Helyszín: Hluk / Sportovni hala / Cseh Köztársaság
Dátum: 2019. február 16., szombat
Miután a RockLine megállt a Uriah Heep bécsi koncertjén, Valentin-napon, vagyis 2019. február 14-én (ezt a napot néhány kiválasztott földlakó vagy 380 km-rel délebbre inkább Zdravko Ćolić koncertjén töltötte), majd egy nappal később, azaz 2019. február 15-én, amikor a Uriah Heep az U.D.O.-val lépett fel Prágában, újabb egy nap múlva, 2019. február 16-án a cseh Morvaországban is kikötött, és az ottani Hluk városkában még egy koncertjét várta ezeknek a tiszteletre méltó, rendíthetetlen és egyedülálló rock’n’roll-úttörő veteránoknak.
A koncertnek a helyi sportcsarnok (Sportovni hala) adott otthont, ahol 2017. november 24-én a W.A.S.P. koncertjét néztük végig, így szép élmények és emlékek kötnek hozzá. Nem akkora helyszín, mint előző nap a prágai Forum Karlin, de a küzdőtérre és a lelátókra biztosan bezsúfolódik vagy 2500 ember. Csak a küzdőtér volt nyitva: a kiválasztottaknak szánt, úgynevezett „színpad előtti” rész, meg persze a „maradék” küzdőtér mindazoknak, akiknek a pénztárcája nem igazán bírja a nagyobb érvágást. A nagyjából 1500 nézőt este fél kilenckor a helyi Reflexy köszöntötte, amely Csehországban komoly népszerűségnek örvend. Saját szerzeményeikből hoztak koncertes egyveleget. Afféle pályakép-keresztmetszetet, amelyen érződik, hogy a banda a feldolgozásokat is nagyon szereti, így nem meglepő, hogy egyik-másik trükköt a The Police-tól, sőt a másik végletből, a Thin Lizzytől lesték el. A zenekar olyan műsort rakott össze, amelyet a közönség harsányan fogadott. Elvégre 25 éve működnek, tíz stúdióalbum van a zsebükben, így a Reflexy afféle helyi legendának, ha nem egyenesen pop- és rockhősnek számít. A banda ugyanis a Hluktól nem messze fekvő nagyobb városban, Uhersko Hradište városában székel. A szövegek csehül szólnak. Jó hangzás, kellemes összjáték, határozott dalszerzői forma és kézzelfogható tartalmú dalok, a rutinos Libor Pišek rokonszenves kommunikációja a közönséggel, és ennek megfelelően a publikum bőven kiérdemelt, lelkes visszajelzései. Kellemes nyitány tehát.
Este fél tízkor színpadra pattant a Uriah Heep. A csarnok színpada ezúttal jóval keskenyebb, viszont annál mélyebb volt, és nagyjából ehhez igazodva mozgott rajta a banda is. Mintha jobban feküdne nekik ez a fajta színpad. Az átláthatóság szempontjából mindenképp. A dobok és a Hammond is hátrébb kerültek, így az elöl álló zenészeknek több helyük maradt kibontakozni. A RockLine legutóbbi három, egymást követő randevúja közül a legendás Uriah Heeppel a hluki koncert sikerült a legmeggyőzőbbre és a legintenzívebbre. Előadásban is, és abban az értelemben is, hogy kiemelkedően jó hangzást hozott. Ráadásul ez a koncert is remek fogadtatásra talált, és a helyszín is szépen megtelt. Nem teljesen, de épp annyira, hogy előhívja egy igazi rockkoncert hamisítatlan érzését. A banda is egy leheletnyivel lazábbnak tűnt, így több csibészséget és színpadi huncutságot is megengedett magának. Ez főleg Bernie-re igaz, aki különösen élénken kóborolt a színpadon, és középső pozíciójából folyton hátrament a dobokig, balra Mick Boxhoz, jobbra Dave Rimmerhez.
Russell Gilbrook ismét teljes erőből esett neki a dobjainak, és már az elején lenyűgözött féktelenségével, amikor a banda végigdübörgött a feszes, új és remek Grazed By Heavenön. A hangzásban minden remekül a helyén volt. A Hammond és a gitár tökéletes egyensúlyban, mégis azt a híres soundot formálva, amely különleges helyet biztosít a zenekarnak a rocktörténetben. Rimmer többször is odamegy Boxhoz, a Look At Yourself levezetésénél pedig vállvetve, a színpad szélén, keresztbe tett gitárokkal jelennek meg. Mick Boxtól ehhez nem voltunk hozzászokva azokban az években, mielőtt Dave csatlakozott a zenekarhoz. Ez az a teátrális elem, amely kézzelfoghatóan fűti a koncerthangulatot, ezért annál hálásabb, hogy beépül a koncertes showba. Bevett gyakorlat, de a Uriah Heepnél viszonylag újkeletű.
A banda Hlukban is a teljes setlistát eljátszotta. Ez egy óra háromnegyedes fellépés. A ráadással együtt egyébként mindössze tizenöt dal szerepel az aktuális setlistán, de az érett korú Uriah Heep természetesen mindent a koncertes előadás élvezetére tesz fel. Ennek rendeli alá a fellépéseit, és ez így van jól. Ha összeadod az összes kinyújtott jammet, amelyek a Rocks On the Roadba, a July Morningba és főleg a Look At Yourself aktuális, megnyújtott változatába vannak beépítve, és hozzáteszed a szándékosan mindig elnyújtott Lady In Blacket, ez a színjáték legalább 30 perc játékidőt tesz ki. Ez pedig azt jelenti, hogy ennyi idő alatt egy másik zenekar – na jó, ebben az esetben akár a Uriah Heep is – legalább még három, ha nem négy további dalt el tudna játszani.
A „Living The Dream” album új dalainak kommunikációja és energetikai viszonya a vasrepertoár klasszikusaival nem is működhetne jobban, mint éppen az új turnén, hiszen az új dalok épp megfelelő keverékét hozzák az ősi rockos „Hammond”-zömökségnek és a kivételes zenei kidolgozottságnak: ezt szállítja egyfelől az igazán oldschool hangzású Knocking At My Door, másfelől a rendkívül harapós, a refrénben már enyhén AOR felé kacsingató Take Away My Soul.
A Uriah Heep remekül játszik. Hlukban sem volt ez másként. Nem sugározzák azt az érzést, hogy spórolnának az erejükkel. Teljes gőzzel nyomják. Bernie is kiváló szinten énekelte végig az egész koncertet. Amellett, hogy a banda kipihent volt – már kora reggel megérkezett Prágából, és ezt a kipihentséget kiváló színpadi hangulattal igazolta is –, természetesen olyan gazdag tapasztalatot cipel a tarisznyájában, hogy még ha bal lábbal kelne is fel reggel, az esti koncert minősége akkor sem szenvedne csorbát lényegesen. Ez történt például Bécsben, Hlukban viszont a banda szó szerint felragyogott a színpadon, teljes előadói fényében. Azzal az energiával, összpontosítással és elhivatottsággal, amelyet a zenekar a koncertes eposzokon és a kiváló új saját anyag rögzítésekor még mindig felmutat, kizárt dolog, hogy a páratlan Mick Box, aki idén tölti be tiszteletre méltó 72. életévét, és a híres, egyedülálló „orchideazenekar” társasága véletlenül is a zenei nyugdíjba vonuláson gondolkodna. Reméljük tehát, hogy az új „Living the Dream” album jövőre még egy koncertre a környékünkre hozza a Uriah Heepet, még ha ehhez a Cseh Köztársaságig kell is utazni.
szerző: Aleš Podbrežnik
fotók: Nataša Pišljar & Aleš Podbrežnik
Setlista:
1. Grazed By Heaven
2. Return To Fantasy
3. Living The Dream
4. Too Scared To Run
5. Take Away My Soul
6. Knocking At My Door
7. Rainbow Demon
9. Waters Flowing
10. Rocks In The Road
11. Gypsy
12. Look At Yourself
13. July Morning
14. Lady In Black
—ráadás—
15. Sunrise
16. Easy Livin’
