Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Satriani, Joe
Kiadó: Sony Music
Megjelenés: 2018
Játékidő: 51:17
Értékelés: 4/5
Joe Satriani az „instrumentális gitárrock” műfaji szüleménynek igazi legendája. Az az ember, aki szinte csúcstartó a Grammy-jelölések számában, anélkül hogy akár egyet is megkapott volna, az idei év elején elhatározta, hogy jellegzetes, védjegyszerű gitáros temperamentumával a téli hidegben is alaposan megmelegít minket, és megszólít a pályája során összesen tizenhatodik stúdióalbumával, a »What Happens Next« cíművel.
Satriani úgy döntött, hogy ezen az albumon ismét leegyszerűsíti a stílusát, és visszatér a jól ismert alapokhoz, vagy ha egy kicsit „romantikusabban” fogalmazunk, a gondtalan, gyermeki naivitás idejébe, amilyen egykor a rock’n’roll is volt. Nem emlékszem, hogy Satriani valaha is ilyen szűk felállással dolgozott volna a stúdióban új albumok készítésekor. Pedig egész hosszú és gazdag karrierje során. Ezúttal mindössze két zenészt hívott meg közreműködni, de olyan neveket, akik a világ rockszínterén valóságos óriási sziklatömbök. Glenn Hughes (Black Country Communion, szóló, ex-Deep Purple, ex-Black Sabath, ex-Trapeze) basszusgitáron, valamint Satriani Chickenfoot-os kollégája, a dobos Chad Smith, akit mindenki a Red Hot Chilli Peppers oszlopos tagjaként ismer. Smith Hughesszal is nagyon jól ismeri egymást, hiszen Glenn szólóalbumain együtt dolgoztak. Rejtőzködés tehát nincs a trió tagjai között. Az album nagyon természetesen, nagyon felszabadultan, nagyon őszintén bontakozik ki. Hipermuzikálisan, ami Joe Satriani gitárjátékánál amúgy állandó, de ezúttal Satriani elvetett minden kísérletezési lehetőséget a saját szerzeményeiben.
Való igaz, hogy az új albummal az ember nem mond semmi újat, de a »What Happens Next« hihetetlenül őszintének, valódinak, hitelesnek hat, bugyborékoló optimizmussal szólít meg, és a közvetlen rockos tűz és lelkesedés igazi érzésével van tele. Mindazzal, ami e gitáros nagymester zenei pályáját mindig is jellemezte, és ami mindig az ő javára billenti a mérleg nyelvét. Satriani a számokban ismét kipróbált néhány különböző ritmikai kulcsot, amelyek az új riffek „tipikus alvázát” alkotják, és ahol a hathúros gitárelmélet mestere természetesen megint elkápráztat a sajátos gitáros csínytevéseivel, élén egy halom (már-már közmondásosan kötelező adag) „whammy”-nyöszörgéssel. A »What Happens Next« ismét képzeletgazdag, ötletekben változatos lemez, amely folyamatosan azzal a jellegzetes Satrianis, kedvesen csibészes csipkelődő attitűddel társalog, ami amúgy az örökké derűs természetének része. Számok ismét bőven vannak. Mikor nincsenek, ha Satriani új albumairól beszélünk? Legyek végre pontosabb. Az új albummal Satriani a két évtizeddel ezelőtti lemezeihez közeledik, mint amilyen a »Crystal Planet«. A »What Happens Next« képviselte stílusfordulat így logikusan közelebb áll a kezdeti stúdiómunkáihoz, mint a két kísérletezéssel megfűszerezett előd (»Unstoppable Momentum« és »Shockwave Supernova«) korszakához. Íme még egy kis pikáns adalék a könnyebb tájékozódáshoz. A »What Happens Next« előadói szempontból egy Mike Keneally-féle zenésznek iszonyúan, iszonyúan unalmas lenne. Satriani gitárnyelve így gyakorlatilag 100%-os kifejezési és előadói teret kap az új vallomásához.
Satriani tehát tizenkét új számot kínál ezen az albumon, amelyek rockosan levetkőztetve, közvetlenül szólnak, és a rockzene szent egyszerűségének fényével szólítanak meg. Ebben a tekintetben Satriani egy másik producert is meghívott közreműködni. Ő Mike Fraser, Satriani régi ismerőse, éppen a már említett »Crystal Planet« albumról. A gitárhang így megint telítettebb, a produkcióban érezhetően szaftosabb a hangzásképben. A gitár megvastagított, gyakorlatilag hangzásban külön „megszőrösített”, ami az albumnak közvetlen rockos tartású groove-kinetikát és szinte már koncertszerű életkedvet ad. A dobok annyira egyszerűen vannak megszólaltatva, hogy Satriani akár maga is „odaverhette” vagy beprogramozhatta volna őket. A »What Happens Next« ismét a lehető legmuzikálisabb, és azonnal befészkeli magát a fülbe. Satriani hihetetlen marad. Rendkívül összpontosított, elszántan elkötelezett az új ötletek és az új album megvalósításában. Dinamit nem hiányzik belőle. Sem ötletek, sem szerzői oldalon. A kivitelezésről nem kell időt vesztegetni és szót vesztegetni. A rajongói ugyanis már otthon hallgatják ezt az albumot, mielőtt egyáltalán rátaláltak volna erre a kritikára a neten.
Felállás
Joe Satriani – gitár
Glenn Hughes – basszusgitár
Chad Smith – dobok
Produceri munka
Mike Fraser
Számlista
01. Energy
02. Catbot
03. Thunder High On The Mountain
04. Cherry Blossoms
05. Righteous
06. Smooth Soul
07. Headrush
08. Looper
09. What Happens Next
10. Super Funky Badass
11. Invisible
12. Forever And Ever
