Szerző: Rok Klemše
Fotók: Nina Grad
Helyszín: Laško, Pivo in cvetje
A koncert dátuma: 2017. 07. 13.
A Pivo in cvetje fesztivál az utóbbi néhány évben alaposan kibővítette és feljavította a koncertkínálatát. Így a keményebb ritmusok és a csengő nevek kedvelői is megkapják a magukét. 2014-ben a The Winery Dogs szupertrió és Steve Stevens gitáros rázta meg Laškót, 2015-ben a svéd óriások, az Europe, tavaly pedig a gitáristen Joe Satriani. A szervezők idén is hűek maradtak ehhez a koncepcióhoz, és meglepetéssel szolgáltak: az ausztrál Airbourne mellett húsz év után először hozták el Szlovéniába a legendás Ugly Kid Joe-t, akik a kilencvenes években az Everything About You és a Cat’s in the Cradle című mega slágerrel lőtték ki magukat az alter óriások közé. Az UKJ persze sokkal több e két rádiós slágernél.
De haladjunk sorjában. A Pivo in cvetje Laškóban számos helyszínen zajlik, a középpontban négy koncertszínpaddal. A fellépők kínálatából ítélve a rockerlelkek a legnagyobb színpad, a Zlatorog előtt vannak lecövekelve, amely közvetlenül a Savinja partján áll, a Trubarjevo nabrežjén, a többi színpadot pedig az ilyen zenére szomjazó látogató inkább nagy ívben elkerüli. Az viszont igaz, hogy Laškóban mindenki találhat valamit magának. A fesztivál első napján a Zlatorog színpadát sorban a Nude, a Riblja čorba, a Dan D foglalta el, a nagyszerű zárást pedig az Ugly Kid Joe adta.
A Nude-ot az Ugly Kid Joe-val, azaz Whitfield Crane-nel, Klaus Eichstadttal és Dave Fortmannel közös sajtótájékoztató miatt kihagytuk, és némi sörrel meg valamivel kevesebb virággal éppen akkor értünk a színpad elé, amikor Bora Đorđević feltette a halászlevet. A Riblja čorba, az ex-jugó rock intézménye, nálunk erős rajongótáborral bír, és ez Laškóban is több mint nyilvánvaló volt. Bora az egészségügyi gondjai ellenére különösebb nehézség nélkül énekeltette meg a közönséget olyan slágerekkel, mint a Draga, ne budi peder, a Nemoj da ideš mojom ulicom, a Volim, volim, volim, volim žene és a Kako je lepo biti glup, Vidoja Božinović mester szólói pedig úgy peregtek, mint a karikacsapás. Érdekes volt, de csak néhány dal erejéig, engem személy szerint a leves hosszú távon nem laktatott jól.
Még termékenyebb talajra hullottak a hazai közönség hősei, a Dan D, akik a slágereikkel valószínűleg a már meggyőzötteket győzték meg, újabb híveket viszont aligha szereztek. A srácoknak amúgy semmit nem lehet felróni, hiszen értik a dolgukat, de műfajilag egyáltalán nem az én csésze teám, így a mélyreható kritikát másokra hagyom.
Éjfél után egy jó negyedórával aztán végre felragyogott a színpad a gonosz kölyök képében, a klasszikus Motörhead-logó és az Ugly Kid Joe kabalafigurájának, a baseballsapkás, orrát törölgető kölyöknek a keresztezésében. A legendás kaliforniaiak, akik a kilencvenes években az MTV segítségével hódították meg a világot (az MTV akkoriban még szorgosan pörgette a minőségi videoklipeket, köztük az Everything About You-t és a Cats in the Cradle-t), közel negyedszázad után tértek vissza szlovén földre. Utoljára 1996-ban léptek fel nálunk Primskovón, közvetlenül azelőtt, hogy jó tizenhárom évre abbahagyták a zenélést. Hat éve az amerikai kölyök feltámadt, nem sokkal a visszatérés után az Ugly Kid Joe-t elkaptuk a Belgrade Calling fesztiválon, de akkor a kicsit több mint fél órás játék határozottan kevés volt. Az UKJ nem sokkal később világra hozta a régen várt „come-back” albumot, az Uglier Than They Used Ta Be-t, amelyről ugyan hiányzik pár könnyedebb, hülyéskedős dal, mégis méltó utódja a kilencvenes évek lemezeinek. Mindegy, az UKJ a legendás Neighborral köszöntötte Laškót, a közönség felrobbant, a srácok pedig azonnal bebizonyították, hogy kiváló formában vannak. A karizmatikus Whitfield Crane minden különösebb erőfeszítés nélkül végig sakkban tartotta a publikumot, és kitűnően megőrzött hangját is megmutatta, amely még mindig remekül szolgálja, legyen szó balladás pillanatokról, mint a Cats in the Cradle, vagy az ördögi Goddamn Devilről, ahol a magas sikolyokat is nagyon jól hozta, amelyeket a lemezváltozatban maga a Metal God, Rob Halford énekelt. Crane ráadásul végig igazi mókuskerék volt a színpadon, és energiából a többi tagnál sem volt hiány: a remek riffelő páros, Klaus Eichstadt és Dave Fortman szétszóródott a színpad minden szegletébe, adós nem maradt Cordell Crockett basszusgitáros sem, a zenekar újonca, Zac Morris pedig egyenesen mániákus dobolásával lepett meg és nyűgözött le. Bár az újabb dalok, főleg a No One Survives és a Devil’s Paradise, sötétebb hangulatúak, az Ugly Kid Joe tagjaiban még él a hülyéskedő kedv. Ezt bizonyította a színpadon Crane az „I’m the real Milli Vanilli, where’s my Grammy?” feliratú pólójában, Eichstadt pedig a Britney Spears feliratával a Black Sabbath-logó stílusában. A dalok egyébként is mind egy szálig balzsamot jelentettek a fülnek, a Jesus Rode a Harleytól a So Damn Coolon és az istenien szép Milkman’s Sonon át az epikus Tomorrow’s Worldig és az ütős V.I.P.-ig. Egy jó óra után Crane a közönség hangerejére való tekintettel még egy három dalos ráadást jelentett be, amelyet a Motörhead vasklasszikusának, az Ace of Spadesnek a dörgő feldolgozásával kezdtek, majd természetesen az ultraslágerrel, az Everything About You-val zártak. Egy óra és egy negyed után a búcsú a kiváló UKJ-tól túl hamar jött el, de megörvendeztet Whitfield célzása, hogy októberben az európai turné keretében talán újra visszatérnek Szlovéniába.
Képgaléria
