Újjászületett Sepultura uralta a grazi Explosivot! (2018)

0 18

Szerző: Primož Novak
Fotók: Aleš Podbrežnik

Helyszín: Grác (Graz) / Explosiv / Ausztria
A koncert dátuma: 2018. 03. 01.
Látogatók száma: 400

A Sepultura hosszú éveken át gyűlölt név volt a metalszíntéren. Több mint tíz évbe telt, mire a dolgokat megemésztették, és mára világos, hogy a klasszikus felállás újraegyesülése soha nem lesz meg. A zenekarnak ezt el kellett viselnie, miközben végig kitartott a rengeteg negativitás közepette. Ma már azt mondhatnánk, szinte csoda, hogy a Sepultura egyáltalán fennmaradt, hiszen egy időszakban tényleg rosszul ment nekik, és alig tengődtek. De minden kitartás kifizetődik. Kisser és társai tavaly kiadták a Machine Messiah albumot, amellyel a zenekar új korszakot jelentett be, amely ismét minőségi lemezeket ígér. A Sepultura az említett albumot népszerűsítve immár másodszor vágott neki az európai turnénak, ezúttal főzenekarként. Az európai úton a német progresszív death metalosok, az Obscura, az amerikai black/death metal formáció, a Goatwhore, valamint a deathcore-os Fit For An Autopsy csatlakozott hozzájuk. Mindenképp színes felhozatal, amely jó néhány koncertet teljesen kiárusított. A turné 600 és 800 fő közötti látogatószámú termeket töltött meg, ami kétségkívül jó szám.

A grazi Explosivban a koncert csaknem egy hónappal az esemény előtt elkelt, igaz, a klubba csak úgy 400 ember fér be, ami a turné átlagánál kevesebb. Az Explosiv megtelte azonban így is jól mutatta, hogy a Sepultura kisebb városokban is meg tudja tölteni a termet.

A bemelegítést az amerikai deathcore-osok, a Fit For An Autopsy kezdték. A zenekarban játszik a neves producer, Will Putney is, aki sok deathcore formációnak segített jobb hanghoz. Putney nem utazott el a turnéra, így a banda kvintettként lépett fel. A deathcore-hoz képest nem mondható kiemelkedőnek a produkció: a zenekar akkor bukkant fel a színtéren, amikor a deathcore már évek óta népszerű volt, különösebb nagy durranást pedig nem tudott mutatni, mert ugyanazokat a mintákat ismétli. A Fit For An Autopsy egyébként korrektül lenyomta a műsort. A zene brutális volt, breakdownból nem volt hiány, az összeszokottság is jó volt. A zenekar talán nem hangzik épp újszerűen, de egy kis kitartással a Fit For An Autopsy is ki fog emelkedni az átlagból. A potenciál nagyon jó!

Őket követte a Goatwhore. A louisianai csapat valahol a death, a black és a thrash metal között mozog. Néhol úgy tűnik, hogy a hardcore punkból és a crustból is kölcsönöznek valamit. Röviden: mindenféle keveréke. Elsőre túlzónak tűnik ez a mix, de pár szám után egyértelmű, hogy a Goatwhore nem fog túlzásba esni. Minden értelmesen el van rendezve, bonyolítás nélkül. A zenekar az egyszerűséget helyezi előtérbe, főként azt, hogy az egész „égessen”. A Goatwhore élőben még jobban működik, mint lemezen. A karizmatikus énekes világosan hangsúlyozza a saját vonalait, a másik három tag pedig magabiztosan hozza a maga szerepét. Lehet, hogy elsőként az énekes szúr szemet, de hamar kiderül, hogy a Goatwhore remekül működik egységként, szépen összeszokott, a közönségnek pedig garantált az igazi buli. A Goatwhore albumai talán nem kiemelkedők, de a koncertjük mindenképp megér egy látogatást.

Obscura már egy ideje nem ismeretlen név. Mióta a zenekar kiadta a Cosmogenesis albumot, felismerhető névvé vált az extrém metalszíntéren. A zenekar ezúttal a 2016-ban megjelent Akróasis albumot népszerűsítő turné végéhez érkezett, és a hangsúly is ezen volt. Az Obscura persze az előző két lemezből is játszott, hogy a régebbi rajongók is elégedettek legyenek. A zenekar összeszokottsága kétségkívül magas szintű volt, de hangzásban az egész túl steril hatást keltett. Az energia megvolt, a virtuozitásból sem volt hiány, a komplex ritmikából sem, mégis úgy tűnt, hiányzik valami. Éles volt, de az igazi erő hiányzott. Az Obscura ezen a turnén talán nem illett bele a műfaji kontextusba, de a zsúfolt terem bizonyíték volt arra, hogy a technikás és progresszív metalzenekaroknak is megvan a maguk közönsége.

A Sepultura nevének említésekor mindig kitör a pro és kontra vita. Ez immár több mint két évtizede tart, a zenekar pedig még mindig itt van, más felállásban, ami sokaknak botránykő. A jól fogadott Machine Messiah után a közönség jó része adott még egy esélyt a Sepulturának. A koncertek jobbak lettek, Eloy Casagrande dobos érkezése után az egész egy magasabb szintre emelkedett. Sok jót lehetett hallani, ezért a Sepultura Szlovénia közelében tartott koncertje kötelező program volt. A nyitás értelmes volt: két új szám, majd a Kairos. Három szám után a láthatóan átizzadt énekesen, Derrick Greenen úgy tűnt, hogy nem fogja bírni a végéig, nem is beszélve az ősz hajú basszusgitárosról, Paolóról, aki alig bírta követni az őrült Casagrandét. Az évek ellenére a zenekar végig kitartott a repertoárjával, amely nagyjából másfél órás volt. Az erő nem apadt, Green énekben magabiztos volt, legjobban pedig a fiatal dobos, Eloy Casagrande ragyogott, maratoni kondícióval.

Nem kell külön hangsúlyozni, hogy az új számok nem kapnak olyan jó fogadtatást, mint a régiek, bár a Derrick Green által énekelt daloknál is szorgalmasan tombolt a közönség. Az igazi őrület azonban a Desperate Cry és a Territory alatt indult be. A számokat mindenesetre korrektül játszották el, Kisser a szólókat is elég pontosan hozta. Csak még egy gitár hiányzott, hogy gazdagabb legyen a hangkép. A Sepultura koncertje a jó hanggal és a fényekkel is meggyőzött. A zenekar azt éreztette, hogy ezúttal tényleg igyekezett, és semmit sem tartogatott a végére. Ezt a repertoár tovább erősítette. A Sepultura eljátszhatott volna egy rutinszerű best of-ot, és a legkisebb ellenállás irányában lezavarhatta volna a koncertet. De kockázatos és merész húzás mellett döntött. Andreas Kisser elmondta, hogy idén ünneplik Derrick Green 20 évét. Ennek apropóján eljátszottak három számot az Against (1998) albumról, amely az első volt Greennel az énekes poszton. Ezután ismét az aktuális album népszerűsítése jött. A Machine Messiah alatt Green megmutatta, hogy dallamosan is tud énekelni, az instrumentális Iceberg Dances-szel ismét a ritmika nyűgözött le, Casagrandénak pedig ötletből és erőből egyszerűen nem fogyott ki. Kisser még egy részt flamenco gitáron is eljátszott, ami újabb réteg volt a színes repertoárban. Ezt követően a közönség előtti főhajtás jött az Inner Self, a Refuse/Resist és az Arise klasszikusokkal.

Az Arise után a Sepultura levonult a színpadról, majd a Slave New World-del tértek vissza, amely ismét bekerült a turné koncertrepertoárjába. A végére pedig végre eszükbe jutott a Roots album. Először a Ratamahatta szólt, amelyben Green extra dobon játszott, Kisserrel pedig felváltva énekeltek. Ilyen hiteles Ratamahatta-előadás a Sepulturától már régóta nem volt. A koncertet a kötelező Roots Bloody Roots zárta, ami szintén várható volt. Ha meghúzzuk a vonalat, a Sepultura mostani változata tényleg igyekezett, rutinnak nyoma sem volt, a repertoárral pedig sok bátorságot mutattak. A látottak után remélhetőleg hamarosan visszatérnek a környékünkre.

A Sepultura, az Obscura, a Goatwhore és a Fit For An Autopsy koncertjével a grazi Explosiv klub kétségkívül rácáfolt a nevére.

Képgaléria

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik