Előadó: Rossi, Vasco
Kiadó: EMI Records
Megjelenés: 2011
Értékelés: 4.5/5
„Élni vagy semmi” – ez a kérdés foglalkoztatja Vascót tizenhatodik stúdiólemezén. Vasco Rossi életerős 59 éves, aki harmincéves pályája során sok fellendülést és számos mélypontot megélt. Zocca nevű kis faluban született 1952. február 7-én, a Toszkána és Emilia-Romagna határán, nagyjából Modena és Bologna között. Apja, Giovanni Carlo egy barátjáról nevezte el, aki németországi koncentrációs táborban halt meg. Gyerekként iszonyúan renitens és fárasztó volt, a közgazdaságtannál és a pedagógiánál jobban érdekelte a művészet. Első zenei sikereit helyi középiskolás zenekarokban érte el, de az olasz élvonalba még várnia kellett. Az ajtók csak az 1981-es Siamo solo noi lemezzel nyíltak meg előtte. Azóta a reszelős hangú Vasco Rossi az olasz populáris zene legnagyobb sztárjai közé tartozik. Később Eros Ramazzotti és Zucchero követte, akik Olaszországon kívül is sikereket arattak, de ha az évek alatt összeadjuk a koncertjeire kilátogatókat, Vasco továbbra is rekorder. A nyolcvanas évek végén könnyedén kiárusította az összes nagy hazai futballstadiont, és ezzel akkoriban lekörözte a hihetetlenül népszerű Princeet és Madonnát. Ez ma is megy neki.
Vasco Rossi nyers, faragatlan férfi benyomását kelti, mint valami erős erdész az Appenninek lábától. A pályája során jókora tengernyi keményrockos dalt halmozott fel, amelyekkel az angolul író szerzőknek is példát mutatott, a Vivere o niente lemezen mégis sokszor érint gyengéd hangokat. A dalokat a második részben mindig hangsúlyos ritmussal és mély szövegekkel építi tovább. A hangszerelés kifinomult, a instrumentáció példás. Az éles, közvetlen rocker hírneve ellenére technikai szempontból Vasco a producereivel együtt szilárdan a kezében tartja a szálakat. A rockos keménységet és erőt finoman szakítja meg dallamos pillanatokkal, amelyeket álmodozó mollbetétekbe szőtt. Segítettek neki a régi ismerősök, a dalszerző Tullio Ferro, Gaetano Curreri és Guido Elmi. A Vivere o niente már az első hallgatásra magával ragad, a többszöri találkozás a zenéjével pedig Vascót végleg a nyitott fülű hallgatók szívébe vési. Közhely, hogy az olasz az egyik legdallamosabb nyelv, és ez Vascónál sem történik másként. Hang hangot követ a szájából, és megsimogatja a szerelemben és az életben csalódottakat. Ha nincs élet, nincs szerelem, és az egyenlő a semmivel. Vasco Rossi költő, aki egyszerű szókapcsolatokkal jut el a hallgató lelkének legmélyebb zugaiig. Ti, akik tudtok olaszul, a szövegekben megtaláljátok mindazokat a Vasco-jellemzőket, amelyeket a Vivere o niente zenéjében is kiemel. Irónia, öröm, szórakozás és provokáció fog kezet egymással, hogy újra bizonyítson és újradefiniálja a zenei kifejezésmódot. Az Eh… gia című dalban Vasco így kezd: „Úgy tűnt, itt a világ vége, én meg még mindig itt vagyok”. Ezzel összefoglalja viharos életét, amely a temperamentumához híven elég vad volt.
Művészi nagyságát tekintve Vasco Rossi bármilyen lemezt kiadhat. Nem számít, mit vesz fel, a hűséges rajongók a dalait színarany gyanánt fogadják. Nem árt hozzátenni, hogy Rossi írt már súlyosabb és határozottabb dalokat is, de a Vivere o niente album már megmutatta, hogy a számok több mint fele hamarosan a vaskos koncertrepertoár részévé válhat. A Non sei quella che eri (Nem vagy az, aki voltál) egy férfi és egy nő nehéz kapcsolatát írja le, ahol a nőnek szeszélyessége miatt nehéz a kedvére tenni. Megváltozott, na…
A Sei pazza di me (Bolondulsz értem) című dalban George Lynch gitározik. Ha az előző, Il mondo che vorrei (2008) című lemezén Vasco a Velvet Revolverből ismert Slash és az egykor híres Guns közreműködését engedhette meg magának, most ez a megtiszteltetés a Dokken és a Lynch Mob briliáns technikusának, Lynchnek jutott.
Vasco Rossi már húsz éve képes és szokott lemezeket felvenni az Egyesült Államokban. Ezúttal a munka felét otthon végezte, a többit Los Angelesben. A hangzás tökéletességéről bevált stúdiós rókák gondoskodtak, hadd említsem csak futtában Vinnie Colaiuta dobost, Tony Franklin basszusgitárost, Celso Valli billentyűst és a régi menedzsert, Guido Elmit, valamint a gitárosokat: Tim Pierce-t, Dean Parksot és Stef Burnst. Utóbbi amerikai, aki évek óta Olaszországban él, és a hard rockos Y & T-ben is játszik. Régóta tagja Vasco kísérőzenekarának is. Rossi a korához képest nagyon jó formában énekel. Úgy látszik, öregkorára megjött az esze, ezért vigyáz a hangjára. Vasco Rossi a Vivere o niente lemezzel olasz meggyőző erővel és jó interpretációval színezett rockzenét mutatott be. A közönséghez való viszonya becsületes és őszinte, mindig közvetlen, tiszta és nagyképűségtől mentes. Emellett a szövegeiben azok, akik egy kicsit jobban tudnak olaszul, könnyen felfedezik az üzenetei mélységét. Legtöbbször cinikusan, de közvetlenül beszél a legkülönfélébb problémákról, és nem fentről lefelé, ahogy sokan mások teszik. Az új zenei trendek áradata ellenére Vasco Rossi megalapozottan kiáll a zenei álláspontjai mellett, amelyeket már a hetvenes évek vége óta képvisel.
Felállás
Vasco Rossi – ének
Stef Burns – gitár
George Lynch – gitár
Tim Pierce – gitár
Dean Parks – gitár
Simone Sello – gitár
Massimo Varini – gitár
Samuele Dessi – gitár
Peppino D’Agostino – gitár
Guido Elmi – billentyűk
Celso Valli – billentyűk
Frank Nemola – billentyűk
Sandro Magri – billentyűk
Alex Alessandroni jr. – billentyűk
Clara Moroni – vokál
Andrea Innesto – vokál
Annalisa Giordano – vokál
Tony Franklin – basszusgitár
Caludio Golinelli – basszusgitár
Cesare Chiodo – basszusgitár
Saverio Lanza – basszusgitár
Vinnie Colaiuta – dobok
Matt Laug – dobok
Paolo Valli – dobok
Dalok listája
1. Vivere non è facile (4:54)
2. Manifesto futurista della nuova umanità (3:54)
3. Starò meglio di così (4:52)
4. Prendi la strada (3:28)
5. Dici che (5:00)
6. Eh… già (3:45)
7. Sei pazza di me (4:13)
8. Vivere o niente (4:01)
9. L’aquilone (4:25)
10. Non sei quella che eri (3:47)
11. Stammi vicino (5:21)
12. Maledetta ragione (4:20)
13. Mary Luise (3:59)
