Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Uroš Planinc Group
Kiadó: Multi Records
Megjelenés: 2010
Játékidő: 36:15
Értékelés: 4/5
Ez a kilométeres lemezkritika a zenekar zenéje iránti nagy tisztelet gyümölcse. Aki nem szeret olvasni, olvassa el az első és az utolsó bekezdést, és ennyiből is kialakíthat egy tömör véleményt arról, mit várhat az Uroš Planinc Grouptól. Szóval kezdjük.
Szép dolog! Instrumentális rock? Szlovéniában? Az meg mi? Azért akad belőle. Tengődik a társadalom peremére szorítva. Szebb holnapról álmodik. És kitart, nem adja fel. Szlovénia már csak olyan ország, ahol csak a jódlizók és a punkok virágoznak. Uroš Planinc a pályája elején a Levitan zenekarban töltötte zenei útját; 2005 februárjában ismerkedtünk meg, a zenekar koncertje után a ljubljanai Kud France Prešeren-ben. Aztán sok víz lefolyt, mire a sors újra összehozott minket. 2010-ben az Uroš Planinc Group élén láthatom Urošt a postojnai, mára már megszűnt Rock Cafe klub színpadán. Teljesen az instrumentális szférában. A Levitanban is kitűnt virtuóz gitártehetségével. És láthatóan belátta, hogy az ő útja a szólógitárosok ligájába vezet!
Uroš gitárosként bizonyára az instrumentális rock úttörő, korszakos albumainak hatására nőtt fel, mint Joe Satriani „Surfing With An Alien” (1986) című lemeze, vagy annak későbbi (kibővített) változata, Steve Vai „Passion And Warfare” (1990) albuma. Ezeket a hatásokat nem rejtik véka alá egyes gitárfrázisok, a szólók sem. De vigyázat. Ha Uroš Planincról beszélünk, nem egy már kitalált és hallott dolog másolatáról vagy közelítő hamisítványáról van szó.
Egy fiatal, ígéretes „vokális gitárost” látunk magunk előtt (a fenébe – életemben először használok ilyen megnevezést!), aki a kifejezésmódjához a szlovén nyelvet használja. Ez az instrumentális rock nagy előnye. Valójában pontosan azt csinálhatod, amit akarsz. Ha egy rockzenekarban van énekes, és ugyanaz a zenekar szlovén szöveget használ, akkor elég sok alkalmazkodás kell ahhoz, hogy a szlovén valamennyire elfogadhatóvá és hallgathatóvá váljon a rockban. Így viszont a gitár magától megszólal szlovénul, és kész is a dolog.
Az albumon a lemezidőt tekintve nem sok anyag van, de kifejezésmódjában sűrített, formailag tisztára csiszolt és szaftos! A lemez különlegessége, hogy nem feltétlenül melankolikus. Szerintem egy szlovén albumhoz képest a derűs pillanatok vannak többségben, ami szép bizonyíték arra, hogy mi, szlovének nem feltétlenül vagyunk önpusztító hajlamú morgolódók. Leginkább Uroš kitartó évődése lep meg, szellemes és szórakoztató trükkökkel, amelyeket végig belecsempész a dalok hangszereléseibe. Évődő kedvből, életvidámságból és az élet nagy kanállal való felfalásának vágyából nincs hiány az albumon, sőt, még több is van. Van rajta egy különösen kísérleti pont, amely ezért kiemelkedik a lemezből. A The Frog című dalról beszélünk, amelyben a zenekar már egészen szándékosan bolondosan szlalomozik. A dal remekül van felépítve ahhoz, hogy sejtetlen jazz-rock fúziós szövevényekké fejlődjön, de a zenekar ezen a ponton is megtartja a teljes kontrollt és a nagyképűség-mentességet. Rendkívül szórakoztató a botladozva törő ritmus, ahol Uroš gitárja szemléletesen békává változik!
Rögtön itt is van tehát a hard rockos Return To Mother Earth. A vezető gitárfrázis szinte kiált a párhuzamokért Joe Satriani, a kolléga közel 25 évvel ezelőtti forradalmi hangszerelési megoldásaival! És a váratlan átváltás az álmodozón nyugodt tempóba két és fél perc után, lusta akkordpengetéssel és hanghatással aládúcolva, még az úttörő időkre is emlékeztet, a felséges Frank Zappa és „Joe’s Garage” albuma, és/vagy tanítványa, Steve Vai és a „Passion And Warfare” album idejére. A rock ‘n’ roll alapú Mountain Boogie – ahogy a címe is mondja – felgyorsított boogie-drive-val van megpakolva. Erre tapadnak Uroš csínytevései, amelyeket villámgyors kifejezőképességű és finoman érzékeny művészi elméjének zsenije generál! A fickó úgy szövi a bűvészkedéseit, mintha egy szörnyeteg gitározna, de a hallgató fülének prizmáján át. Uroš tehát végig ügyel a magas fokú hallgathatóságra és a hangok tömör szövésére, amelyek rendkívül dallamosak és zeneileg széles tömegek számára is hozzáférhetők maradnak. Igen. Kereskedelmi értelemben is. És ez nagy erény, ami szélesre tárja a kaput e zenész és zenekara előtt. A külföld ugyanis sokkal szebben megjutalmazza az ilyen előadókat, mint a hazai közeg. Az alapvető zenei irányok további érlelésével és csiszolásával pedig nincs ok kételkedni a sikerben.
A vezető gitárfrázist gyakran megerősítik testes billentyűk, amelyek sokszor szorgosan a Hammond-hang mellett maradnak. Korábban az évődésről beszéltünk. A felcsavart, rockos színezetű XYZ a legtalálóbb cím erre. Ha autóban ültök, amikor szól, vigyázzatok, hogy gázadáskor a lábatok ne süllyedjen át az autó alvázán. Uroš ugyanis itt a zenekarral rallyzik.
A pasas szólói a hozzáférhetőség és a dallamok elhelyezése mellett is végig kiszámíthatatlan eseményalakulást tartanak fenn az albumon. A spontaneitás eleme e tekintetben a legszebb dolog, amit teljes lendülettel kihasználhatsz, ha instrumentális rockkal foglalkozol. Gyengéd keringő a Brazil Cafe, amely a meleg Hammond-hangok és a gitárjáték bevonásával Santana kereskedelmi munkáit idézi. Épp ez a dal a kiszámíthatatlan alakulás ideális példája, amikor nem sokkal később salsa-ritmuson át alakul át.
A Hammond érintését és hangjának sziklakemény voltát a Just Do It lökésszerű riffje aknázza ki. Ez egy komor dal, amelyben kiemelkedik a gitármintázatok és a billentyűs partitúrák összeillő összefonódása. Ezeket az érzéseket abszolút kihangsúlyozza és az albumon kiemeli az egyik legszebb dal. Ez a Daydream. Teljesen szemérmesen nyílik zongorával, az akusztikus gitárjáték ártatlan közreműködésén át, amely a zárlatokban melankolikusan van formálva, a klasszikus zongora vonalai pedig tökéletesen hozzáadódnak. A dal hallgatása szó szerint kirázza a hideg a hallgatót, mert váratlanul erogén ambient utazásba csap át, amelyet a dal kiváló, rockosan hangsúlyos középső szakasza tartogat. A billentyűs nyitó- és záró rész jazzes érzeteket visz bele.
A tökéletes és kicsattanóan botladozó, kísérleti The Frog közjáték után, amely még sok tartalékot rejt, ugyanakkor sok olyan szellemet is felkavar, amelyek arra késztetnek, hogy elgondolkodjunk, mi minden feltáratlan rejlik még az Uroš Planinc Group alkotói ihletében, visszatérünk a megszokott kerékvágásba. Az album zárása pedig funkosan lélegzik. Itt van ismét az erőteljesen csintalan Mind Jogging, amelyet szétfeszít a szikrázás és az összes építőelem kiváló együttműködése! Az albumot a Daydream mellett még egy egyedülálló dal zárja, a For Nina! A dal, amely a gitáros társa iránti szerelmének gyümölcse, érdekes melosszal nyílik, amely futólag és akaratlanul akár a Weather Report Black Market című számának egyetlen motívumára is visszarepíthet, de csak néhány másodpercre, az elején és a végén. Funk ritmusra épül. Itt hálásan kiteljesedik a ritmusszekció munkája is, a gitár és a billentyűk központi párbeszéde pedig ismét kiemelkedik az egyes motívumkollázsok pengetésében és az igen összeillő átmenetben.
Az album mínusza a ritmusszekció gyenge kihasználása, részben pedig a produkció. Annak ellenére, hogy a basszusgitár az albumon végig alaposan fel van ébresztve, még egy kicsit több rendelkezésre álló teret kihasználhatna, és megtölthetné holmi járulékos csínyekkel, amelyek bővítenék a zenekar kifejezési spektrumát. Ami a basszusgitárra igaz, az még inkább igaz a dobokra. Ezek nemcsak hogy messze nem elég aktívak, nem aknázzák ki az átmenetek létrehozására kínálkozó óriási teret, és ezzel az album dinamikáját sem emelik, hanem a produkcióban is nagyon szánalmasan vannak behangolva. Főleg a gyorsabb dalokban hangzanak dobozosan, tompán és túl csendesen. A ritmusszekció kihasználásának ez a hiányossága különösen szembetűnő például a kísérleti The Frogban, ahol a különben szikrázóan és szellemesen felépített dal még többet kihozhatott volna!
Másrészt hihetetlenül telt Uroš gitárhangzása, amely az albumon élő karaktert őriz egy „Gibson Les Paul” eredetével, ugyanakkor helyenként tetszés szerint vékonyabbá válhat, és így még lágyabban „tekeredik” át a fűszerezett, mozgalmas szólókirohanásokon.
Ez egy album a gitárrock-rajongóknak! És mit mondjunk a jövőről? Az Uroš Planinc Group debütalbumával megmutatta, hogy rendkívül tehetséges fiatal instrumentális rockformáció, amely ezzel a lemezzel valójában nemcsak magának veti meg egy szilárd folytatás alapjait fejlődő zenei víziójához, hanem az egész szlovéniai műfajnak is, amely így újabb szilárd alapot kap, amellyel végül megkezdheti a fejlődését (és vele maga a műfaj története Szlovéniában). Az alapkő tehát áll. Nem hoz zenei forradalmat, de Szlovénia számára rendkívül szép és fontos szerzemény! Nagy kíváncsisággal érdemes figyelni a zenekar jövőbeli lépéseit. Az „Uroš Planinc Group” album ugyanis kielégítő mennyiségű fejlődési kiindulópontot kínál. Vele a zenekar meghatározta az instrumentális rock kovakő-szilárd alappillérét, amelyre a jövőben szabadon építheti alkotói énjét. Felkínált 10 dalt, amelyeket rendkívüli sokszínűség, magas dallami kompaktság, a kiszámíthatatlan alakulás érintése díszít, és ami lényeges: a saját szerzői eredetű zenei kreativitás frissessége és nagy éleslátása, amely megőrzi és kifejezi a felismerhetőséget! Már most kijelenthetjük, hogy az „Uroš Planinc Group” album messze felülmúlta a várakozásokat. Szlovéniában ez kiemelkedő teljesítmény, amelyet semmiképp sem szabad elhanyagolni és/vagy figyelmen kívül hagyni. Ne álljatok meg most véletlenül, srácok!
Felállás
Uroš Planinc – gitár
Jalen Plut – billentyűk
Blaž Bizjak – basszusgitár
Črt Krevh – dobok
Produkció
Uroš Planinc & Tomaž Dolžan
Számlista
1. Return To Mother Earth
2. Mountain Boogie
3. The Walk
4. XYZ
5. Brazil Cafe
6. Just Do It
7. Daydream
8. The Frog
9. Mind Jogging
10. For Nina
