Szerző: Rok Klemše
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Kranj / Transtation Squat / Szlovénia
A koncert dátuma: 2012. február 17.
Látogatók száma: 200
Jegyár: 4,00€
Múlt szombaton a szlovén metalszíntér egyik legaktívabb szereplője, Boštjan Zavrl ünnepelte a kerek születésnapját. Hogyan is lehetne ezt jobban megülni, mint három metalbanda koncertjével? A Trainstation Squat így adott otthont a Žajblovanjénak, vagyis a szlovén metalszíntér három képviselőjének: a death metalos ifjoncoknak, az Armarothnak, a tribute-formáció Scepsisnek és a szlovén thrash úttörőinek, a Sarcasmnak.
Elsőként a kranji death metalos fiatalok, az Armaroth döntötték be a zsályát; kisebb kihagyás és alkotói szünet után tértek vissza a koncertpódiumokra. A srácok jó fél óra alatt eredményesen fejeket nyestek egy pokolian szóló death metallal, amely főleg az amerikai death metal vonalra épül, az Obituary és a Monstrosity féle bandákra. A házigazdák technikailag összetettebb riffelést, polkaritmusú dobolást és kellemesen eltorzult, brutális vokált tálaltak, ami az Obituary klasszikusa, a Slowly We Rot alatt is kiválóan és nagyon tardys módon betegesen működött. A szett második felében a banda valamivel gyengébben muzsikált, főleg az alkalmankénti gitár–dob összecsúszások miatt, de pár bakit nem is vettek annyira zokon: a közönség a pódium alatt folyamatos hajtépéssel és mosholással hálálta meg a bandának. A helyieknek még hiányzik némi koncerttapasztalat, de a látottak és hallottak alapján kétségtelen, hogy az Armaroth az ország egyik legígéretesebb death metal bandája.
Egy zsályával később már a Scepsis tribute-formáció állt a színpadon. A tagjai a Wartune/Keller/Thraw bandákból érkező koroškaiak, most azonban cserélődő felállással léptek fel, így legalább egy kisebb meglepetésről gondoskodtak. Miért csak kisebbről? Mert a Scepsistől nagyobb meglepetést nem is lehet várni: minden alkalommal gondosan összeválogatott metalklasszikus-setlistet kínálnak, nagy magabiztossággal, érzéssel és az eredeti szerzők iránti tisztelettel előadva. Most sem volt ez másképp, a srácok viszont azzal indítottak, hogy hangszert cseréltek: a banda fő basszusgitárosa, Tilen az intróra négyhúros basszusról hathúrosra váltott, és remekül helytállt. A banda jól megolajozott gépezetként működött, technikailag kiválóan nyomta végig a Sepultura és a Death klasszikusait. A csúcsminőségben előadott Spirit Crusher és The Philosopher alatt a fiatal, tizennégy éves Otmar bizonyította be újra gitáros mesterségét, aki könnyedén belebújt Chuck Schuldiner cipőjébe. A kiváló hangzásnak köszönhetően DiGiorgio fantasztikusan megszólaltatott basszusvonalai úgy dübörögtek, mintha háború közepén lennénk; az énekhang rossz felhangosítása és a idegesítő visszhangeffekt viszont egy kicsit zavaró volt. A Scepsis alatt öröm volt rázni a nyakat, a szív pedig magától megdobbant a metal vaskos klasszikusainak magabiztos előadására. Záróakkordként a Scepsis még egy meglepetést is tartogatott az ünnepeltnek: stage diveolásra kényszerítették, Zavrl pedig a közönség kezén lebegve egészen a pultig vitorlázott.
Az ünnepséget (legalábbis a koncertrészét) a szlovén thrash metal öregjei, a Sarcasm zárták, akik a státuszukhoz méltóan kiváló koncertet adtak. Nem hiányoztak a thrash örök klasszikusai, amelyek aranybetűkkel vannak beírva a szlovén metal történetébe, sem az aktuális lemez, a Something to Believe In újabb dalai, ami bizonyíték arra, hogy a Sarcasm úgy öregszik, mint a jó bor. Az újjászületett banda rámenősen thrashelt a színpadon, és a klasszikusokat főleg a korai időszakból szedte elő. Kár, mert kifejezetten hiányzott még egy-két szám az új lemezről, ami több mint kiváló, bár a borúsabb hangulatú dalok, mint a fenomenális Ghosts in the River, nem igazán illettek volna a születésnapi koncertkoncepcióba. A Sarcasm hibátlan előadással, kiváló hangzással, Blaznik mester fantasztikus szólózásával és Mucy összetéveszthetetlen színpadi jelenlétével tette fel a pontot az i-re; Mucy ezúttal Hetfield szerepében is remekelt a Whiplash klasszikus előadásakor.
Igazán jó látni, hogy a Trainstation Squat az ilyen eseményekkel újra magához ragadja a vezető szerepet a gorenjskai alternatív színtéren, és folytatja a kranji Bazen felejthetetlen történetét. A koncert kiváló szervezéssel, gurmand sörkínálattal és ingyenes zsályával büszkélkedhetett, és Zavrl ifjúkori fotóinak megtekintésével ért véget. Ezek választ adtak arra a kérdésre, miért ihletik még ma is erősen a nyolcvanas évek ruhái és hajviseletei a legkülönfélébb paródiákat. Nekem nem lenne ellenemre, ha a Žajblovanjéből afféle hagyományos Zavrlovanje lenne, mindenesetre: boldog születésnapot, Zavrl!
fotók: Aleš Podbrežnik
Képgaléria
