Szerző: Rok Klemše
Helyszín: Ljubljana, Cvetličarna VPK
A koncert dátuma: 2006. 11. 08.
Látogatók száma: 600
Jegyár: 5490,00 SIT (22,90 €)
Egy ilyen rendkívül gazdag koncertszezon után nálunk, legalábbis ami a metalt illeti, az év végére még az év koncertcsúcsát is megkaptuk. A VPK Media Park csarnokát északi harcosok szállták meg: a Tyr, a Wintersun és az Amon Amarth. Az első két banda az Amon Amarth európai headliner turnéján lépett fel előzenekarként, a legutóbbi lemezük, a With Oden on Our Side bemutatásaként. A turné bejelentése óta lelkesítő volt a felhozatal, és bátran állíthatom, hogy kétségtelenül az egyik legjobb, amit a Media Parkban valaha láthattunk. Nemcsak a nevek súlya miatt, hanem mert mindhárom fellépő műfajilag és tematikailag is többé-kevésbé rokon. Pokoli estének néztünk elébe.
A Feröer szigetek csodagyerekeinek, akik talán az apró szigetcsoport legnagyobb exporttermékei, a turné európai szakaszára szóló felkérése kellemes meglepetés volt. A Tyr már a 2002-es debütalbumával, a How Far to Asgarddal felhívta magára a figyelmet, amelyen a heavy metal, a progresszív betétek és a fülbemászó folk/viking elemek sajátos keverékét mutatta be. A remek összképhez hozzájárul a dinamikus dobolás állandóan változó tempóval, a hihetetlen progresszív gitárrészek kiváló riffekkel és „petruccis” szólókkal, végül pedig Heri Joensen frontember egyedi hangja is. Pontosan ezt kaptuk a Tyrtől, és rendkívül érdekes volt élőben hallani a feröeri nyelvet, illetve nyelvjárást, amellyel a Regin Smidur, a Wings of Time és a Ramund Hin Unge dalokban szolgáltak nekünk. A szélesebb hallgatóság előtt sajnos még elég ismeretlen banda így megkapta az előzenekarok hálátlan első helyét, de biztosan sok új hallgatót szerzett, és egy olyan nagy névvel közös turnéval, mint az Amon Amarth, valamivel nagyobb figyelmet is kivívott magának. Főleg, hogy egy olyan kiadvány után, mint a legutóbbi, idén megjelent Ragnarok lemezük, amelyről a címadó dalt és a remek Wings of Time-ot hallottuk, ez becsülettel jár nekik. Egy jó fél óra alatt a pályafutásuk elejétől az utolsó lemezig ívelő dalokat hallhattunk, a turné utolsó néhány koncertjén pedig a setlistre felkerült a hagyományos ír népdal, a Wild Rover saját változata is, amely a Dubliners előadásában ismertebb. A banda említett ismeretlensége miatt sajnos kicsit kevesebben álltak a színpad előtt, a hangulat ennek ellenére remek volt. A srácok pont a megfelelő mértékű kommunikációt mutatták a közönséggel, különösen Gunnar H. Thomsen basszusgitáros jeleskedett, aki amennyire csak lehetett, közel ment a publikumhoz, „szarvak” felemelésére és tapsolásra buzdított. Mellesleg – Tyr a germán bátorság, erő, győzelem és háború istene, és csütörtökön a mi oldalunkon állt.
A Wintersun idén már fellépett nálunk, és a Metal Camp harmadik kiadásán le is nyűgözött. 2004-ben az Ensiferum frontembere, Jari Mäenpaä nehéz döntés elé került. Vagy elindul az európai turnéra az anyazenekarával, vagy belevág az újonnan alapított Wintersun debütalbumának felvételébe, amelyre már le is foglalt egy drága stúdiót. Az utóbbit választotta, és szerintem a döntést sem ő nem bánta meg, sem a rajongók, akik valóban hihetetlen, azonos című debütalbumot kaptak. Hogy a csarnok Jari és társasága fellépése előtt már alaposan megtelt, azt bizonyítja, hogy sokan kifejezetten a Wintersun miatt jöttek, páran ezt finn zászlókkal is megmutatták. A Wintersun nagyon magabiztosan végezte a dolgát, a fellépés energikus volt, Jari remek frontember, a közönséggel való kommunikáció pont megfelelő mértékű, az egészet pedig Jukka Koskinen basszusgitáron és a fiatal, ígéretes ritmusgitáros, Teemu Mäntysaari dobta fel. Sajnos azonban nem volt minden rendben: már többször előfordult, hogy a Media Parkban az előzenekarok számomra ismeretlen okból nem kapnak olyan jó hangosítást, mint a headlinerek, és sajnos pontosan ez történt a Wintersunnal is. Jari vokálja ugyanis rendkívül érthetetlen és túl halk volt, ami nagy kár, mert kiváló a hangja, legyen szó brutális growlról vagy epikus tiszta énekről, dallamos refrénekkel, amelyek egyenesen követelik a közönség bekapcsolódását, és az be is kapcsolódott. Időnként a basszusgitár és a lábdob is nyomtalanul eltűnt. A fiatal finnek második ljubljanai fellépése így enyhén keserű szájízt hagyott maga után, de nem az ő hibájukból. Ettől még bebizonyították, hogy a jövő év augusztusára beharangozott új albumuk, a Time megjelenésekor már több mint érettek lesznek a saját headliner turnéra. Tárt karokkal várjuk őket nálunk is.
Fél tizenegykor a csarnokban a hőmérséklet elérte a forráspontot, mert jött a svéd vikingek, az Amon Amarth fellépése. Már a minimalista, de rendkívül hatásos díszlettel meglepett, ami szerintem a legjobbak közé tartozott a Media Parkban eddig. A csarnok adottságai miatt nem lehet mindenféle pirotechnikai finomságot bevetni, a színpadkép mégis lenyűgözött: a háttérben a legutóbbi lemez, a With Oden on Our Side borítója, a színpad két oldalán egyfajta „rúnaoszlopok”, bal és jobb oldalon pedig Odin napszimbólumai. Az intró talpra állította a közönséget, és az „Amon, Amon” kiáltásokkal a színpadra hívtuk a vikingeket, akik rögtön odacsaptak az új lemez ütős nyitódalával, a Valhall Awaits Me-vel. Ha a Tyr felmelegített, a Wintersun átmelegített, az Amon Amarth igazi hőviharként érkezett. Az első daltól az utolsóig egy pillanatra sem hagytak levegőhöz jutni. Egy tökéletes fejbe kólintás. Johan Hegg frontember és társasága bebizonyította, hogy az idei Metal Campen, az első itteni fellépésükön joggal kapták meg a péntek esti headliner helyet, és megmutatták, hogy egyaránt remekül érzik magukat több ezres tömeg előtt és a viszonylag kicsi Media Parkban. Az Amon Amarth már a turné kezdete előtt megmutatta, hogy sokat ad a rajongók véleményére, és lehetővé tette, hogy a hivatalos weboldalukon szavazással mi magunk válasszuk ki a turné setlistjét. Johan remek frontembernek bizonyult: többször kikiáltott minket a világ legjobb viking országának, velünk koccintott a „na zdravje” (!) felkiáltással, és a többi taghoz hasonlóan kiváló formában volt. Másfél óra alatt átfogó keresztmetszetet kaptunk a svéd vikingek teljes pályafutásából, természetesen a legutóbbi lemezre fektetett hangsúllyal. A hangosítás végre rendben volt, tisztán hallatszottak Johan growljai, a gitárdallamok és az agresszív dobolás, az egészet pedig a megfelelő színeket kiválasztó fényshow tette még látványosabbá. A közönség reakciója is méltó volt, és ismét bebizonyítottuk, hogy Európa egyik legjobb és leghálásabb koncertközönsége vagyunk.
A metal ikonja, az Iron Maiden kultikus énekese, Bruce Dickinson egy interjúban azt mondta, hogy minden zenekar feladata, hogy a legnagyobb csarnokot is tűfej méretűre zsugorítsa, és úgy játsszon, hogy még a leghátsó sorban állóknak is az az érzésük legyen, hogy csak nekik csinálják. És pontosan ez sikerült az Amon Amarthnak és társaságának a Media Parkban.
Néhány részlet a koncertről:
http://www.youtube.com/watch?v=IUJK_scSIOI
http://www.youtube.com/watch?v=A72AYhzsffY
http://www.youtube.com/watch?v=pH6QNgXQXyI
Setlist
TYR:
1. Regin Smidur
2. Wild Rover
3. Wings of Time
4. Hail to the Hammer
5. Ragnarok
6. Ramund Hin Unge
WINTERSUN:
1. Winter Madness
2. Beyond the Dark Sun
3. Sleeping Stars
4. Beautiful Death
5. Battle Against Time
6. Starchild
AMON AMARTH:
1. Valhall Awaits Me
2. Runes to My Memory
3. Death in Fire
4. Fate of Norns
5. 1000 Years of Oppression
6. With Oden on Our Side
7. Asator
8. An Ancient Sign of Coming Storm
9. Cry of the Blackbirds
10. Last With Pagan Blood
11. Once Sent Through the Golden Hall
12. Victorious March
– ráadás –
13. Pursuit of Vikings
14. Versus the World
15. Gods of War Arise
Képgaléria
