Szerző: Primož Novak
Előadó: Heaven Shall Burn
Kiadó: Century Media
Megjelenés: year_month
Játékidő: 58:40
Értékelés: 3.5/5
A német metalcore-formáció, a Heaven Shall Burn több mint 15 év kemény munkája után végre elérte, hogy Németországon és Ausztrián kívül is nagyobb tömegek ismerjék meg. Ennek fő okozója az előző album, a Veto (2013) volt, amely jól átgondolt, és általában véve a fülnek is barátságosabb lett. A HSB receptje lényegében nem változott. A zenekar nem kezdett el nyálas, tiszta vokálos refrénekhez nyúlni. Továbbra is az erő áll az előtérben, a hangsúly csupán a dallamosságon van, amelyet a csapat a kidolgozott produkciónak köszönhetően ki is tudott emelni. A Veto tehát tele volt ütőerővel, dallamokkal és epikussággal. És éppen a dallamosság meg az epikusság vonzott nagyobb közönséget, ami végső soron szlovén földön is megmutatkozott. 2014-ben a HSB a Metaldays egyik főzenekara volt, és több ezer embert ámulatba ejtett. Korábban a maribori Štuka félig üres termében léptek fel, majd a Metalcampen 2006-ban a legnagyobb melegben. Az évekig tartó kemény munka és az állandó koncertezés láthatóan végül megtérült.
A Heaven Shall Burn a Wanderer-en is társadalomkritikus maradt valamilyen értelemben, de ezúttal az egyént állították előtérbe, aki a civilizációtól távol, a természetben bolyong. A HSB a dalokon keresztül az ő útját kíséri végig, amit az album borítója és a booklet is alátámaszt.
A Wanderer nem a legpusztítóbb stílusban csap le azonnal. A The Loss of Fury inkább bevezetőként szolgál, ebből bontakozik ki a Bring the War Home, amely industrial metalos gitárokkal szolgál, a refrénben pedig már megjelenik az a dallamosság, amely előrevetíti, mire helyeződik a hangsúly. Itt viszont gond is felbukkan: ez a dallamosság elég szikár, és időnként erőltetettnek hat. Főleg pedig kevés a kiemelkedő rész, ami az Amon Amarth egyhangúságára emlékeztet. A zenekarnak persze el kell ismerni, hogy bizonyos dalokba energiát fektetett. Az album felépítése is bizonyos fokig átgondolt. Több mint jól emelkedik ki a Downshifter, amely, ahogy a HSB-től elvárható, ütős, dallamos és epikus. Az igazi „sokkot” a banda a Prey To God című dallal hozza, ahol a vokális brutalitásról George „Corpsegrinder” Fisher (Cannibal Corpse) gondoskodik. A dalt egy Sodom-feldolgozás követi, az Agent Orange, amely nem győz meg annyira, mint egy-egy korábbi feldolgozásuk, de a HSB erőteljes hangzásvilága a Sodom-klasszikust még így is elég lenyűgözővé teszi. A „My Heart Is My Compass” című számmal a HSB lecsendesíti a zenét, és felkészít az album hátralévő részére, amely a dallamos Corium kivételével nem tartogat különösebb érdekességeket. Zárásként még egy feldolgozást kapunk: a banda ezúttal a My Dying Bride előtt tisztelgett a The Cry Of Mankind átdolgozásával. A dallal a zenekar melankolikusabb hangulatban zárja az albumot, és elmondható róluk, hogy szolidan vitték végig a dolgot.
A Wanderer ismét jó produkcióval büszkélkedhet, amivel a zenekar az utóbbi években egyre többet foglalkozik. Az album erőteljes, modern és tömegbarát. A hangszerek tisztán szólnak, Marcus Bischoff vokálja pedig továbbra is erős és karakteres.
A Wanderer, a Heaven Shall Burn nyolcadik stúdióalbuma, szilárdan viszi tovább az elődje munkáját. Időnként úgy tűnik, mintha az együttesből kifogyott volna az ihlet, a nagyobb hangsúlyt kapó dallamosság pedig egyértelműen azt mutatja, hogy a banda bővíteni akarja rajongótáborát, ezzel viszont eltávolodik az eredetiségétől. Elvileg azonban az albumnak ki kell elégítenie a zenekar jelenlegi rajongóit.
Felállás
- Marcus Bischoff – ének
- Alexander Dietz – gitár, produkció
- Maik Weichert – gitárok, társprodukció
- Eric Bischoff – basszusgitár
- Christian Bass – dobok
Produkció
Alexander Dietz, Maik Weichert
Dallista
1. The Loss Of Fury
2. Bring The War Home
3. Passage Of The Crane
4. They Shall Not Pass
5. Downshifter
6. Prey To God
7. Agent Orange
8. My Heart Is My Compass
9. Save Me
10. Corium
11. Extermination Order
12. A River Of Crimson
13. The Cry Of Mankind
