Kiadó: Frontiers Music Srl.
Megjelenés dátuma: 2022. 10. 14.
Produkció: Eric Modin
Az album hossza: 47.44 perc
Stílus: Melodic Rock / AOR Revival
Értékelés: 9.0/10
A Wildness skandináv AOR/melodikus rock revitalista banda, amely 2020 októberének végén adta ki remek második stúdióalbumát, az „Ultimate Demise”-t. Ezen az új énekessel, Erik Forsberggel megszilárdították a sorokat is: Forsberg fenomenálisan illeszkedik a zeneszerzői tehetséghez és ahhoz a hangulathoz, amelyet a melodikus rock revitalizmusa követ – például az a fajta, amely a nyolcvanas években a rádiós frekvenciák végső kegyeit kereste.
Azzal, hogy az olasz Frontiers Music Srl. szárnyai alá szerződtek, újabb megerősítést kaptunk arra, hogy rendkívül jó formációról van szó. A „Resurrection” pedig fölényesen igazolja ezt. Nemcsak hogy legalább egyenértékű utódja a remek „Ultimate Demise”-nak, hanem a dalok ragadozó lendületének megformálásában, illetve abban a pompa-színházban, amelynek az AOR-t kötelezően kísérnie kell, helyenként még meggyőzőbb is. Ezúttal azok a dalok lopják el szó szerint a show-t, amelyek egyenesen a hosszú éjszakai autózásokhoz valók, olyan utcákon, amelyek réges-rég neonfényben úsztak. A refrénekben kivételes zenei csábítás és öntudatosság. Az első hat dal remek, hipnotikus zenei roham, amely kicsiszolt, fülbemászó refrénekből álló sorozattal szolgál. A nyitó Nightmare, aztán a Release the Beast vagy a remek, 3. helyen álló Tragedy kislemez – egymás után tartják magas atmoszférikus szinten az albumot. De ehhez „AOR-megszállottnak” kell lenned. Csak a hetedik szám balladisztikus (Lonely Girl). Ki kell emelni a Down Of Forever című dalt, amely kilóg az albumról. Remek csendes pont, a misztika és a vágyakozás beütésével, no meg egy „vastag szelet” melankóliával, amit már szinte vágni lehetne. Utána a fogalmazás kivételesen támadó szintjén zárja az albumot a harapós Eternity Will Never Fall, amely nem titkolja, hogy alaposan kacérkodik a heavy metal elemeivel.
Bár a szintetizátorfüggönyök zizegnek, a nyolcvanas évek hangzásvilágát jellegzetesen idézve, és bár a szólóénekes rendkívüli ügyességgel látja el a bandát kísérő vokális harmóniákkal – ami minden jó AOR/melodic rock album kötelező kelléke –, a Wildness mégiscsak kétgitáros felállás. A produkció az produkció. A stúdióban sok mindent el lehet rejteni vagy kiemelni, de a banda határozottan nem fukarkodik a torzított hangzás decibeleivel. Ugyanakkor mértéktartó produkcióval, amely nem tűri a gitárok „nyers” előtérbe tolását. A nyolcvanas évek hangzásvilágának idézése ügyesen illeszkedik a stúdiós csiszolás modern fogásaihoz.
A kompozíciók tehát még erősebben hatnak, mint az elődön, és a „Resurrection” a zenekar harmadik stúdióalbumaként mindeddig kétségtelenül a legkiemelkedőbb és legérettebb teljesítmény művészi meggyőzőerő tekintetében. A banda határozottan tanult a Journeytől és a többi nyolcvanas évekbeli west-coast AOR-formáció klasszikus alakjától és munkásságától, még ha skandináv újrahasznosítási logikájukkal természetesen közel is állnak honfitársaik mai szcénájához, például a Palace-hoz, a H.E.A.T.-hez, az Arctic Rainhez, a Perfect Planhez, sőt az Eclipse-hez is. A Wildness nagyon lenyűgöző harmadik albuma, amely valahogy kevesebb reklámpompával is elfoglalta azt a helyet, amely egyre inkább a nyolcvanas évek régi AOR-napjait felmelegítő mai élvonal közé viszi őket. A legjobbak közül is a legjobbakról beszélünk. A „Resurrection” végleges belépő az ilyen státuszhoz, és az AOR-revitalizmus egyik legmeggyőzőbb teljesítménye 2022-ben.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Dallista:
1. Nightmare
2. Release The Beast
3. Tragedy
4. Love Resurrection
5. Best Of Me
6. The Final Fantasy
7. Lonely Girl
8. The One And Only
9. Fading Sun
10. Dawn Of Forever
11. Eternity Will Never Fall
Felállás:
Erik Forsberg – ének
Marcus Sjösund – basszusgitár
Adam Holmström – gitár
Pontus Sköld – gitár
Erik Modin – dobok
Vokálok:
Danny Rexon, Hank Erix, Ludvig Turner, Dani Hart
