Szerző: Urban Bolta
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Zágráb / Dom sportova / Horvátország
A koncert dátuma: 2013. 06. 15.
Látogatók száma: 4.000
Jegyár: 200,00HRK
Miután a Whitesnake másfél éve a ljubljanai Hala Tivoliban lépett fel, és hozzánk özönlöttek a rajongók tömegei az egykori közös ország egész területéről, ezúttal megfordult a helyzet. A Whitesnake új európai turnéja során Belgrádban játszott, egy nappal később pedig Zágrábban, a Dom sportova nagytermében, ahol egyebek mellett a Medveščak hokisai és a Cibona kosarasai játsszák a meccseiket. Mivel a Whitesnake-et szinte minden évben látni lehet európai színpadokon, Szlovéniából nem indult Zágrábba beláthatatlan tömeg, de a feketébe öltözött sokaságban itt-ott azért el lehetett kapni egy-egy szlovén szót.
Már a Whitesnake-koncert előtt tudni kell, mit tud egyáltalán nyújtani a zenekar 2013-ban. Az 1980-as évek második felében a bolygó egyik legnagyobb rockintézménye volt, és negyed évszázaddal később is rendkívül termékeny stúdióban és színpadon egyaránt. A hosszú, intenzív zenei karrier és a vele járó kor azonban sajnos sok erőt elvett a zenekar első számú torkától, a legendás David Coverdale-től, aki énekben már nem tudja felvenni a versenyt saját aranyéveivel. Ennek ellenére a körülötte álló remek zenészek támogatásával még mindig hitelesen képviseli a Whitesnake név nagyságát, így amint bejelentették a zágrábi koncertet, egyetlen logikus döntés született: nekem (nekünk) ott a helyünk.
Előzenekarként Ivan Mihaljevic és a Side Effects lépett színpadra. A zenekar a karrierjét alapítója, Mihaljevic gitáros zsenialitására építi, akinek játékstílusa futólag Paul Gilbertre vagy Richie Kotzenre emlékeztet. Az ütős trió a félórás fellépés alatt végigdübörgött a saját szerzemények ambientes hard rockjából összeállított keresztmetszeten, és a létszámhiány ellenére is végig jól kitöltötte a hangteret. A zenekarban óriási potenciál van, ezért a szélesebb médiafigyelem hiánya ellenére méltósággal vették fel a harcot az előzenekar hálátlan feladatával egy olyan fellépő mellett, mint a Whitesnake.
A színpad előkészítése után, húszperces szünet múltán a Whitesnake a gomolygó füstből rohant a színpad szélére, és a Give Me All Your Love-val nyitotta a műsort. Coverdale az első pillanattól kezdve spórolt a hangjával: már a nyitásnál ravasz taktikával megosztotta a refrént a gitárosokkal, a munka nagy részét pedig a közönség vállára tette, akit a továbbiakban is szívesen dolgoztatott, főleg a zenekar legismertebb számainál.
A Whitesnake a turnén a zenekar alapításának 35. évfordulóját ünnepli, ezért a mostani turné setlistjét ünnepélyesen átszellőztették, és beválogattak néhány olyan gyöngyszemet, amely ritkán kerül elő a koncertrepertoárjukból. A korai blues-korszak híveit a Ready an’ Willing lepte meg, a közönség arcán a mosolyt pedig a Don’t Break My Heart Again húzta még szélesebbre. De vigyázat! A Whitesnake 2013-as színpadi megvalósítása határozottan a metalizált hangzásnak van alárendelve, amelyet a híres „1987” album óta engedelmesen követnek. Kifejezésmódjukban már nincs sok mozgástér a blues báját illetően: a Reb Beach / Doug Aldrich gitárduó ma inkább a technikai kifinomultságra és a közvetlen ütőerőre épít, mint az oldschool puhaságra. A régebbi slágereket tehát éles gitárnyelv fűszerezi, ezért a hangzásbeli különbség például a Gambler (amelyet Coverdale az elhunyt hősöknek – Mel Galleynek, Cozy Powellnek és Jon Lordnak – ajánlott) és a Can You Hear the Wind Blow koncertváltozata között alig hallható.
Nagy szemmágnes Tommy Aldridge dobos. A férfi, aki már 62 éves, megőrizte vitalitását, és könnyedén püföli a dobfelszerelést, miközben rendkívül lazának, sőt játékosnak tűnik. Igazi showman, amit a Steal Your Heart Away alatti jellegzetes dobszólójával is bizonyított: pálcák nélkül, puszta kézzel fejezte be. Az ütésstílusa miatt, amelynél folyton csak a sörénye lobogása látszik, Aldridge-ről akaratlanul is egy másik dobóriás, Mikkey Dee (Motörhead) jutott eszembe. A tudásuk színes palettájának bemutatásával természetesen sem a jobb oldalon álló Aldrich, sem a bal oldali Beach nem fukarkodott. Összeszokott együttműködésük a váltott szólórészben érte el a csúcsot. Hiába ismétlik nap mint nap, technikai tökéletességükkel és érzelmi töltetükkel a hatvonós hangszereikből újra meg újra sikerül élvezhető gépfegyvertüzet zúdítaniuk, a főnöknek pedig pár perc pihenőt biztosítaniuk, amíg az valószínűleg két kézzel kapaszkodik az oxigénpalackba. A koncert második felében néhány morzsa Michael Devin basszusgitárosnak is jutott, akinek orgonás kitérője vezette be a Fool for Your Loving-ot.
David Coverdale a megkopott énekformája ellenére színpadi jelenlétét tekintve még mindig a legjobb rockfrontemberek élcsapatába tartozik. Testhez álló nadrágban és saját márkás ingben, amely nem takargatta a mellszőrzetét, a korához képest is vonzza a gyengébbik nem kívánós pillantásait. Az első sorokban akadt egy csinos lány is, aki csak melltartóban kínálgatta neki friss húsát. Coverdale egész este szexisen játszadozott a mikrofonállvánnyal, és begyakorolt mozdulataival, hatalmas karizmájával könnyedén sakkban tartotta a zágrábi közönséget. Kiszolgált hangja így a Whitesnake-fellépések leggyengébb pontja marad, de a bűbájos úrnak a koncert többi összetevőjének varázsa miatt a rajongók láthatóan menet közben megbocsátanak. Ezúttal a felmentő ítélet egyik jó oka a már említett vonzó dalválogatás volt. A ráadásban az akusztikus balladát, az Ain’t No Love in the Heart of the City-t adta elő, amelyet Coverdale a végén (mint tavaly előtt Ljubljanában) a Purple-féle Soldier of Fortune előadásával toldott meg. Búcsúzóul a Whitesnake a megszokott vágányokon száguldott – a Still of the Night monumentális előadásával, amelynél a közönség szerencsére túlharsogta a jó másfél óra után már láthatóan kifáradt frontembert.
A Whitesnake a zágrábi koncerten jól megolajozott gépezetként mutatkozott be, és egy fokkal élménydúsabb show-t nyújtott, mint nemrég Ljubljanában. Az utolsó két album anyaga, amely még mindig erősen kapaszkodik a setlistbe, a megjelenésük óta alaposan beette magát a hallgatók fülébe, így a zenekar a régebbi standardekkel együtt kellemes, visszatekintő sétát tett a 35 éve tartó turnéja során. Coverdale formája ide vagy oda, fiúk és lányok, évek múlva még sokat sóvárgunk majd (mi, oldschool rock szerelmesei) az ilyen koncertek után!
Setlista
My Generation (felvételről bejátszott intró)
1. Give Me All Your Love
2. Ready an’ Willing
3. Can You Hear the Wind Blow
4. Don’t Break My Heart Again
5. Is This Love
6. Gambler
7. Love Will Set You Free
8. „Pistols at Dawn” (gitárpárbaj: Doug Aldrich & Reb Beach)
9. Steal Your Heart Away (plusz dobszóló: Tommy Aldridge)
10. Forevermore
11. Best Years / Bad Boys / Children of the Night
12. Fool for Your Loving
13. Here I Go Again
—ráadás—
14. Ain’t No Love in the Heart of the City
15. Soldier of Fortune („a capella” verzió)
16. Still of the Night
We Wish You Well (felvételről bejátszott outro)
Képgaléria
