Work Of Art: Exhibits
Kiadó: Frontiers Music s.r.l.
Megjelenés dátuma: 2019. 11. 08.
Produkció: Work Of Art
Az album hossza: 46.33 perc
Műfaj: AOR
Értékelés: 8.0 / 10
A Work Of Art a svéd AOR-revitalizmus iskolájának egyik legkiválóbb képviselője. Az első album 2008-ban jelent meg, a harmadik, „Frameworks” című lemez (2014) után öt évvel pedig itt van előttünk a projekt negyedik stúdióalbuma, az „Exhibits” is. A zenei projekt mögött továbbra is a két főszereplő áll: Robert Säll gitáros (a W.E.T.-ből is ismerős) és Lars Säfsund énekes. Eddig mindig csak Herman Furin dobos volt velük állandó társ, ő most is ott van mellettük, de ezúttal a stúdióban egy egész csapat „segítő” közreműködik, főleg a basszusgitár, a kiegészítő billentyűk és az ütőhangszerek terén.
A svéd perfekcionizmusnak nincs határa. Hihetetlenül elkötelezett, odaadó, szorgalmas és lelkiismeretes zenészek ők, bármibe kezdenek is. Általában a műfajokra gondolok. Igaz, hogy sokáig vártunk az új albumra, és hogy a projektet lassan elkezdték utolérni a honfitársaik, például a Houston, de a viszonylag hosszú várakozás az új stúdióanyagra megérte. A Work Of Art ötletek terén nem okoz csalódást, és a maga „formuláját”, azaz a nyolcvanas (sőt a hetvenes) évek AOR-mestereinek zenei örökségén való kifinomult lépkedés receptjét az új lemezen is nagyon sikeresen és meggyőzően követi. Az „Exhibits” tehát a Work Of Art-féle recept szerint készült AOR-revitalizmus újabb bombasztikus története.
A zenében ismét érezni a west coast AOR hatását, ahol az is kitűnik, hogy a két zenész (Säll és Säfsund) nemrég Jim Peterik, az AOR-legenda új albumán (Winds Of Change) is szerepelt – abban az értelemben, hogy végig az ő dalszerzői elvein lelkesednek, azon az amerikai zenészen, aki a nagy Survivor egykori első számú dalszerzője volt.
Sok volt a programozás, a dobok gyakran szinte „összeklikkelve” szólnak. A produkció rendkívül csillogóra csiszolt. Már-már túlzottan is. Kristálytiszta. A Work Of Art a produkciós stílusát tekintve a rockzene (általában) nagyon lágy változata, ahol a nyolcvanas évek hullámzó hanghullámait zizegő szintetizálással előállító billentyűk tökéletes egyensúlyban vannak a gitárfrázisokkal, a lemezen néhol pedig még a gitár elől is elveszik az elsőbbséget. Így van ez a This Isn’t Love szintivonalainál (érdekesség, hogy a billentyűs szólóban Vince DiCola vendégszerepel, a Rocky IV „Training Montage” című számának szerzője), vagy a Scars To Prove It átvezetéseinél és refrénjénél (a frázisba beleszövődik a Bee Gees Stayin’ Alive című számának főtémájából egy „leszakított” darabka). Ezért a pop elemei erőteljesebben hangsúlyosak. A nyolcvanas évek popszerzői esztétikájának elemei ezek, amelyek az AOR izzásához hozzátartoznak, sőt gyakran már-már kötelezőek.
Az album túláradóan optimista, rendkívül bombasztikus felhanggal és a pompa fokozódásával, ami a megragadó refrénekben éri el hangulati csúcspontját. Hiányoznak a sötétebb pillanatok, mert az album az egyhangúság felé hajlik (a dalok többsége a refrénekben főleg dúr hangnemben halad). A sötétebb pillanatok tehát jól jönnének, mint például a kitűnő Coming Home-ban, ahol a gitárok a változatosság kedvéért egy kicsit élesebben frazeálnak, vagy a záró, a Foreigner szellemében fogant Let Me Dream-ben. A middle eight részek a kívánt mértékű modulációt hozzák, ezekbe vagy gitárszóló, vagy a gitár és a billentyűk közötti rövidebb, megfontoltan beiktatott szólózás csempészi be magát, de a Work Of Art mindenképp ügyesen használja ki a dalok ezen részeit a hangulatváltásokra, ami erősíti a teátrális pompa hatását, és magas szinten tartja az album dinamikus áramlását, még ha a mondottak szerint a sok „vidám” refrénvonal miatt a dalok enyhe egyformasághoz is vezetnek.
Ezúttal a Work Of Art eddig a legelszántabban vetette bele magát az AOR-műfaj revitalizmusába. Ilyen elszántan revitalista, AOR-hangzású terméke még nem volt egyetlen Work Of Art albumnak sem, mint az „Exhibits”. Hiába a tökéletes hang- és produkciós, valamint szerzői esztétika, egy kicsivel több ötletbeli változatosság és szerves élettel teliség jót tenne neki. A nyolcvanas évek hangzásának elérése szempontjából viszont valójában ragyogó album a tökéletes „másolásról”, amilyenből ma már nincs több, mert egyszerűen nincs sok olyan zenekar, mint a Work Of Art. Ezért gyullad be még mindig ilyen jól a felmelegített leves.
szerző: Aleš Podbrežnik
Dallista:
1. Misguided Love
2. Be The Believer
3. Another Night
4. This Isn’t Love
5. Gotta Get Out
6. Come Home
7. If I Could Fly
8. Destined To Survive
9. Scars To Prove It
10. What You Want From Me
11. Let Me Dream
Felállás:
Lars Säfsund – ének, billentyűk, programozás
Robert Säll – gitár, billentyűk, programozás
Herman Furin – dob
KÖZREMŰKÖDŐ ZENÉSZEK:
Jonas Gröning – billentyűk (2, 7 & 10)
Jonas Öijvall – billentyűk (5, 6, 8 & 9)
Marcus Möller – billentyűk (4)
Robert Elovsson – billentyűk (szóló, 6)
Vince DiCola – billentyűk (szóló, 4)
Jonas Gröning – billentyűk (szóló, 10)
Shem von Schroeck – basszusgitár (2 & 4)
Andreas Passmark – basszusgitár ( 3, 6, 7, 8 & 10)
Nalle Påhlsson – basszusgitár (5 & 9)
Henrik Linder – basszusgitár (1)
Figge Boström – basszusgitár (11)
Mikael Emsing – ütőhangszerek (1 – 4 & 6 – 11)
