Előadó: Vanderbuyst
Megjelenés: 2010
Játékidő: 40,00
Értékelés: 3/5
A Vanderbuyst egy holland, ütős rocktrió. A srácok úgy döntöttek, hogy a hetvenes évek hagyományos rockiskolájának kottájából játszanak, és belelehelnek valamit az N.W.O.B.H.M. mozgalom kezdeteinek hangulatából is. Az azonos című bemutatkozó lemez mögött tehát nincs holmi mélyen intellektuális zenei doktrína, de a munkát szívvel-lélekkel végezték el!
Már a számcímeken is gyorsan végigfutva egyértelmű, hogy a borító részben a híres amerikai pornósztárnak, Traci Lordsnak is hódol, róla ugyanis a Vanderbuyst az egyik számban játszik és énekel is ezen a stúdió-bemutatkozón. Ezen a ponton a zenekar kissé naivnak és gyerekesnek hat, de ezt semmiképp sem lehet a szemükre vetni, hiszen a fiúk teljesen kezdő zenészek, akiket még szétfeszít a felesleges tesztoszteron. Természetesen a dalszövegek sem tudnak már olyan frissen és izgalmasan lángra lobbantani a nyitó To Last Forever, a Stealing Your Thunder vagy a New Orleans lendületével és megalkuvást nem ismerő zokogásával, mint három évtizeddel ezelőtt – ma inkább gyerekesnek hatnak.
A Vanderbuyst filozófiája nagyjából így fest. Klasszikusan felépített gitárriff, amelyet dühös ritmusszekció tart egyben: dupla lábdob nélkül, de világos dinamikával és a vastag basszusvonal élénk zörgésével. A háttér hangzásvilágát gyakran töltik ki többszólamú vokális harmóniák rétegei, sőt olykor billentyűk is megszólalnak a klasszikus Hammond-nosztalgia hangján (To Last Forever). A szólók csak a ritmusvonal fölött szólnak, riffes kíséret nincs. Az első két dal, a To Last Forever és a Tiger közvetlen példája annak, hogyan éleszthetők újra az olyan klasszikus rockbandák jellegzetességei, mint az U.F.O. és/vagy a Thin Lizzy, ami párhuzamot húz az olyan N.W.O.B.H.M.-zenekarokkal, mint a Tokyo Blade, a Tygers Of Pan Tang vagy a Diamond Head. Ugyanebbe a ruhába öltözött az utolsó szám, a From Pillar to Post is. Mindhárom dal hordoz valamit abból az obskúrus, kissé gyengécske báj-ból, amely a nyolcvanas évek eleji brit új metalhullámot élesen elválasztotta a többi műfaji irányzattól.
Aztán itt a New Orleans, amely régimódibban szól, a hetvenes–nyolcvanas évek fordulójának Wishbone Ashe-hatáskörében mozog. A szólózás a klasszikus megközelítés és némi blueses fátyol keveréke. Az első példakép, ami erről az eszünkbe jut, természetesen őexcellenciája, Michael Schenker. Itt van megint a már említett Traci Lords, amely a Rainbow sablonos nyomvonalán halad, és ettől még a változatos középső hangszeres rész sem tér el. A zenekar természetes dallamérzékkel rendelkezik. Ez főleg a vokális harmóniák hatásos beépítésében szikrázik fel, amelyek a Stealing Your Thunder fertőző, ütősen felépített refrénjében még Uriah Heep-es hangulatot is megidéznek, de az AOR-rajongókat is meglephetik.
A 6. szám kapcsán is találunk némi kezdő naivitást. Ez az U.F.O.-feldolgozás, a Rock Bottom, amely a „Strangers in the Night” (1979) koncertlemezen hallható változatot követi. A dolog kiválóan van lejátszva, ebben nem kételkedhetünk, és a Vanderbuyst itt is bizonyítja, hogy nagyon jó zenészek. Élőben összeszokott egység, és ez a szám is így készült: élőben játszották fel a stúdióban. A zenekar láthatóan annyira odavolt érte, hogy úgy döntött, beteszi a saját anyag közé. Honnan hát a naivitás érzete? Összesen hét szám van, és a 40 percnyi zenéből egész 11 percet tesz ki az U.F.O.-feldolgozás. Ez némileg gyengíti a saját hang érvényesülését, még ha a szám – ahogy mondtam – remekül is szól.
A Vanderbuyst bemutatkozó lemeze tehát egy ambiciózus fiatal zenekar képét rajzolja elénk, amelynek az alapvető zenei fogalmak teljesen világosak. Képesek tömör, ütős dalt írni, bőr alá kúszó riffekkel, amelyek az „első hallásra” bejönnek. Mivel a srácok mindezt szívvel-lélekkel, a legcsekélyebb kozmetikázás és stúdiós műfogak nélkül csinálják, a lemez kifejezetten élő hangulatot áraszt, és olyan meggyőző rockerenergiát, amilyet a hallgató csak kívánhat. A zenekarnak a jövőben világosabban kell majd meghatároznia a saját arculatát, mert a dalok egy kicsit túlságosan is hol az egyik, hol a másik legendás bandára emlékeztetnek, úgyhogy ha egy leheletnyi rosszindulatot megengednék magamnak, a „Vanderbuyst” bemutatkozót akár „tribute to” albumnak is nevezhetném. Az itt megmutatott lendület, őszinte és szívből jövő elszántság mellett nem kétséges, hogy a srácok a jövőben képesek lesznek határozott fejlődési lépést tenni, és megtalálni a saját hangjukat.
Felállás
Jochem Jonkman – ének, basszusgitár
Willem Verbuyst – gitár
Barry Van Esbroek – dob
Produkció
Vanderbuyst & Pieter G. Kloos
Számlista
1. To Last Forever (06:11)
2. Tiger (04:24)
3. New Orleans (04:34)
4. Traci Lords (04:20)
5. Stealing your Thunder (03:44)
6. Rock Bottom (Ufo cover, Live in Studio) (11:28)
7. Form Pillar to Post (Live in Studio) (05:18)
