Kiadó: Frontiers Music Srl.
Megjelenés dátuma: 2021. 1. 22.
Produkció: Wig Wam
Az album hossza: 47.31 perc
Műfaj: Melodic Rock / Glam Metal
Értékelés: 8.0/10
A Wig Wam, a norvég rockerek, akik az új évezred elején a akkoriban frissen feltámadt glam metal revival hullámával jókora port kavartak a színtéren, és komoly ismertségre tettek szert – elkapták ugyanis a műfaj revivaljának első vonatát, azét a műfajét, amelyről a kilencvenes évek során mindenki teljesen megfeledkezett –, hosszú szünet után új lemezzel tér vissza, amelynek címe a „túlélésről” szól: „Never Say Die”. A Wig Wam megállt, és ott is maradt. Vagy elesett, és felkelt. Mindenesetre túlélte.
Két kiváló album, a zseniális című „667 Neighbour of the Beast” debütálás, és az utódja, a Rockline 2006-os évjáratának számító „Wigwamania” vitte a vállán a zenekart az irigylésre méltó siker szárnyain, és főleg az In My Dreams című dallal, amellyel a Wig Wam 2005-ben Norvégiát képviselte az Eurovíziós Dalfesztiválon. Abban az évben a finn Lordi nyert, és a glam metal revivalje – minél több cirkusszal és sminkkel – zöld utat kapott. Ez rövid ideig tartott, a Wig Wam viszont a megfelelő pillanatban a megfelelő helyen találta magát. A banda így újra kiadta a debütáló lemezét. Más változatban. Más néven: „Hard To Be A Rock’n’Roller…In Kiev”, amelyen az In My Dreams is szerepelt.
A harmadik és a negyedik album viszont az együttes érését tükrözte, de már nem duzzadtak attól a lendületes, arrogáns, szinte kissé naiv és gyermeteg elköteleződéstől, amikor azt álmodod, hogy a lelkesedésed mindent legyőz és meghódít. Így túlcsordulsz a pozitivizmustól, ugyanakkor a rosszindulatú lelkek számára gyorsan sebezhetővé is válsz. Mindkettő továbbra is jó album, de földhözragadtabban szólt hozzád, és már nem szolgált azzal a testoszteron-többlettel, mint az első kettő. A Wall Street (2012) után, amikor már mindenki megfeledkezett a Wig Wamról, a zenekar csodálatos módon feltápászkodott, és a „Never Say Die”-jal úgy döntött, hogy „halhatatlanná” válik.
Ezen az érés folytatódik, és a mai Wig Wam hangzásban és energiában inkább az Eclipse-féle bandákhoz áll közel, mint a korai időszakához. Vagyis intenzívebben kacsintgattak a melodikus heavy metal és a heavy rock világa felé. Tíz énekes szám, egy instrumentális darab és egy (teljesen fölösleges) intro adja az új lemez tartalmát, amely nagyrészt azzal örvendeztet meg, hogy a Wig Wam újra skandináv tökélyre csiszolta a pontokat, ahol a lényeg a megjegyezhető, azonnal követhető dallamos énekmotívumok (karizmatikus refrének) elhelyezése – ez az album fő attrakciója is. Ugyanakkor el kell ismerni, hogy a gitáros, „Teeny” (valódi nevén Trond Holter) érettségben is tovább fejlődött, ezért érdemes odafigyelni a gitáros csínytevéseire, a további gitárbetétekre és díszítésekre, mindenekelőtt pedig a gitárszólózásra, amely a „Never Say Die” igazi csemegéje.
A Wig Wam a „Never Say Die”-jal – az elvárásokhoz és az eddigi életműhöz képest – pályafutása legborzosabb és legsötétebb albumát hozta össze. Még ha egyes dalok továbbra is fiús címekkel és pimasz szövegekkel szólítanak meg (Dirty Little Secret, Hard Love), a frazírozás az énekdallamok és a vezérdallamok kibontakozásával együtt visszhangzik, hálásan patetikusan, csakhogy ezt a pompát ezúttal egy sötétebb drámai színház karaktere öltözteti. Az utolsó szám, a Silver Lining egy lépéssel túl van, és szerencse, hogy a végére került. Húsz-egynéhány évvel ezelőtt bármelyik zenekar az ilyen számot egy kislemez B-oldalára tette volna, és csak ritkán az albumra. Ettől még szép pillanat, a Glam nevű énekes (valódi nevén Åge Sten Nilsen) énekhangjának lágyabb, finomabb oldalát mutatja, amelyet különösen a záró részben koronáz meg a gitárvarázslatok szórakoztató szövevénye. Ebben a konkrét hat percben azonban az ilyen szám semmi olyat nem mond, ami megrengetné a Föld tengelyét, vagy legalább az egyik szemöldököt megemelné. Ha ehhez hozzáadod a Northbound című instrumentális számot, amely bizonyítja, hogy Teeny a Van Halen alakján és munkásságán nőtt fel, meg az egyperces felvezetést, akkor a leginkább érdekes zenéből, amelyre a zenekar (túlélő) rajongói kilenc évig vártak, mindössze 35 perc van.
Mindegy. A „Never Say Die” olyan album, amely a zenekar további érését fejezi ki, elmozdulást hoz a keményebb és sötétebb, hangulatokat drámaivá fokozó vizek felé, a melodikus rockhoz közelebbi tájakra, és ami a lényeg: visszahozza a bandát az élők közé. Reméljük, hogy egyszer a koncertszínpadokra is.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. The Second Crusade (Intro)
2. Never Say Die
3. Hypnotized
4. Shadows Of Eternity
5. Kilimanjaro
6. Where Does It Hurt
7. My Kaleidoscope Ark
8. Dirty Little Secret
9. Call Of The Wild
10. Northbound (Instrumental)
11. Hard Love
12. Silver Lining
Felállás:
Glam (Åge Sten Nilsen) – ének
Teeny (Trond Holter) – gitár
Flash (Bernt Jansen) – basszusgitár
Sporty (Øystein Andersen) – dob
