Kiadó: Akord Records
Megjelenés dátuma: 2019. 04. 10.
Produkció: Robert Likar
Műfaj: Hard Rock
Az Up N’ Downs (U.N.D.) szlovén rockerek Mozirjéből, akik már 2016-ban is jókora port kavartak a „Vse kar sem pozabil” című bemutatkozó lemezükkel. Egyszerűen azért, mert a zenekar – a vonzótlan borítót leszámítva (ami amúgy másodlagos) – rögtön jelezte, hogy az egyik legígéretesebb új szlovén rockformációról van szó, amely hitelesen merít a hetvenes évek világrockjának gazdag örökségéből, szó szerint a rock’n’rollból és a hard rockból, és ezt rendkívül ügyesen fordítja le a modern produkciós és hangszerelési megoldások nyelvére. Az Up N’ Downs szerénytelenül ki is jelenti, hogy náluk egy hattagú, kiválóan megcsiszolt tudású zenészgárdáról van szó, akiknek a dalszerzés minden lényeges csínja-bínja világos, és ez a magas zenei hozam mellett folyamatos rádióbarát vonzerőt is biztosít a csapatnak. „Nehéz” kritika áll tehát előttünk, mert a „Vse, kar sem pozabil II” egy átkozottul sok információval megrakott, kicsattanóan és daliásan sokszínű, kifejezően változatos, csiszolt album, amely rengeteg szorgalomról és a tökéletesség iránti vágyról tanúskodik.
Jó négy év után tehát megszületett a második stúdióalbum, amelynek sokatmondó címe „Vse, kar sem pozabil II.” Mindenképpen az első lemez folytatása. Az új album megerősíti, hogy az remek bemutatkozás nem véletlen volt, és hogy az Up N’ Downs nem egynyári csoda, sőt. A „Vse, kar sem pozabil II” művészi érettségben tesz rá egy lapáttal az elődre, ami az egyetlen helyes út, hiszen így a zenekar egészséges, vagyis természetes fejlődését is tükrözi. Az új lemezen a csapat továbbra is hihetetlenül sikeresen és hitelesen erősíti, fejleszti és ápolja felismerhető zenei arcélét, karakterét.
A Zavolovšek fivérek párosa maga az álomkombináció, akiket a zenekar többi építőkockája követ, a hattagú társaság kémiája pedig csúcsszinten működik. A „Vse, kar sem pozabil” a maga „második részében” egyértelműen túlszárnyalja az elődjét, amely – mint mondtuk – kiváló minőséget hozott, és erre az évre is biztosan az egyik rockos csúcsot hozza a szlovén előadók albumkiadásai közt. Már a nyitó, végtelenül évődő és fenyegetően csibészes Pozdrav iz Mozirja is jelzi, hogy az Up N’ Downs olyan formáció, amely a rocktérkép szabad ege alatt, szlovén földrajzi értelemben valahol „keletre” a Šank Rocktól, a Mary Rose-tól, a San Di Egótól és „nyugatra” a Stray Traintől foglal helyet. De ennél is több ez. Az Up N’ Downs a felsoroltakkal ellentétben művészetében igen merészen hidalja át az alap hard rock premisszát izgalmasan békülékeny műfajok közötti kirándulásokkal a punk, funk, blues, reggae, ska és még a folk világába is. Éppen ezért még érdekesebbek és még izgalmasabb őket hallgatni. Pontosan ez a minőség, az időnkénti szellemes eszképizmus más műfaji szférák felé, különíti el őket annyira határozottan, és helyezi őket a szlovén zenei térkép magabiztos, csak rájuk jellemző helyére. A leírt minőség egyben bizonyíték arra is, hogy a zenekar zenei víziójában tartalmilag rendkívül rugalmas, tehermentes, szabadságszerető, ugyanakkor kiütközik a csapat hihetetlenül belsővé vált, érzéki hangszerelési érzéke is, mégpedig mindig, amikor az Up N’ Downs időnként stílusban más zenei világokkal szűrja a levet.
A zenekar az új időkre és az új albumra felvette soraiba a legendás gitárost, Robert Likart (The Drinkers, Niet). „Lit’r” a régi iskola embere, kiélezett, de zsírosan kimért Gibson LP-pengetéssel, és ez egyes pontokon érezhető, például a Sij című számban, vagy olyankor, amikor az Up N’ Downs csúfondárossá és csibészessé válik, mint a Do konca in še dlje esetében. Ilyen lehet a rövid, de „édes” Sem, kdor sem enyhén „Nietes” verse is, amelyet a zenekar a második körben reggae&ska ritmikával támaszt alá, és ezzel a „becsempészett” átváltozással, azaz stílusmodulációval a dalban teljesen új művészi minőséget fejez ki, és megfordítja a hangulatot. A zenekar nagyon jól érti és kezeli a dalokon belüli hangulatfokozás elemét, amely emlékezetes, gyakran bombasztikusan kihegyezett refrénekben éri el a crescendót.
A dalok közül elsősorban az album címadó kompozícióját érdemes kiemelni! Az egyik komponálási, de költői vallomásos csúcspontja is. Kiváló kiindulópontokat hordoz a progresszív rock régi iskolájával való foglalkozáshoz is, így bizonyos fokig már egy mini epikus szvit elemeit mutatja, ahol a melankólia, azaz a vágyakozó drámai színház az album csúcspontja, hiszen az Up N’ Downs éppen ezen a ponton képes felébreszteni a misztika elemeit, ami a szlovén hard rockban nagy ritkaság. A dal afféle episztoláként hat, amely a zeneiség fejlődésének, a fokozatos pompának és a bátran kihangsúlyozott érzelmeknek köszönhetően könnyedén megérinti bármelyik hallgató lelkének legrejtettebb zugait is. E csúcsok mellé könnyen odatehetjük a Letni časi című dalt is, amely a bevezetőben és az átvezetéseknél a gyönyörű gitárkanyarok blues-szal csábított melankóliájában bontakozik ki, a versszakban pedig a kidolgozott falsetto ének ragadja magához a figyelmet, majd abszolút kontrasztos énekes ugrással ünnepélyesen csábító refrénbe vált, amely a teljesen eltérő szerkezet és produkciós fogások ellenére is felidézi a Siddharta bájából valamit, bár – ahogy mondtuk – az Up N’ Downs a maga kidolgozott önállóságával önálló entitás, és ez az asszociáció inkább a szlovén földrajzi eredetű zeneiség észlelésének általános filozófiájából fakad, mint bármi másból. Az Up N’ Downs, akárcsak a Siddharta egy teljesen más zenei történetben, ennél szlovénabbul szinte nem is szólalhatna meg. Ez az elem, amely történelmileg megszemélyesít minket, és az az energia, amelyet nemzedékről nemzedékre sugárzunk évszázadokon át, és amellyel azonosulunk. Ha a zenekar ezt a pillanatot lefordítja, és karakteresen belelehel az albumába, az gyönyörű emelő lehet az egyéni önállóság hangsúlyozásához. Ez az asszociáció később az albumon újra felbukkan a Nostalgija című számmal, amelyet akusztikus hangszerelés és folk díszítések támogatnak, és a refrénben ugyancsak a pompa és ünnepélyesség fényében bontakozik ki. Fülbemászóan elragadó refrén. Annyi szent. A „Vse, kar sem pozabil II” teljes belsővé vált szlovén zeneisége közül azonban zenei hatását tekintve a leginkább „szlovénül” a balladai Gorska reka szól, amelybe a zenekar érzékelhető blueskarakter oltott.
A Nostalgijánál az album valójában be is fejeződhetett volna. A zenekar azonban az album végére még két kompozíciót tett. Az első szerbhorvát nyelven szól (Pored mene, magyarul: „Mellettem”), a második és utolsó, a Remember pedig – ahogy a címe is mondja – természetesen angolul. Mintegy ráadásszámokként hatnak, így az album végén a helyük megfelelő. Az Up N’Downs ugyanakkor jobban boldogul a szerbhorvát használatával, és igen érdekes, milyen gyorsan átveszi egy ilyen kompozíció valamiféle távoli Yu-Rock érzületet (ez a szám is új, kiváló és markáns refrént hordoz, ezért érdemes koncerteken játszani).
A Hammond, a tömzsi Hammond-vonalak, amelyek a gitár frazírozását támogatják. Mindenütt jelen vannak, és a zenekar zenei különlegességének egész melosza szempontjából rendkívül fontos építőelemek! Elhallgatni őket semmiképp nem lehet. Gyakran egyenrangúan kapcsolódnak be a frazírozásba, a middle eight részekben pedig szólódíszítésekben is aktívak lehetnek. A dalok moll szerkezetű formálása az érzékiséget, a szenvedélyeket és a drámai színház esztétikáját viszi. Ez nagyon szemléletesen jelenik meg a Pobeljeni grobovi című dalban is, ahol a versszak szerkezete felvesz ugyan némi funk rugót, a refrén azonban teljes művészi fordulattal bontakozik ki, és egy lélegzetre valódi rockbombasztikába csap át. Kiváló kontraszt és hangulatváltás, amelyből ilyen komponálási szempontból még jó néhány akad az albumon, ami hallgatás közben folyamatosan fenntartja a vonzerőt.
Summa summarum. Minden szempontból kiváló album. Érett, minden részletében kicsiszolt rocklemez, és a szlovén rockkifejezés történelmi hatóköre és jellege alapján azt mondhatjuk, hogy az Up N’ Downs szerénytelenül szólva az új évezred szlovén hard rock zenekara. Ebben a tekintetben igazi izzó üstökös és csillag, amely felragyogott, és amelyet már semmiképp nem lehet nem észrevenni. Album, amely a világrock úttörőinek vívmányaira épül, ugyanakkor kifinomultan tekint a modern produkciós-hangzásesztétika ügyes megoldásai és a hangszerelési eszközök felé. Zenekar, amely a komponálás kimutatott zenitje ellenére sem mondta ki messze az utolsó szót, és amely zenei víziójával – több mint nyilvánvalóan – a jövőben is még sokáig édesen fog meglepni minket.
Még egy záró filozófiai gondolat a jövőre nézve. Ez egy generációs album. A srácok és a lány ezt persze nem érzékelik, de ez mégis olyan gondolat, amelyet ez alkalommal érdemes végigvinni. Az Up N’ Downs egy új generáció hírnökeként hidat ver ezzel az albummal a régi és az új közé, és tükröt tart generációs kortársai elé arról, merre tart a szlovén hard rock a jövőben – így aztán nem kell tartanunk attól, hogy ez a műfaj Szlovéniában valaha is archaikussá (múzeumivá) válna. Már a bemutatkozó album, és most még határozottabban a követője is nagy valószínűséggel azok az alapművek, amelyek a jövőre nézve kijelölik a szlovén rock, pontosabban a hard rock nyomvonalát az új időkre. Ezért beszélünk az új generáció szlovén hard rock víziójáról az új évezredre, ahol nincs közvetlenül érzékelhető „puskázás”, és nincs rajta a világ hard rock hagyományának terhe, ami lényeges! Ez tehát a hard rock revitalizmus generációs mérföldköve Szlovéniában, amely jelzi, hogy a fejlődése nem állt meg, és egyúttal azt is jelzi, hogy a szlovén rockzenészek új generációjának szárnyain merre fejlődik majd a szlovén hard rock a jövőben. Műfaji értelemben határozottan nem maradhat egyértelmű, hanem kötelezően mindig legalább egy kicsit csiklandoznia és ingerelnie kell a zene más műfaji szféráival való kacérkodással. Mindez megvan az Up N’ Downs-nál, és ez az ő győztes ászpókerük, amelyet mindig büszkén húzhatnak elő a zsebükből. A zenekar ennek persze nincs is tudatában, reméljük azonban, hogy e szerény sorok írójának úgynevezett hipotetikus gondolatát egyszer majd a szlovén rock’n’roll fényes jövője igazolja.
szerző: Aleš Podbrežnik
értékelés: 10 / 10
Számlista:
1. Pozdrav iz Mozirja
2. Božji ateist
3. Drugi jaz
4. Vse, kar sem pozabil II
5. Sij
6. Sem, kdor sem
7. Letni časi
8. Pobeljeni grobovi
9. Gorska reka
10. Do konca in še dlje
11. Nostalgija
12. Pored mene
13. Remember
Felállás:
Erik Zavolovšek – ének
David Zavolovšek – gitár, vokál
Robert Likar – gitár
Lucija Hrastnik – billentyűs hangszerek, vokál
Andraž Stropnik – basszusgitár
Martin Oblak – dobok
