Előadó: UFO
Kiadó: SPV Records
Megjelenés: 2004
Értékelés: 3.5/5
Az UFO új lemezzel és újabb felállásváltással tér vissza. Stílusában hű marad a hagyományaihoz, a tagság viszont igazi forradalmi megújuláson ment keresztül. A zenekarhoz ismét csatlakozott Paul Raymond billentyűs, Ansley Dunbart pedig a dobok mögött Jason Bonham, a legendás John „Bonzo” Bonham fia váltotta. Az a változás, amely talán a legnagyobb mértékben érintette az új UFO hangzását, a gitárosnál történt, ami hard rock berkekben nem szokatlan dolog. Csakhogy ha az UFO gitároscseréiről beszélünk, azok korántsem egyszerű esetek, hiszen a Michael Schenker név különleges helyet foglal el a rockzene világában. Nos, Schenkerre a zenekar már régóta nem tartott igényt. Ki-be ugrálása a bandából 1995 után, amikor az UFO a „Walk On Water” albummal egy pillanatra feltámadt a halálból, csak elnyújtotta a csapat agóniáját. Igaz, Schenkerrel utána még két albumot adtak ki, a „Covenant” (2000) és a „Sharks” (2002) címűt, de ezek a „Walk On Water” gyöngyszeméhez semmiképp sem mérhetők. A „You Are Here” Vinnie Moore-ral a gitárkormánynál visszahozza a zenekar következetességét, szilárdságát és ami a legfontosabb, meggyőző varázsát, amellyel a „Covenant” és a „Sharks” nemigen büszkélkedhetett, és ismét fenomenálisan szól. Ez azt jelenti, hogy a legendás brit hard rockerek még egyszer előkecmeregtek a mély kómából. Friss szél fúj a bandában, friss kreatív energia töltötte be az űrt. Két újonc érkezésével Mogg, Way és Raymond is új munkalendületet, új hajtóerőt, új inspirációt kapott. Vinnie és Jason csaknem húsz évvel fiatalabb zenész, és például Phil Mogg énekes a koránál fogva szinte az apjuk lehetne.
Vinnie néhány fenomenális riffet hozzájárult a lemezhez, akár egy „riffmeister” a legjobb napjaiban. Ezek Schenkerrel ellentétben valamivel élesebb „shredding” riffelésbe öltöztek. Nincs miért aggódni, Vinnie szépen belelépett Schenker cipőjébe, így az UFO-riffek továbbra is nagyok maradtak. Emellett a srác kicsiszolt, kidolgozott és rendkívül szellemes gitárszólókat is letett az asztalra, amelyeket nagy aprólékossággal, ízlésesen illesztett bele a dalok szerkezetébe. Ezek persze néha kicsit rövidebbek, de mindig megőrzik a finoman kimunkált dallamok vezérfonalát (kivéve a Mr. Freeze-t, ahol csupán egyszerű „tappingelésről” van szó a gitárnyakon). Mindez irigylésre méltó párhuzamokat vet fel a hírhedt elődhöz képest, még ha Vinnie időnként nagyon szívesen be is vesz egy-egy blues alapú kanyart. Schenker módján Vinnie is dús gitárdíszítésekkel töltötte ki a dalok átvezető részeit, kivezetéseit és bevezetőit, amelyek szinte hemzsegnek a „You Are Here” lemezen.
A „You Are Here” büszkén és teli torokból üt, különös módon még vadul is, nem utolsósorban Jason dobjainak rendkívüli erejétől és robbanékonyságától. És ezzel el is érkeztünk a produkcióhoz. Az kristálytiszta, a hangszerek és a mindig középpontban álló Mogg-vokál közti kontrasztok pedig élénken kiemeltek. Phil Mogg azok közé az énekesek közé tartozik, akik a legmeggyőzőbb módon tudják megjeleníteni az érzéseiket. A hangja lehet hihetetlenül lágy, meleg, a következő pillanatban pedig szenvedélyesen robban. Megrendítő, ahogy az ember éneke végigviszi a versszakokon azt az állandó fájdalmat, amelyet a zenész a szívében hordoz. Azt a fájdalmat, amely szerelemmé virágzik, a művész ihletévé. Rendkívüli a kontraszt a masszív gitárfüggöny és Pete Way mélyen szóló, lüktetően feszes, szaggató basszusmenete között, amely ezúttal Jason kiváló dübörgésével társulva tökéletes összhangban él. Amikor csatlakozik hozzájuk Phil egyedi hangjával és éneklésmódjával, amely olykor egy árnyalatnyira David Coverdale-t idézi (nem a hangszínében, inkább a hozzáállásában), a zenekar újjászületett varázsa velünk van. A szövegek szokás szerint cinikusak, a banda a szemükbe nevet a konformistáknak, természetesen megint bőven jut hely a régmúlt napok utáni vágyakozásnak és a félrelépéseknek. Ejtsünk még pár szót a billentyűkről is. Raymond billentyűi ezúttal csupán a dalok hangulati hátterét tartják, és az UFO most nem fűz egymás mellé olyan zongorabetéteket, mint amilyet ha egy pillanatra visszatekerek a történelembe, mondjuk a This Kids klasszikusban hallhattunk.
Minden dal tiszta és egyszerű hard rock-lecke, amely gyorsan és hatékonyan bemászik a bőröd alá. Egyenrangúak, nehéz kiemelni a lemez csúcspontjait. A „You Are Here” egyaránt tartalmaz klasszikus UFO-féle hard rock támadásokat, mint a nyitó When Daylight Comes To Town, az utána száguldó rockgép Black Cold Coffee (figyeld meg a dal rendkívüli dobbelépőjét), vagy a Give It Up tisztavérű, bombasztikus „roll drive”-ját. Az UFO a „You Are Here” lemezre egy remek balladát is feltett Baby Blue címmel, ízléses „southern rock” hangulatú, folk gitáros díszítésekkel. A fiúk pedig nagyon groove-osak is tudnak lenni, például a Jello Man című dalban, ahol Vinnie-nek különösen sok dolga van az expresszív, vah-vah effekten átvezetett riffelésben. Néhány dalban a hangulati csúcspontok meggyőzően egybeesnek a refrénekkel, amelyek közül különösen a melankolikus The Spark That Is Us és a Slipping Away ragyog. Az utóbbi kettőre különösen jellemző a hangsúlyos hangzásmélység, amelyet egyfelől a masszív gitárriff, másfelől Jason közepes tempójú dobolása teremt.
A megújult UFO Schenker nélkül egy szikrát sem veszített. Épp ellenkezőleg. A szikra visszatért. A feléledt zenekarnak még nagyon-nagyon sok mondanivalója van, az UFO pedig teljes lendülettel, energikusan rohan előre. A „You Are Here” kiváló klasszikus hard rock-lecke, tele dinamikával és ütőerővel, rendkívül vibráló hangulatokkal, érzelmekkel megrakva. Az UFO így visszatér a „Walk On Water” útjára. Schenkert a „You Are Here” hallatán tényleg nem kell hiányolni, és az az érzésem, hogy a jövőben sem fogjuk. A „You Are Here” ezért a zenekar számára egy új alkotói korszak kezdete.
Felállás
Phil Mogg – ének
Vinnie Moore – gitár
Paul Raymond – billentyűk
Pete Way – basszusgitár
Jason Bonham – dobok
Produkció
Tommy Newton
Számlista
1. Daylight Goes To Town
2. Black Cold Coffee
3. The Wild One
4. Give It Up
5. Call Me
6. Slipping Away
7. The Spark That Is Us
8. Sympathy
9. Mr. Freeze
10. Jelloman
11. Baby Blue
12. Swallow
Az album játékideje: 53:00
