ravaszul elhelyezett gitárszólója is hozzájárul ahhoz, hogy maga a dal egészen más dimenzióba forduljon. A fő gitárfrázistól az énekdallamokon át az általában rendkívül sötét atmoszféráig. A dal az album kitérője, ami arra a kérdésre is választ ad, hogyan fejlődik egy dal angolul egészen másképp, mint valamilyen más nyelven.
Az új album felülmúlja elődjét, az „Al Fine….”-t, ami egyébként mindenben kiváló és szinte hibátlan. És ez nem volt várható. Ezért ez jókora meglepetés, ami csak megerősíti, milyen magas minőségi mércét állított Žak már az „Al Fine…” albummal. Mindössze két év múlva követte az elődjét, hihetetlenül ihletett bájjal és produkcióval (csak a dobok hangzása érdemel helyenként enyhe megrovást, mert hiányzik belőle a térbeli mélység), és különösen a kompozíciós esztétikával, kivételes kötéltáncos teljesítménnyel, amelyet Žak összpontosított vízióinak karmesteri pálcája irányít, és ki kell emelni, hogy mellette kivételes „csapat” áll, magasan profilozott zenemesterekből, akik felteszik azt a szükséges pontot az „i”-re, hogy művészi hibátlanságról és a „Coda” album ragyogásáról beszélhessünk. Ez még szélesebb ötletbeli rugalmassággal és változatossággal szólít meg az egyes pontok között, amelyek egymás után a rendkívül ügyes módon összeolvasztott, ultrafertőző muzikalitás és a ragadozó metálos ütőerő expozéi. Ki kell emelni, hogy ez az album a Balkán szentimentjét is magáévá teszi, amit zenei artizmusban csak e térség zenészeinek kombinációja képes megidézni. E tekintetben is egyfajta abszolút különlegességet ér el ennek az albumnak az artizmusa. 2024 végén a „Coda” a heavy metal és a klasszikus hard rock egyik csúcsát hozta el térségünkben! Reméljük, Žaknak sikerül összegyűjtenie egy csapatot egy rövidebb turnéhoz, amelyen élőben is hallhatjuk majd ezeket a dalokat. Már csak az utolsó következtetést vonhatom le. Nagy kiválósággal végzett munka! Minden tekintetben. Ne érjen véget ez a történet.
És még valami. Žak (akarva vagy akaratlanul) ezen az albumon átlépte a határokat, és így mondva egyesítette a volt Jugoszláviát. Első pillantásra ez fölösleges megjegyzés, de a nyitott elméjűek számára egy ilyen vállalkozás puszta felmérhetetlen jóságot jelképez. Egyike azon kevés zenészeknek, akinek 1991 után ez sikerült!
Szerző: Aleš Podbrežnik
*… őszinte köszönet Nejc Vidmarnak az albumhoz kapcsolódó kiegészítő információk felbecsülhetetlen értékéért, amelyek révén ez a kritika nagyobb objektivitásra tehetett szert.
Számlista:
1. Ništa labavo
2. Kako ljubav boli
3. U dobru i u zlu
4. Korak do sna
5. Ne slušaj srce
6. La vida
7. Tko je čuvar sna
8. Zaustaviti vrijeme
9. Vrijedilo je
10. Vraćam se
11. 2024 *
12. Vraćam se (radio edit) *
*… bónuszdalok
Žanil Tataj Žak – ének, kísérő ének, basszusgitár (az 1., 7. és 10. dal), billentyűk (a 4. dal), elektromos gitár (a 7. dal), akusztikus gitár (a 7. dal)
Közreműködő zenészek:
Imran Duraj – gitár (az 1. , 5,. 7. és 10. dal), szólók az 1. és 10. dalban, akusztikus gitár a 10. dalban, billentyűk a 10. dalban
Nejc Vidmar – az összes gitár (a 11. dal), gitárszóló (a 11. dal), billentyűk (a 11. dal), basszusgitár (a 11. dal), kiegészítő ének (a 11. dal)
Miloš Aranđelović – ének (a 2. dal), kísérő ének (a 2. dal), síp (a 2. dal)
Zoran Šerbedžija – gitárszóló a 2. dalban.
Stefan Potić – gitár a 2. dalban
Ivan Pop – az összes gitár és gitárszóló (a 3. és 9. dal), billentyűk (a 3. és 9. dal), basszusgitár (a 3. és 9. dal)
Davor Torbok – az összes gitár (a 4., 6. és 8. dal) és gitárszóló (a 4. és 6. dal), basszusgitár (a 4., 6. és 8. dal), billentyűk (a 4. és 8. dal), basszusgitár (a 8. dal)
Bruno Mičetić – gitárszóló az 5. dalban.
Bojan Čalija Fista – gitárszóló a 8. dalban.
Dominik Dražić – gitárszóló a 10. dalban.
Mateja Stošić – billentyűk a 2. dalban.
Dejan Đurković ‘Englez’ – billentyűk az 5. dalban.
Matko Basara – zongora a 10. dalban.
Saša Veselić – basszusgitár a 2. dalban.
Krešimir Kaštelan – basszusgitár az 5. dalban.
Nikola „Cozy” Baošić – dob az 1., 7. és 11. dalban.
Klemen Markelj – dob a 2., 5. és 10. dalban.
Vasif Tadžić – dob a 3. és 9. dalban.
Hanno Kerstan – dob a 4., 6. és 8. dalban.
Jasminka Aleksić – kísérő ének a 3. dalban.
Lea Rac – kísérő ének a 3. dalban.
Vedran Mičetić – narráció (recitálás) a 10. dalban.
