Szerző: Rok Klemše
Fotók: Nina Grad
Helyszín: Down Town / Kranj
A koncert dátuma: 2016. 07. 05.
Ezúttal a beszámoló címét a Taco Bell reklámjának legendás csivavájától kölcsönzöm, aki egyfolytában azt hajtogatta, hogy Taco Bellt akar (Yo quiero Taco Bell)? Mielőtt megkérdeznétek, mi köze ennek a csivavához meg a Taco Bellhez, elmagyarázom. A csivavák, tortillák, burritók és chimichangák mexikói sztereotípiák, és ezeket kedden egy kicsit gonoszabb formában Kranjba hozta a mexikói death/grind narkó-sátánista kollektíva, a Brujeria is. Drog, szex, sátánizmus és a fehérek elleni rasszista gyűlölet: ezekről a sztereotípiákról szólnak a zenekar varázslórituáléi, akik ma is álarcban és kitalált nevek alatt lépnek fel (állítólag ugyanis drogbárók és csempészek). A bandát egyébként a Fear Factory és a Faith No More tagjai alapították, ezen a turnén pedig Make America Hate Again néven (nyilvánvaló utalás Donald Trump Make America Great Again politikai szlogenjére) a következő felállásban játszanak: Juan Brujo (ének), El Cynico (Jeff Walker a Carcassból, basszusgitár), Aa Kuernito (Chris Paccou, gitár, a Carcass és a Napalm Death hangtechnikusa), El Sangron (ének), Hongo Jr. (a legendás Nicholas Barker, akit a Lock Up, a Testament, a Dimmu Borgir, a Cradle of Filth, a Borknagar, a Possessed és a Twilight of the Gods dobjai mögül ismerhetünk) és Pititis, az énekesnő/ágyas.
Mielőtt a mexikóiak felállhattak volna a színpadra, a helyiek, a GMB foglalták el azt, akik háromnegyed óra alatt olyan mérgező és olyan zsíros death metal szettet toltak le thrash és grind ízekkel, hogy a szomszéd kioszk bureke is elbújhatott a GMB zsírossága elől. A látszólag kaotikus, időnként széteső death metal csak első hallásra az, mert a GMB-t valójában sikeresen kapcsolja egésszé Govekar brutális riffelése, Nika zsíros groove-ú, mozgalmas basszusmenetei és a vadul földrengető dob, mindezt pedig az állatias Davidi ének tetézi, aki a mély morgástól a magasabb sikoltásig mindent tud. David ráadásul a kranjiak fellépését olykor helytelen, de annál szórakoztatóbb konferálásokkal fűszerezi. A GMB nagyon méltó felvezetés volt az est várva várt folytatásához.
Az estét már a GMB műsora alatt fenyegetni kezdték a Kranj fölé gyülekező, vészjósló fekete felhők, és úgy tűnt, mintha egy összeesküvés-elmélet valósulna meg fölöttünk, mondjuk valami amerikai hivatalé, például az ATF-é, amely chemtrailekkel akart vihart csinálni, hogy meghiúsítsa a koncertet. A felhőkből végül csak néhány csepp esett, vagyis 1:0 a Brujeria javára. A zenekar brutálisan és kompromisszumok nélkül lépett színpadra a Raza Odiada (Pito Wilson) című slágerrel – magyarul Gyűlölt faj (Wilson, a bunkó) –, amelyet Pete Wilson amerikai republikánus szenátornak ajánlottak, akinek a bevándorlókról nagyjából ugyanaz volt a véleménye, mint ma Trumpnak. A banda az első pillanattól kezdve remek formában és jó hangulatban volt, a vad sátánista táncba pedig szépen megtelt közönséget forgatta be, amely a végéig hűen követte mexikói overlordjait. Juan Brujo és El Sangron vulkánként okádta a gyűlölködő szövegeket, csak a közönséghez szólásnál igyekezhettek volna egy kicsit több angollal. Hangszeresen a zenekar úgy száguldott, mint egy veszett csivava, Walker basszusának dübörgésével és Barker dobjának ágyútűzével. Paccou is magabiztos volt, aki már a Voivod-pólójáért kapott egy plusz pontot. Nem sokkal később, a Pititis, te Invoco című szám előtt csatlakozott a fiúkhoz az énekesnő, Pititis, aki szintén szépen illeszkedett az összképbe, majd a végéig olyan pusztító slágerek követték egymást, mint az Angel de la frontera, a Marcha de odio, a Brujerizmo és az Anti-Castro. Nem maradt ki az új Viva Presidente Trump! sem, amely a szeptemberben megjelenő Pocho Aztlan albumot vezeti fel (és szimbolikusan még jobban mutatott volna, ha a Brujeria Sevnicában, Melania Trump szülővárosában lép fel, hehe). A túl korai véget az hozta el, amikor Juan Brujo elővette a machetét, és bejelentette a záró Matando Güeros című számot. Mosholtak, ordítottak és üvöltöttek a bandával együtt, stage divere is akadt bőven, a Brujeria pedig komolyabb gond nélkül remek hangulatot teremtett egy szuper helyszínen, majd egy jó óra és negyed óra után a kötelező Marijuanával búcsúzott. Mi hát a válasz a kérdésre? Igen, kérjük a Brujeriát!
Képgaléria
