Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Grác (Graz) / Explosiv / Ausztria
A koncert dátuma: 2016. 11. 05.
Látogatók száma: 550
Jegyár: 34,00€
Az Overkill, a New Jersey-ből származó old school thrasherek azok közé a zenekarok közé tartoznak, amelyek a „szünet” szót nem értik és nem is fogadják el. A srácok új stúdióalbuma, a »The Grinding Wheel« ugyan már fel van véve, a megjelenését viszont 2017 februárjára halasztották, amikor amerikai turnéra indulnak! Még az idei év vége előtt azonban nyilvánosságra hozták az új európai koncertdátumokat. A zenekar, amely tavaly márciusban a szlovén fővárost is meglátogatta, ezúttal a sludge metal úttörőit, a Crowbart hívta meg új dátumaira, valamint két, működési idejét tekintve jóval fiatalabb, de bizonyítani vágyó bandát: az ausztráliai Desecratort, amely afféle új idők thrash metal-revitalistájának számít, és az izraeli Shredheadet, a groove-os deathcore-thrash metal elemekkel megtöltött csapatot.
Négyesünk koncertjének megtekintésére ezúttal az ausztriai Grác és az ottani Explosiv klub bizonyult a legkézenfekvőbb helyszínnek; a klub az elmúlt évben érdekes programjának köszönhetően újra életre kelt. Egyre ismertebb, nagyobb visszhangot kiváltó neveket csalogat a metaltérkép általános térképére. A zsúfolt koncertmenetrend korrekt időbeosztást diktált, így a Shredhead már fél nyolckor színpadra lépett. Az izraeliek, akik 2009 óta működnek, a zsebükben tudhatják a tavaly megjelent bemutatkozó stúdióalbumot, a »Death is Righteous«-t. Az ötös kidolgozott színpadi show-ja a thrash és a metalcore-őrület elemeit ötvöző, modern, extrém ízekkel megtömött keverék pózát veszi fel. A figyelem zömét a bütykös hangú énekes, Aharon Ragoza vonzotta, aki a helyszínen lévő jó százfős közönséget is aktívabb részvételre tudta bírni a csupán alig több mint fél órás műsor alatt, és így egyesekből még a nyakcsigolyák megmozgatását is kicsikarta. A Shredhead metalstílusába időnként ritmikus, törzsi hangulatú, keleties hangzású fogások is kerülnek, ami természetesen a zenekar földrajzi származásából fakad. Érdekes, korrekt, szívből jövő, összeszokott, magabiztos.
Másodikként az ausztrál thrash metal-revitalisták, a melbourne-i Desecrator léptek színpadra. A kvartettet három héttel ezelőtt, pontosan 2016. 10. 20-án a ljubljanai Orto barban kihagytuk (nyilván túl közel volt a helyszín, no, vicc nélkül), amikor a Venom Inc. előtt nyitották meg a koncertestet; már egy éve ígérnek új stúdióalbumot, amely állítólag a befejezéséhez közeledik. A banda alig több mint fél óra alatt rendkívül meggyőző műsort adott. Előadásmódjában vad, kiválóan összeszokott zenekarról van szó. Érezni, hogy a srácoknak komoly koncerttapasztalat van a hátuk mögött. A közönséggel való beszélgetés közbeni örökös adag fekete humor is tovább pezsdítette az eseményeket – ezt a frontember, énekes-gitáros Riley Strong adagolta, akinek hihetetlenül jól fel van kenve a nyelve. Egyébként a srácok 2016-ban a színpadon elég „viccesen” néznek ki, de ezt diktálja a régi iskola revitalizmusa. „Topless macho look” kifestett törzzsel, rugalmas szálas farmer, high-top cipők. Mindenhol csorog az izzadság. A Bay Area thrash metal örökségének hatása érezhető, a fülekben Riley átható, áthatolhatatlanul átütő hangja marad meg. Forrófejű előadás, tele az ausztrál csődörök megzabolázatlan, adrenalinos hevével és srácos tűzzel. Ahogy várható volt, zenei karakterét tekintve nincsenek „forradalmi fordulatok”. Már hallott dolgok, de legalább ami a színpadok és a közönség meghódítását illeti, több mint meggyőző előadás és kiválóan összeszokott zenekar.
A Crowbar külön, részletes bemutatására nincs szükség. A sludge metal egyik megalapítói, a nyolcvanas évek második felében nőttek ki a The Slugs nevű formációból. A kvartett megtartja a színpadi minimalizmust, teljesen elutasítja a giccset és a csillogást, ezt pedig a Crowbar kompromisszumok nélkül kompenzálja: a mélyre hangolt dübörgést ragaszkodóan viszi tovább dohos, lassan gördülő riffekkel, amelyek keményen és zsírosan marcangolják a tízhangú mozsár vérző ritmikus alvázát. Kirk Windstein az évek során elvesztett valamennyit a hangi erejéből, de a keverőpultról kapott támogatást, ezért a számára jellemző, a zenekar számára alapvetően felismerhető rekedt őrjöngése az elidegenedés, a deziluzió és a személyes szorítottság érzéseinek kitartó sorjázásából fakadó, állandó bőséges termést hozott. A bandát, amely Grázban az elsőrangú sludge-felszolgálás igazi sötétségszeánszát valósította meg, megerősítette a visszatérő és tulajdonképpen (túl hosszan) „hiányolt” basszusgitáros, „Sexy T”. Vagyis Tedd Strange, aki a kicsi és zömök Kirkhöz hasonlóan nem fukarkodik a hihetetlen karizmával. A Crowbar így fizikai tömegben is újra nyert, amellyel a termetes dobos, Tommy Buckley kivételével a bolygó legjobb zenekarai közé tartozik. A banda nagy lendülettel mutatta be új stúdióalbumát, a »The Serpent Only Lies«-t, amelyről eljátszotta a címadó dalt, majd a Failing While Rising következett, amit a kiváló Plasmic and Pure és az I Am the Storm követett. Régebbi számok is felcsendültek: To Build A Mountain, All I Had (I Gave), Existence is Punishmenet, Planets Collide, I Have Failed, így a régebbi rajongók igényeit is kielégítették. A banda a színpadon természetesen statikus. Mikor nem az, a pályafutása során? Riffjei és előadása azonban a hamisítatlan NOLA sludge-eredetű, old school nemesség bódító hipnózisával ragadja meg az embert. A terem megtelt egy komoly zászlóaljnyi néppel, amely összezárta az első sorokat, a banda pedig láthatóan élvezte a koncert lebonyolítását. Kirk egész végig tartotta a kapcsolatot a közönséggel, Tedd ugyanígy, ő pedig nem fukarkodott az időnkénti lelkesedési kitörésekkel. A Crowbar az Overkill-lel kombinálva elsőrangú választás, hiszen emeli ennek a turnénak a vonzerejét. Mind műfaji, mind teljes hangulati fordulópontként minden koncertestén. Az új album anyaga kiválóan működik, Kirk és társasága pedig a látottakkal nagy kreatív és előadói összpontosítást és elszántságot bizonyít a zenekar érett működési éveiben is.
Az Overkill este fél tizenegykor lépett színpadra. Egy óra húsz perces fellépésükkel megerősítették az másfél évvel ezelőtti ljubljanai élményt, amikor a CUK Kino Šiška színpadán játszottak. A színpad Bobby Blitz, az egyedülálló kiabáló kompromisszumok nélküli menetévé változott, aki ismét a zenekar koncertszínházának figyelmét zömmel magára vonta. Természetesen hihetetlen karizmájával! A felállás ezúttal enyhe „korrekción” esett át: a dobos Ron Lipnicki családi kötelezettségek miatt az Egyesült Államokban kellett maradjon, az európai turnén pedig a dobtechnikusa, Eddy Garcia ugrott be a helyére, ami természetesen nem ingatta meg a thrash metal legendák új koncertjének minőségét.
A banda kiválóan van hangulatban. Mást várhat-e az ember egy olyan zenekartól, mint az Overkill? Az extrém módon szögletes Bobby mellett, aki a jellegzetes színpadi pózával a mikrofonállványra csüng, jobb lábát a monitorra teszi, és gesztusai között természetesen ott van a bal kéz középső ujjának a mennyezet felé emelgetése is, teljes vérrel ugratta a közönséget természetesen a basszusgitáros, D.D. Verni, kettejükhöz pedig csatlakozott Derek Tailer is, aki Ljubljanában hihetetlenül visszafogott, sőt szinte távol lévő és a színpadi előadás során gyakorlatilag észrevétlen volt. Csak Dave Linsk pislogott kissé szégyenlősen a tömeg felé a koncert alatt, de kedves pillantásokat osztogatott. Ilyen „kedvességet” viszont a gitárja egyáltalán nem ismer. Linsk kiváló shredder, és természetesen ismét ő vitte a szólók és a nehezebb gitárpasszázsok felelősségének zömét, amelyből szerencsére nincs sok az Overkillnél.
Mi az, ami nagyon jó ezen a turnén? Valójában az a tény, hogy az Overkill még nem kezdett bele a közelgő új album teljes vérrel zajló népszerűsítésébe. Ez azt jelenti, hogy mindössze egy új számot játszottak el, az Our Finest Hour címűt, amelyhez idén októberben kislemezt és videoklipet is kiadtak, a koncertet pedig az Armorist című számmal nyitották, ugyanúgy, mint Ljubljanában, amikor a »White Devil Armory« albumot mutatták be. A zenekar ezért visszahozta a szettlistára azoknak a klasszikusoknak a halmazát, amelyeket régóta nem játszott, mint a Coma, a Feel The Fire és az Infectious, miközben a vasrepertoár alapdarabjaival – Rotten To The Core, In Union We Stand, Hammerhead, Hello From The Gutter – végig rendkívül magas szinten tartotta az események alakulását, amelyek az eruptív légkörben magát a kis ördögöt is előcsalták a föld alatti búvóhelyekről. A banda a vége felé fűzte fel a bonbonokat: Coma, Feel The Fire és Infectious, így fokozta a hangulatot a csúcsig, egészen a koncert végéig. Ezután Bobby bejelentette, hogy a zenekar még egy számot eljátszik, ami meglepetésnek számít, és ez valóban be is igazolódott, amikor megemlítette a híres dublini rock’n’roll bandát, és az Overkill nekilátott a Thin Lizzy-klasszikusnak, az Emeraldnak (az Overkill-féle verzió kompromisszumok nélkül tarol, és reméljük, helyet kap valamelyik hivatalosan kiadott hordozójukon). A Thin Lizzy-klasszikus kiváló Overkill-verziója után a srácok még meglepőbben elköszöntek a közönségtől, és eltűntek a kulisszák mögött. A reguláris rész ezzel a lépéssel ugyanis véget ért.
A banda természetesen visszatért a kötelező ráadásra, amelyet ezúttal a láthatóan nagyon népszerű újabb számmal, az Ironbounddal nyitott. A zsúfolásig tömött helyszín ismét a levegőbe emelkedett. Mintha igazi robbanószert dobtak volna az Explosiv klubba. A kompromisszumok nélküli rombolás és tépés tehát folytatódik, a banda nem mutatja a megnyugvás, a megtörtség, még kevésbé az öregedés jeleit. A megzabolázatlan és kivételes Bobby „Blitz” szárnyain, akibe az évek semmiképp sem tudnak belekapaszkodni, és aki ismét elképesztő énekteljesítménnyel döbbentett le, a banda még egy meglepetést tartogatott: az Elimination című számot a „The Years of Decay” (1989) albumról, amit a „népszerűvé vált” és általánosan követelt feldolgozás követett: a The Subhumans eredeti számának, a Fuck You-nak a feldolgozása, amely a jócskán elázott és megfüstölt közönségből kicsikarta az utolsó energiakvantumokat is.
Mit mondjak a végére? Hihetetlen koncertes összejövetel. Fellépésről fellépésre, percről percre fokozódó hangulat. Természetesen a hangulati csúcsponttal az est főcsillagainak, az egyedülálló Overkillnek a megérkezésekor. Ez természetesen a közönség részvételén is meglátszott, amely elsősorban az Overkill miatt jött Grácba. Az eseményen osztrák, horvát, olasz és természetesen szlovén metalosok jöttek össze, többségükben harminc év felettiek. Volt néhány „kopasz” a közönségben, de határozottan kevés ahhoz, hogy remélhessük: az új generáció korrektül átvette a rock’n’roll varázsának és vele a metalnak a lényegét, és ezzel a felelősséget is, hogy ez a varázs tovább éljen.
A zenekar mostani szettlistájából ítélve sejthető, hogy a banda jövőre még egy európai turnéra visszatér, amelyen már a közelgő új album, a »The Grinding Wheel« számai fognak uralkodni. A banda tavasszal észak-amerikai turnéra indul, a jövő nyárra pedig lassan megerősíti európai fesztiválfellépéseit; többek között az Overkillt ismét megnézhetjük a Bang Your Head!!! fesztivál új kiadásán, 2017. 07. 13-án.
Setlista
OVERKILL:
1. XDᴹ (taped intro)
2. Armorist
3. Rotten to the Core
4. Electric Rattlesnake
5. In Union We Stand
6. Our Finest Hour
7. Hammerhead
8. Hello From the Gutter
9. Feel the Fire
10. Coma
11. Infectious
12. Emerald
—dodatek—
13. Ironbound
14. Elimination
15. Fuck You
Képgaléria
