Kiadó: One Records
Megjelenés dátuma: 2022. 12. 30.
Executive producer: Žanil Tataj – Žak
Keverés és mastering: Piknik studio Novi Sad
Az album hossza: 51.06 perc
Műfaj: Hard Rock / Heavy Metal / Melodic Metal
Értékelés: 9.0/10
Žanil Tataj – Žak a szlovén kemény, torzított gitárokra épülő zenei közeg állandó szereplője. Ha átnézünk a határokon, a volt közös állam régiójában Žak egyenesen legenda. A metal és a hard rock legendája. Legyen szó a Divlje Jagode-ról, a Jersey-ről vagy a postojnai Mary Rose-ról, ugyanez igaz Žak kalandjaira a Turbo és a Black Diamond metalpurizmusának mélyén is. Aki ismeri ezeket a bandákat, pontosan tudja, hogy Žak nemcsak az egyik legjellegzetesebb hang, ha a rég elporladt közös állam területén heavy metalról és hard rockról esik szó, hanem az egyik legjobb is. A maroknyi legjobb, legtöbbre becsült és legkiválóbb közé tartozik. A felsorolt előadók lemezei Žak vokális karizmája, elképzelhetetlen hevülete és kifejező ereje nélkül biztosan nem érték volna el ezt a végső diadalt, ezt a „pontot az i-re”, vagy mondjuk azt a „végső rúgást” a pompa és a bombasztikusság produkciós csiszolásában.
Žak hosszan és aprólékosan kovácsolta a saját szerzeményeit debütáló albumához. Az album mindenesetre csak úgy duzzad a klasszikus heavy metal és hard rock hithű fogásaitól. Zeneileg megragadó és igen pompás darab. Tekintve azt a hangszínt, megközelítést, karizmát és persze hangterjedelmet, amelyet ez a kiváló énekes hoz, az az egyetlen helyes megoldás, hogy az ilyen vokális karakter a lehető legnagyobb teret kapja a kibontakozásra és a kifejezőerejére. Az „Al Fine…” is így működik. Ez az album a volt közös állam területéről érkező, nyolcvanas évekbeli klasszikus hard rock és heavy metal hagyomány híveinek íródott a testére, és persze mindannak, amit Žak a fent felsorolt zenekarokkal fölvett és kiadott.
Žak kifinomult hallással látott neki az „Al Fine…” megalkotásának. A közreműködőket a legjobbak közül válogatta. Így gyűlt össze ezen az albumon egy zenészbrigád, amely nemcsak kiváló előadói erényekkel és tehetséggel büszkélkedhet, hanem Žak albumvíziójával is ugyanarra a hullámhosszra hangolódott. Ez süt az albumból. Hihetetlen szenvedéllyel és hévvel ragad magával, és a klasszikus metal és hard rock elemeinek hithű rajongóját a csábító, zeneileg bombasztikus pompa bőségével egy pillanat alatt beszippantja az ilyen vibrációk világába. Az „Al Fine…” lemezén kiváló zenészek és hangmérnökök színes társaságát találjuk. Igazi „Jugoszlávia kicsiben” jött itt össze. Félelmetes a csapat. Elég, ha csak átfutjuk néhány gitárász nevét, akik szólókkal járultak hozzá az albumhoz: Igor Paspalj (Brkovi), Alen Šenkovski, Eki Alilovski (Mary Rose), Nejc Vidmar (Black Diamond),…. A produkciót nem érdemes szőrözni, bár időnként hiányozhat a nagyobb volumen az alacsonyabb hangokban, ami már a nyitó Hologram esetében is érezhető, ahol a basszusvonalak erősebb lüktetése hiányzik a hangképből (Markelj feltétlen, nyaktörő játéka a pergődobon kissé „átüti” a hangképet).
A három nyitódal robbanékony maximummal szólít meg. Az album adrenalinos sietséggel pattan fel! A Hologram, a Dali ti je dosta? (a végén bónuszként ugyanez a szám angolul is ott van – de horvátul sokkal jobban megfog) és a Buđenje hármasa nagy oktánszámú izzásban lüktet. A hangulat első komoly fordulatát a negyedik szám, a Novi svijet hozza az albumra: remek atmoszferikus kontraszt van benne a versszak és a fülbemászó refrén között, amely a klasszikus zenei vonalra épül (A mol-G dur-F dur). „Hiperzenei” természetével ez a dal fenntartások nélkül, azonnal a rádiók frekvenciájára való. Nincs itt semmi nehéz filozófia. Csakhogy az egyszerűségre és a pillanatnyi megfogásra törekedve ezt olykor sokkal nehezebb megtalálni. Olyan dalszerzői megközelítésről beszélünk, amely potenciális slágert hoz. A nyolcvanas években Žak ezzel a számmal bezúzott volna a listákon. A Možda danas egy újabb dal a robbanékonyság és a zenei megragadó erő hihetetlen kombinációjával, és az album közepén vár ránk. Egy újabb jelölt, amely tüzes természetével akár meg is nyithatná ezt az albumot.
Az album egyértelmű és hangos társadalomkritikai felhangot is hordoz, a költői üzenetek pedig nem fukarkodnak az általános ébredésre és a szebb út keresésére szólító felhívásokkal egy „új holnap” felé. A szövegekben jócskán érezhető egyfajta forradalmi keserűség, ami jól megfér a rockzene tősgyökeres természetével, amelyen a szórakozás és a lázadás örök posztulátumai uralkodnak.
Az énekteljesítmény hibátlan. Žak az kifejezőerő királya, és igazi élvezet hallgatni. Minden másodpercét. Ezúttal a karmesteri pálcát is a saját kezébe vette, és ő maga szabta meg, ki mit csinál, ő volt, akinél „az olló és a vászon” volt. Ezért hoz az „Al Fine…” még több vokális változatosságot (Žak a hangi tehetségének még több oldalát mutatja meg), mint amit megszoktunk azokban a zenekarokban, ahol Žak énekelt vagy még ma is énekel. Hangi bájának teljes változatossága, az énekvonalak megkettőzése, amellyel a drámai színház kibontakozását fokozza (különösen az album legkeményebb dalainak megragadó refrénjeiben), ezen a lemezen fölényesen a középpontba kerül.
Az albumon három feldolgozás található. Az első kettő a Pustite da živim és a Duga zima, amelyek eredetileg Žak nyolcvanas évekbeli zenekarához, a Jersey-hez tartoznak. A „Pustite da živim” című lemezről valók, amely a messzi 1988-ban jelent meg. Frissített, felújított és ésszerűen az album magjába (a középső részébe) illesztett dalok. Lobbanékony örökzöldek. Főleg a Pustite da živim. Fantasztikus. Az „Al Fine…” többi részének karizmájával való kompatibilitásuk nemcsak kiváló, hanem magától értetődő. A harmadik feldolgozás különösen érdekes. Főleg a szlovén heavy metal nosztalgikusoknak. Egy ötletesen átfordított Turbo-klasszikusról van szó, a Falling Angelről. Az új verziót szerencsésen zenekari hangszerelések díszítik. A felfrissített változat így mostantól már-már „kis metál-szimfonikus és sötéten drámai EP”-ként hat, amely lassan a powermetal retorikával kacérkodik. A nyitó színpadias zenekari részek kiváló választás lehetnének magának az albumnyitásnak, de mivel Žak önálló albumáról van szó, ez természetesen szóba sem jöhet. Ez a Turbo-szám egyébként eredetileg az „A Glimpse Of Home” (1995) című lemezről származik – hogy ne kelljen feleslegesen keresgélned a neten.
Az album a Laku noć balladájának szívből jövő vokális manifesztumánál sem lankad a kifejezőerejében, és magasra állított dinamikával bontakozik ki, így szólítja meg a hallgatót. A dalok sorrendje is ezt szolgálja. A gyorsabb számot középtempós követi, és ez hozzájárul az album hangulati fordulatainak kellemes kontrasztjához. Az előfeltétel persze a minőség. A szerzésé és a kifejezésé. Ebből pedig az „Al Fine…” bőséges pazarlással kínál. Minden lépésnél.
Míg Žak generációs kortársai „alszanak”, vagy a nyolcvanas évek dicső napjainak babérjain pihennek, a legendás énekes 2023 hajnalán alaposan megrázta a hard rock és heavy metal világát a volt közös állam régiójában! Egy lenyűgöző önálló albummal, amely a klasszikusokhoz szól, és így hat jó „vastag” negyven évvel az őt megillető műfaj aranykora után is: ritkaságként, különlegesen, időben és térben elveszve, és úgy hat, hogy közben ügyesen bánik a klasszikus metal- és hard rock-napok hagyományának trükkjeivel, mégis nagyon szerencsésen egyedi marad. Az olyan albumok, mint az „Al Fine…”, manapság egyre ritkábbak. Zenei dossziéjuk ugyanis ahhoz a generációhoz tartozik, amely a mi tájainkon és a volt közös állam tágabb régiójában a nyolcvanas években lábra állította a hard rockot és a heavy metalt. Ehhez a generációhoz tartozik Žak is, aki 2023-ban rendkívüli élénkséget és határozott erőt mutat. Egy húszéves csődör ugrándozása. Az „Al Fine…” kiforrott darab. Csiszolt. Részletgazdag. Egy album, amely kifinomultan lovagol a klasszikus hard rock és a heavy metal elemei közötti láthatatlan vékony választóvonalon. Egy album, amelynek a stúdióban megmutatott minden erénye mellett minél előbb koncertszínpadokon is életre kell kelnie.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Hologram
2. Da li ti je dosta?
3. Buđenje
4. Novi svijet
5. Možda danas
6. Pustite da živim
7. Duga zima
8. Grom u koprive
9. Kišni dan
10. Laku noć
11. Falling Angel
12. Have You Had Enough?
Felállás:
Žanil Tataj – Žak – ének, háttérvokál, basszusgitár (1, 2, 3, 4, 9, 10, 12), akusztikus gitár (4, 7, 9), billentyűs hangszerek (6)
Közreműködő zenészek:
Nejc Vidmar – gitár (1, 2, 3, 4, 6, 11, 12), basszusgitár (11)
Pavel Denisjuk – gitár (5)
Ivan Pop – első gitárszóló (6)
Emir Hot – második gitárszóló (6)
Imran Duraj – gitár (7, 9), első gitárszóló (7)
Muris Varajić – második gitárszóló (7)
Dragan Đurakovič – ‘Englez’ – gitár (8), első gitárszóló (8)
Igor Paspalj – második gitárszóló (8)
Stefan Šegulja – elektromos gitár (10), akusztikus gitár (10)
Alen Šenkovski – első gitárszóló (11)
Eki Alilovski – második gitárszóló (11)
Zoran Saulig – billentyűs hangszerek (1, 2, 3, 4, 5, 10, 11), programozás (10)
Olja Dešić – billentyűs hangszerek, zenekari hangszerelés (6)
Nikola Celić – billentyűs hangszerek (7), zenekari hangszerelés (7)
Matko Basara – billentyűs hangszerek (9)
Damjan Deurić – billentyűs hangszerek (11), zenekari hangszerelés (11)
Sven Marenković – basszusgitár (6, 7)
Klemen Markelj – dob (1, 6, 7, 9, 11)
Miroslav Majkić Bandar – dob (8)
Neon – dobprogramozás (2, 3, 4, 12)
Eva Rac – háttérvokál (2, 4, 9, 10)
Lea Rac – háttérvokál (2, 4, 9, 10)
Nataša Tonković – háttérvokál (8)
