Szerző: Rok Klemše
Előadó: Ensiferum
Kiadó: Spinefarm Records
Megjelenés: 2007
Az Iron (2004) című második lemez megjelenése után sötét felhők gyülekeztek az Ensiferum fölött. Először az ötletgazda, a zseniális dalszerző, énekes és gitáros, Jari Mäenpää távozott, és megalapította a Wintersunt. Hamarosan elbúcsúzott a zenekartól Jukka-Pekka Miettinen basszusgitáros és Oliver Fokin dobos is, így egyedüli alapító tagként csak Markus Toivonen gitáros maradt a zenekarban. Jarinak a Wintersunnal a sors a tenyerébe hullatta a szerencsét, az Ensiferum, pontosabban Markus előtt viszont embert próbáló feladat állt: be kellett tömni a Jari távozásával keletkezett hatalmas űrt. Markus azonban nem sokáig búslakodott, hamarosan új felállást gyűjtött maga köré, az élén Petri Lindroosszal (Norther). Petri eredetileg csak a koncertekre maradt volna a zenekarban, de hamar teljes jogú tagja lett a Kardhordozóknak (az ensis kardot jelent, a ferum pedig a „hordozni” rendhagyó igéje).
Az Ensiferum rajongói Jari távozása után mind gyanakodva figyelték a zenekart, és várták – én is közéjük tartoztam –, mit hoz az új felállás. Jó három évet kellett várnunk. Markus először az új tagokat dobta az oroszlánok közé, és kipróbálta, hogyan szólnak élőben a közönség előtt. 2006-ban megjelent a Dragonheads EP, amely nem tartalmazott új dalokat, így még mindig nem derült ki semmi az új Ensiferumról. Ugyanebben az évben jött ki a 10th Anniversary Live DVD, amely a zenekar tizedik évfordulóját ünnepelte, most pedig végre itt van az együttes új lemeze. Ha attól tartotok, hogy Petri a „Children of Bodom”-hangzást hozta magával, már az elején megnyugtatlak titeket: nem így van. Az Ensiferum megőrzi felismerhető hangzását.
Lássuk hát, mit hoz az Ensiferum 2007-ben. Előbb azonban tekerjétek ki a hangerőszabályzót, és tolja félre a bútorokat, aki teheti. Az Ensiferum folytatja az intrók hagyományát: a lemezt ezúttal az atmoszférikus, filmzenés Ad Victoriam nyitja, amely a szemünk elé varázsolja a lassan a part felé úszó vikinghajókat, de a Blood is the Price of Glory már szét is zúzza az idilli képet, és a vérszomjas vikingek hordái máris özönlenek a partra. Az Ensiferum már az elején jelzi, hogy Jari nélkül is rettentően erős. Az epikus dalok még mindig megvannak, kiváló dallamos riffekből bőven akad, folk elemekből is… Mégis hiányzik valami. Petri Lindroos magabiztosan és korrektül oldja meg a feladatát, de nekem legalábbis Jari fantasztikus hangja jut eszembe róla, amely egyaránt ragyogott a death metalos growlban és a tisztán énekelt epikus részekben. Petri azért nem lóg ki nagyon, és gyorsan beilleszkedik a zenekarba. Egy kis keserű szájíz azért marad… Szerencsére az Ensiferum még mindig tud lendületes energiával megtölteni egy lemezt! A Victory Songs epikus, kórusos, vágtató és izgalmas dalai valamivel gyorsabbak, mint az Iron számai, de még mindig elég hatalmasak. A Deathbringer From The Sky gyors támadás, klasszikus heavy metal elemekkel. Az Ensiferum nem tipikus, black metallal oltott viking metal: ezt fantasztikusan szóló power metallal és folk elemekkel fonja át. Ezek leginkább a lemez első kislemezén, az Ahtin érvényesülnek, amelyhez videoklipet is forgattak. Energikus dal tűz mellett végigtáncolt, sörös vikingéjszakákhoz. Mivel másnap nehéz lehet a reggel, a lemez tempóját az One More Magic Potion lassítja le. Igazi bárdoknak! Az Ensiferum folk elemei nem olyan etnikusak, mint a Finntrollnál, inkább fantáziadús, szinte „soundtrack”-szerű részek ezek, amelyeket Meiju Enho billentyűs dobbant fel, és remekül illeszt bele a nyersebb gitárhangzásba. Szép példa erre a Wanderer, amelyet végig tiszta ének visz. A csata hevében nincs sok idő pihenni, és az életben maradásért vívott harcba a következő pillanatban a Raised By the Sword csapásszerű, hatalmas, epikus harci dala taszít minket. Az Ensiferumnak mindig sikerült természetes és meleg keveréket alkotnia a metal- és folk elemekből, és ebben a számban is olyan sikeresen vegyíti őket, mintha egész életében mást sem csinált volna. A The New Dawn a kedvencem, főleg a pokolian gyors tempó és a fantasztikus gitárrészek miatt, amelyek egy őrült harmonikus passzázsban és shred szólóban csúcsosodnak ki. A The New Dawn azonban csak aprósütemény ahhoz képest, ami a torta tetején ül, a cseresznyéhez: a lemez magnum opusához, a tízperces mestermű Victory Songhoz, amely a zenekar minden elemét összefoglalja. Lassú akusztikus intro, amely lassan egy remek viking metal dalba csúszik át, majd lecsendesedik, mielőtt végleg lemészárol minket.
A Victory Songs nem az Ensiferum legjobb lemeze, Jari még mindig hosszú árnyékot vet az Ensiferumra, és valószínűleg ez még egy ideig így is marad. Ennek ellenére kiváló lemez, és az Ensiferum az utolsó emberig harcol. A vikinghajók színültig tele zsákmánnyal, a mézzel töltött kupák már összekoccannak, Helge és Hilde készségesen várják harcosaikat, a Diadaldalok pedig messze visszhangoznak az éjszakában!
Felállás
Petri Lindroos – growl, gitár
Markus Toivonen – gitár, tiszta ének és vokál
Meiju Enho – billentyűk
Sami Hinkka – basszusgitár, tiszta ének és vokál
Janne Parviainen – dob
Producer
Janne Joutsenniemi
Számlista
1. Ad Victoriam 03:10
2. Blood Is the Price of Glory 05:17
3. Deathbringer from the Sky 05:10
4. Ahti 03:55
5. One More Magic Potion 05:22
6. Wanderer 06:32
7. Raised by the Sword 06:10
8. The New Dawn 03:42
9. Victory Song 10:38
