Előadó: Dante Fox
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2007
A Dante Fox harmadik albuma csaknem 10 év hallgatás után mindenképpen üdvözlendő visszatérés. Mivel azonban egy fecske még soha nem hozott nyarat, ez nem jelenti azt, hogy az „Under The Seven Skies” bármiféle különleges és egyedien felismerhető zenei teljesítmény lenne.
Az „Under The Seven Skies” összesen a zenekar harmadik lemeze az azonos című, 1996-os debütálás és a „The Fire Within” (1998) után. Az új albumon a Dante Fox kétségkívül érettebb. A lemez elődeinél kidolgozottabb a dalok megformálását és finomhangolását tekintve: több figyelmet kaptak a szebbnél szebb díszítések a középső hangszeres részekbe vezető és az onnan kivezető átmeneteknél, ráadásul a motívumok is változatosabbak (a dalok nyitó- és záró részeiben). Ez az album érdekes lehet azoknak, akik a brit AOR rock régebbi vonalát szeretik (Heart).
Ami viszont elveszi a lendületét, az a kiszámíthatóság és a helyenként már 1000-szer lerágott motívumok (Lucky One’s, Save Me), amit a kifejezetten női ének sem tud ellensúlyozni, főleg, hogy a produkció domináns pozícióba tolta. Sue Willetts hangja egyébként kidolgozott, kiművelt és kifejező. Mint ilyen, mélységgel és erővel bír, különösen a középső és a közepesen magas fekvésben. A hangszín és az énekstílus egyenesen pop rockra vagy soul popra termett. Egyszerűen túl szép a hard rockhoz. Van egy különleges vibrato-érintése is, ami helyenként kiválóan áll a daloknak, főleg a középtempósaknak, ahol a lánynak sikerül különleges intenzitással megtöltenie a számokat (Breaking Me Down, Walking The Line). Az intenzitás hiánya amúgy az album Achilles-sarka, főleg a jellegtelen gitármotívumok és szólók miatt, és több billentyűs hangszerelést is jó lett volna hallani. A játékban nincs semmi szellemesség, kémia egyszerűen nem érezhető, mert nem érezni az igazi összjátékot a gitár és a billentyűk között. A Dante Fox tehát nem éri el azokat a mércéket, amelyeket manapság számos más, hasonló vonalú zenekar felállított, így azt a következtetést vonhatom le, hogy a zenekart a tíz év hallgatás és távollét alatt lehagyta az idő. Zavaró a szövegek patetikussága is, amelyek nem érnek el különösebb intellektuális szintet. Nagyon amerikai és kereskedelmi hangzású album, amely elenyésző frissességet és egyéni ötletet kínál, olyat, ami felkeltené a figyelmet, vagy újat hozna a zenei térképen. A szörnyűségig fokozott, cukros émelygésre a legkönnyebben a Hold Out Your Hand, a Goodbye To Yesterday és a Love Tried To Find You refrénjeiben bukkanunk, a Save Me és a Lucky One’s esetében pedig különösen a kasztrált, patetikusan csengő refrének ismétlése fáj a fülnek.
A számok a hard rock bevált (sablonos) dallamosságát hozzák, és a zenekar tud játszani, ebben nincs kétség. Az „Under The Seven Skies” viszont egy nagyon óvatos „come back” album, amely elsősorban a tömegeknek akar megfelelni, és amelyből hiányzik a felismerhetőség, az elszántság és a tökösség. Sue valóban kitűnik az énekével, a zenekar többi része viszont valahogy árnyékba húzódik. Erősen kiszámítható és sablonos, iskolás a szólózás is. Ehhez nagyban hozzájárul a steril produkció is, ami kivasaltan és retró „eighties” módon szól, igazi dinamikát vagy mélységet pedig egyszerűen nem érezni a hangzásban. Jellegtelen album, elenyésző vagy semmi szellemességgel és szikrázással.
Felállás
Sue Willetts – ének
Tim Mandford – gitár, vokál
Roman Wieckowski – billentyűs hangszerek, vonósaranzsok, vokál
Mike Dagnall – basszusgitár, vokál
Mick Hales – dob, ütőhangszerek
VENDÉGZENÉSZ:
Tony Mills (TNT) – vokál, vokális harmóniák hangszerelése
Produkció
Mark V. Stuart & Dante Fox
Számlista
1. The Last Goodbye
2. Firing Guns
3. Hold Out Your Hand
4. Breakin’ Me Down
5. Goodbye To Yesterday
6. Walkin’ The Line
7. Love Tried To Find You
8. Save Me
9. Lucky Ones
10. Under The Seven Skies
Az album játékideje: 52.03
