Előadó: Root
Kiadó: Saját kiadás
Megjelenés: 2007
Játékidő: 59:10
Értékelés: 4/5
A Root egyszerű zenekarként indult, de a frontember, David Kendall hamar rájött, hogy ez nem neki való, így úgy döntött, hogy teljesen a saját kezébe veszi a bandát, és minden hangszeren egymaga komponál és játszik. Ezt már több mint tíz éve csinálja, és 2007-ben megjelent a legutóbbi albuma, a Wooden Hill.
David Kendall itt többnyire a szokásos space rock és pszichedelikus fogásokat veti be, de olykor dallamosabb megközelítéshez is nyúl, ami nekem a neo progra emlékeztet. Érezhetők újabb hatások is, például a Porcupine Tree. A benyomás összességében jó, mert a hangsúly a szilárd szerzeményeken és a kreatív hangszereléseken van. Nem földrengető dolog, de a végén a hallgatás mégis kifizetődik.
Az albumon néhány izgalmas gitárbetétet hallhatunk. Bár Kendall minden hangszeren egymaga játszik, úgy tűnik, a gitáron ragyog a legjobban. A stílusa David Gilmourra és Steve Hillage-ra emlékeztet. A ritmusszekció (Kendall és Kendall) szilárd, de elsősorban Kendall villan, bár Kendall sem rossz. A billentyűk is nagyon jól szólnak, még ha nem is a gitár szintjén.
A kevésbé ismert előadóknál általában az éneknél van a baj, és tartottam tőle, hogy most is ez lesz a helyzet, de David Kendall bebizonyítja, hogy nagyon tehetséges énekes, kellemes, nem tolakodó hangszínnel.
Nekem az album nagyon frissnek hangzik. Az ötletek talán nem teljesen újak, de mégis az az érzésed, hogy Kendall saját stílust próbál kialakítani. A hangsúly a dallamokon és a hangszereléseken van, és nem annyira azon, hogy valakit másoljon. Sokkal érdekesebbnek találom, mint sok újabb és befutottabb produkciót. Kendallnek van néhány érdekes zenei ötlete, de a legjobb tulajdonsága a jó gitártémák és a könnyed dallamok.
———————————————————————————————
A Root egyszerű zenekarként indult, de a frontember, David Kendall hamar rájött, hogy ez nem neki való, így úgy döntött, hogy teljesen a saját kezébe veszi a bandát, és minden szólamot egymaga komponál és játszik. Ezt már több mint tíz éve csinálja, és 2007-ben megjelent a legutóbbi albuma, a Wooden Hill.
Ezen a lemezen David Kendall többnyire a szokásos space rock és pszichedelikus fogásokat használja, de olykor dallamosabb megközelítést is bevet, ami nekem a neóra hasonlít. Érezhetők néhány újabb hatás is, például a Porcupine Tree. Az összbenyomás általában jó, a hangsúly főleg a szilárd dalszerzésen és a kreatív hangszereléseken van. Nem úttörő dolog, de mégis nagyon kifizetődő.
Néhány nagyon izgalmas gitárjátékot hallunk ezen a lemezen. Annak ellenére, hogy Kendall minden hangszeren egymaga játszik, úgy tűnik, a gitárban kamatoztatja leginkább a tudását. A stílusa némileg David Gilmourra és Steve Hillage-ra emlékeztet. A ritmusszekció (Kendall és Kendall) nagyon szilárd, különösen Kendall nyújt kiváló szólamokat, bár Kendall sem utolsó. A billentyűjáték, bár nem olyan lenyűgöző, mint a gitár, még mindig jó és általában kellemes.
A kevésbé ismert előadóknál szokásos probléma az ének, és attól féltem, hogy itt is ez lesz a helyzet. David Kendall azonban megmutatja, hogy nagyon képzett énekes, kellemes és nem tolakodó hangszínnel.
Az én fülemnek a Root nagyon frissen szól. Bár az ötletek nem teljesen újak, mégis az az érzésed, hogy Kendall tényleg a saját stílusát próbálja megteremteni. A hangsúly a dallamokon és a hangszereléseken van, és nem annyira azon, hogy bárkit utánozzon. Ezt sokkal érdekesebbnek találom, mint több újabb és befutottabb zenekart. Kendallnek van néhány érdekes zenei ötlete, de a legerősebb oldala az erős gitártémák és a nagyon behízelgő dallamok.
Felállás
David Kendall – minden hangszer
Produkció
David Kendall
Számlista
1. Wake Up (7:45)
2. Time Breathes (10:40)
3. So Sorry (5:45)
4. Wooden Hill (instrumental) (5:40)
5. Lifeline (9:20)
6. Hollow (8:50)
7. Find Your Freedom (6:00)
8. Grown (5:10)
