Előadó: BunChakeze
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2010
Játékidő: 47:17
Értékelés: 4.5/5
Egy újdonság, amelyről a progresszív rock rajongói körében egyre többet beszélnek: a BunChakeze lassan meghódítja a hetvenes és nyolcvanas évek zenéjének megrögzött hallgatóit. A londoniak teljesen ismeretlenek, a színtéren mégis túl régóta jelen vannak ahhoz, hogy csak egyetlen albummal büszkélkedhessenek. Mégis ez a helyzet. Az viszont sokat nyom a latban, hogy ez az egyetlen lemezük valóban fenomenális, ami a jóval nagyobb diszkográfiával rendelkező zenekarok többségéről nem mondható el.
A BunChakeze már a nyolcvanas évek elején, pontosabban 1984-ben megalakult, csak akkor még Odin of London volt a nevük. Már akkor felvették az anyag nagy részét, amelyet rengetegszer eljátszottak jól látogatott, dicsért koncertjeiken. Sajnos túl gyorsan merültek feledésbe, így a zenekar feloszlott. A több mint húsz évnyi „létezés” után aztán végre eljött az idő, hogy az újonnan BunChakeze néven futó banda CD-re is rögzítse szerzeményeit.
2010 így fordulópont a BunChakeze számára, hiszen megjelent a debütálóalbumuk, a „Whose Dream?”. Rögtön az elején egy kiváló borító fogad, amely méltó a lemez zenei oldalához. Érdekes, hogy az albumot valójában milyen gyorsan le lehet írni. Egyetlen mondat is elég lenne mindenhez – ez ugyanis a Pink Floyd, a legendás Genesis énekesével, Peter Gabriellel. A zenei gourmetek túlnyomó többségének ez már önmagában elég kellene, hogy legyen a lemez meghallgatásához. Mindazonáltal a BunChakeze zenéjében bőven van saját egyéniség, amely megkülönbözteti őket a két említett zenekartól.
A BunChakeze hatalmas skálán mozog az aranzsmák terén. Meg tudják mutatni az agresszív, erőteljes, összetett és virtuóz oldalukat, tele adrenalinnal, sebességgel és robbanékonysággal, mint a nyitó „BunChakeze” (ez teljesen instrumentális); másfelől megtaláljuk a lassú, melankolikus, ambientes altatókat is, amelyek tele vannak érzelemmel és csodás vokálokkal, és az előbb leírtakkal teljes kontrasztban hatnak. Ez a kontraszt rögtön a „BunChakeze” után be is köszönt – a címadó „Whose Dream?” az álmodozás magasabb szintjére repít minket. A progresszív világ e két végletében mozog a BunChakeze, amelynek még egy lépéssel tovább sikerül menni, és a kettőt egyetlen szimbiózisba olvasztják „Walk in Paradise” néven, de ez nem az egyetlen ilyen szám. Valószínűleg a „The Deal” című dallal lépik át saját korlátaik határát: sötét, atmoszférikus rémálom ez, tele remek gitár-„riffekkel” és „flickekkel”. A harmonikusan álmodozó agresszió az énekben is megjelenik, amely folyamatosan váltogatja a tempót és a hangmagasságot, mind a „The Deal”-ben, mind a „Walk in Paradise”-ban. Jól érezhető, hogy a zenekar elsősorban az instrumentális oldalra fókuszál, ezért a szövegek gyakran átlagosak, innovatív megfogalmazás nélkül, nem éppen mély gondolatokkal, ötletekkel, jelentésekkel. Ez valójában az egyetlen kifogásom, de inkább a apróságok közé tartozik, mint a nagy hibák közé.
A BunChakeze így sok hatást kever a progresszív rockos megközelítésébe, de elsősorban önmagához marad hű – sok elem nem éppen ismeretlen, de mindenképpen üdvözlendő a mai zenében. A „Whose Dream” album ezért remek kezdete a vén motorosok „új” karrierjének, akik a zenéjükön már csak javítani tudnak.
Felállás
Colin Tench – gitárok, billentyűk, ének
Gary Derrick – basszusgitár
Cliff Deighton – dobok
Joey Lugassy – ének
Produkció
BunChakeze
Számok listája
1. Bun Chakeze (1:57)
2. Whose Dream? (4:05)
3. Walk in Paradise (6:57)
4. Handful of Rice (5:10)
5. Flight of the Phoenix (6:20)
6. Midnight Skies (6:25)
7. Long Distance Runner (6:09)
8. The Deal (7:50)
9. Bun Chakeze (reprise instrumental) (2:24)
