Előadó: Mad Max
Kiadó: AOR Heaven Records
Megjelenés: 2007
A német fehér hard rockerek, a Mad Max abba a vidám német társaságba tartoznak, amelybe olyan bandák is, mint a Frontline, a Fair Warning, ott van persze a Pink Cram 69, sőt még a svájci Gotthard vagy a Krokus is. Mindez a Mad Max fogyasztásakor is szóba jön, ha az ember a Brit-szigeteket leszámítva az európai talajon fejlődött melodikus hard rockot szereti.
Az album a „Night Of A White Rock” (2006) című lemez története folytatása. Megint egy kifaragott album, mint tojás a tojáshoz. Még mindig érdekes, milyen pofátlanul húz párhuzamot a zenekar néhány dala olyan slágerekkel, amelyek több mint 15 évvel ezelőtt voltak sikerlistások. A Heaven Is… álmodozó dallama például közvetlenül a Hysteria (Def Leppard) előrefrénjére emlékeztet, de a Mad Max kezében éppen elég „mad maxes” ahhoz, hogy ne zavarjon. A számok klasszikus melodikus hard rockként vannak felépítve, és egyenesen a két szemed közé csapnak. A srácok alaposan megizzadnak a rohamtempójú Family Of Rock, Little Princess, Someone Like You, We Fight In White vagy a záró War alatt. Köntörfalazás nincs sok. A dalok az első hallgatásra mérgesen a bőröd alá másznak, a rendkívül dallamos refrénekkel, amelyeket a fickók rutinosan nemesítenek gondosan felépített, többszólamú vokális harmóniákkal. A tipikus német megközelítés, vagyis a felcsavart, nyersebb hangzású, előtérbe tolt gitárok mellett a dallam zömét ezúttal Voss kiváló éneke viszi, a refrénekben pedig a már említett, körülölelő többszólamú vokális harmóniák. Az album felénél meglep a Lluvia! Ez egy atmoszférikus, rövidebb instrumentális, ördögien jó dallammal, amely homokdűnéket és a templomosok miszticizmusát festi le… Bölcsen megválasztott nyitány, amely megfordítja az album hangulatát, mielőtt újra jön a dühkitörés a We Fight In White-tal (a címből is látszik, hogy a két dal kiválóan kapcsolódik egymáshoz). Voss hozzájárulása erős. Az új Mad Max-album azoknak is érdekes lehet, akik ismerik és kedvelik azokat a zenekarokat, amelyekben Michael Voss a pályafutása során ötleteivel részt vett, például a Bliss, a Casanova vagy a Demons Drive.
Az albumon megvan a szükséges dinamikus hullámzás az alapmotívumok sokszínűsége révén; a dalok többsége gyorsabb vagy középtempójú, kompakt, fejjel-farokkal felépített szerzemény, köztük két balladaszerűvel (Glorious Night és Heaven Is…), amelyek eléggé a földön maradnak ahhoz, hogy a lemezen ne legyen sem patetikusság, sem cukros nyávogás. A produkció olyan, mint említettem! Aki ismeri például Dennis Ward munkáit, annak Michael Voss produceri ujjlenyomata is közel fog állni. A németek tudnak igazán szólni. Szilárd, élettel teli gitárfogás, domináns dallamos ének, teuton ritmusvonal. Meggyőzően egyesített dallamosság és rockos ütőerő. Igazi menet, amely a dallamokban nem rejti el a szenvedélyt, és a drámából sem egy szemernyit. Mad Max! Amikor a hard rock hatásosan keresztény fehér színt ölt. A Mad Max a „White Sands”-szel is bizonyítja, hogy a daloknak megvan a saját „žmohtjuk”, és ezzel minden rockra éhes kíváncsinak mindig jó okot adnak a közelebbi megismerkedésre.
Felállás
Michael Voss – ének, gitár
Jürgen Breforth – ének
Roland Bergmann – basszusgitár
Axel Kruse – dob
Produkció
Michael Voss
Számlista
1. Family Of Rock
2. Little Princess
3. Heaven Is …
4. Someone Like You
5. Lluvia
6. We Fight In White
7. Change It
8. Glorious Night
9. Too Wrong
10. War
Az album hossza: 37.41
