Szerző: Rok Klemše
Előadó: Finntroll
Kiadó: Spinefarm Records
Megjelenés: 2007
A balszerencse, amely a Finntrollt a pályafutása kezdete óta kíséri, már szinte hihetetlen. Hasonló „szerencséje” már csak a Nevermore-féle bandáknak van. A csapatot 1997-ben alapította Katla (Jan Jänsen) énekes és Somnium (Teemu Raimoranta) gitáros, de sajnos mindketten kiszálltak a finn trollok közül. Katla egy daganat miatt hagyta ott a bandát, mert az megakadályozta, hogy tovább énekeljen, Somnium pedig 2003-ban meghalt, miután lezuhant egy hídról. Tragédia, amely majdnem a Finntroll vesztét okozta. 2004-ben aztán mégis sikerült a visszatérés a Nattfödd lemezzel, amelyen Tapio Wilska vette át az éneklést. Alig másfél évvel később viszont ő is távozott, így a csapat megint énekes nélkül maradt.
Hosszas keresgélés után a Finntroll tavaly végre rátalált az új énekesre, Vrethre (Mathias Lillmins), és a trollok ismét felmásztak a föld mélyéről (az Ur Jordens Djup magyarul annyit tesz: „A föld mélyéből”). A Finntroll olyan banda, amely saját stílusával, az úgynevezett humppa metallal (a humppa finn polka) lett híres, és ennek köszönhetően szórakoztatónak, hiperaktívnak, sőt kifejezetten komikusnak számít. Az összes szöveg svédül szól, ami az első énekes, Katla szavaival „átkozottul trollos”.
A Finntroll az Ur Jordens Djuppal új fejezetet nyitott a története során. Mit hoz ez nekünk? Azt kell mondanom, hogy az Ur Jordens Djup nagyon jó lemez, a Finntroll egyszerűen nem tud csalódást okozni. Mégis hiányzik belőle valami, ami a korábbi lemezeket olyan egyedivé, vidámmá, pozitívvá és hallgathatóvá tette. Ezúttal a folk elemek jócskán háttérbe szorulnak, helyet adva a black metalnak, amely előretört. Én személy szerint hiányolom a szórakoztató humppa részeket, de lehet, hogy valakinek kifejezetten jól jön a változás. Ettől még az Ur Jordens Djup messze nem rossz lemez, csak a zene a Moonsorrow-félék irányába tolódott el, ami nem is meglepő, hiszen Trollhorn billentyűs nem más, mint Henri Sorvali, a Moonsorrow fontos tagja.
A lemezt a sötét, ambientes intro, a Gryning (Hajnal) nyitja, amely úgy szól, mintha egyenesen valamelyik remek horrorfilmből vágták volna ki. A Hajnalt inkább Alkonynak lehetne nevezni, hiszen a lemez sötét, komorabb hangulatát alapozza meg. Nehogy félreértés legyen: az igazi Finntroll-hangzás bőven jelen van, csak a polkát kicsit háttérbe szorították, és a komolyabb folk és black metal felé hajlottak. Kisebb szidást a gitárok is megérdemelnek, mert a power akkordok fűrészelésénél és az egyszerű riffeknél tovább nem jutnak, így időnként kifejezetten monotonná válnak.
A Hajnal csendesen átmegy a black metalos nyomulásba, a Sing (Dal) című számba, billentyűkkel és üvöltéssel, ami egy pillanatra még az Amon Amarthot is eszembe juttatta. A gyors nyitórész a közepén lassabb tempóba vált, amely megőrzi az igazi Finntroll-identitást, de a Finntroll-féle hülyéskedést még mindig hiányolom. Szerencsére a Korpens Saga (A holló sagája) felidézi, ahol a pörgős folk ritmusok és a jellegzetes vokálok gazdagítják a polka black metalt. Szinte magad előtt látod a táncoló tömeget! A Nedging (Zuhanás) érdekes hangulattal büszkélkedhet, és az elődje pörgős, táncos hangulatát viszi tovább. A rengeteg ritmusváltás remek dinamikát ad, és a Nedging biztosan sokat fog még pörögni. Az Ur Djupet (A mélyből) a lemez egyik legjobb dala nyers gitárokkal és black metalos énekkel, az egészet billentyűs díszítések fűszerezik. A Slagbröder (A harc testvérei) újabb black metal himnusz nyers gitárokkal és atmoszférikus billentyűkkel, a growl mellé tiszta ének is csatlakozik. Jön az En Mäktig Här (Hatalmas horda)… És igen! Végre az igazi humppa Finntroll! Hangos nevetésben tört ki belőlem a trópusi fémdobokkal és karibi hangulattal, amely a LucasArts kultikus kalandjátékát, a Monkey Islandet juttatta eszembe. Ilyen az igazi, bolondos Finntroll! A lemez legjobb dala. Az Ormahäxan (Kígyóboszorkány) furcsa, kaotikus keverék, amely gyorsan feledésbe merül. A Maktens Spira (A hatalom jogara) a Hatalmas horda stílusában folytatja, őrült ritmusokkal, amelyek energiájukkal egyenesen headbangelésre hívnak. Az Under Tví Runor (Két rúna alatt) jócskán eltér a többitől. A meglehetősen himnikus és epikus szám tempóváltásaival megőrzi a lemez dinamikáját.
A lemezt a tizenhárom perces Kvällning (Alkonyat) zárja kiváló akusztikus introval, amely átmegy szélfújásba és csendbe, majd egy hülyéskedős, részeges trollos dallammal ér véget, a háttérben fuvolával és mandolinnal.
Az Ur Jordens Djup nem rossz lemez, de hiányzik belőle a korábbi albumok bája, bolondossága és hülyéskedése. A fejlődést semmiképp sem szabad lebecsülni, de miért kellene félretenni azt az elemet, amitől a Finntroll szórakoztató és átkozottul trollos lett.
Felállás
Vreth (Mathias Lillmĺns) – ének
Skrymer aka Örmy (Samuli Ponsimaa) – ritmusgitár
Routa (Mikael Karlbom) – gitár
Tundra (Sami Uusitalo) – basszusgitár
Trollhorn (Henri Sorvali) – billentyűs hangszerek
Beast Dominator (Samu Ruotsalainen) – dob
Produkció
Trollhorn és Tundra
Dallista
1. Gryning 03:33
2. Sĺng 04:40
3. Korpens Saga 03:26
4. Nedgĺng 03:44
5. Ur Djupet 04:59
6. Slagbröder 04:31
7. En Mäktig Här 04:19
8. Ormhäxan 04:39
9. Maktens Spira 03:28
10. Under Tvĺ Runor 05:36
11. Kvällning 13:01
