Szerző: Rok Klemše
Fotók: Nina Grad
Helyszín: Kino Šiška, Ljubljana
A koncert dátuma: 2015. november 6.
Ezen a hétvégén valami furcsa véletlen folytán norvég erők szállták meg teljesen a Kino Šiškát. Nem, nem trollok, rénszarvasok, szarvasok és halászok támadtak ránk, (most) black metalosok sem, és szerencsére a magas árak sem. Nem, másfél év után ismét meglátogatott minket a norvég bagoly, a Kvelertak, alig egy nappal később pedig ugyanott játszottak a norvég blackjazz-különc Shining. De még előtte a Kvelertak piszkos, fertőző rock ‘n’ rollja kegyetlenül torkon ragadta a közönséget.
A Kvelertakkal stílusban igazán szorosan rokon zenekar nálunk nincs, a felhozatal mégis egészen kielégítő volt, mert a derekas bemelegítésről már a nyitóbanda, a Železnikiből érkezett HC-harcosok, a TriFor60 gondoskodott. Egy jó fél óra alatt a srácok nyers, durva, punkkal, crusttal és metalelemekkel fűszerezett HC-t zúdítottak ránk, eredeti, kritikus, szlovén nyelvű szövegekkel. Ezek úgy törtek elő Jani torkából, mint egy vulkán, amelynek célja felégetni mindent, ami baj van az országgal: a vámpírrá vált bankárokat, a romlott politikusokat, a pozícióikban ülő alkalmatlanokat, az elnyomó szerveket és a közösségi média megszállottságát. A TriFor60 az üzeneteit dühös ének, gyors, száguldó gitárok és szaggató, pattanásig feszült dob által közvetíti, a remek hangzásnak köszönhetően pedig ez az ultradühös, mindennel szemben F.O.A.D.-hozzáállású fellépés még jobban szólt, mint egyébként.
A kemény és elkötelezett társadalomkritika után a lazább folytatásról a ljubljanai stonertrió, a Jegulja gondoskodott, akik a este legzsírosabb hangzását hozták. Mintha egy vödör elektromos angolnába dugtad volna a fejed: a fülünket a gitárvonalak dinamikus és változatos összefonódása, a zsíros riffek, valamint a hangos és színes dobolás töltötte meg. A hangszeres trió a klasszikus stonerriffelést ügyesen töri meg és egészíti ki Kozel szólóival, amelyek hol pszichedelikusak, hol shredderesen kicsavartak, hol klasszikusan rockosak. Basszusgitáros nincs a fiúk között, de egyáltalán nem hiányzik, mert a két gitár több mint elegendő mélységet ad, a zenekar színpadi spontaneitása pedig szintén lenyűgöző, és gyakran vezet előre nem tervezett dzsemmelésekhez.
Fél tizenegykor – a tavalyi Gala hala-beli közönségnél valamivel kisebb, de lelkes tömeg előtt – ismét Ljubljanát köszöntötték a himnikus Åpenbaring epikus riffjei és a vadállat frontember, Erland Hjelvik, megint a bagollyal, a zenekar jelképével a fején. Hjelvik ezúttal is a központi ikon volt, aki a nyers előadásával és a számtalan „Ugh!” felkiáltással győzött meg. A Kvelertak a Slayerrel és az Anthraxszel közös turnéjuk szabadnapján látogatott el Ljubljanába, és a banda ismét bizonyította csúcsformáját, valamint azt, hogy egyszerűen ez a pillanatnyilag az egyik legjobb live zenekar. A norvégok a hard rock, a heavy metal, a punk és az olykori black metal elemek erőteljes keverékéről híresek, és ez a keverék most is úgy lobbant lángra, mint a benzinnel leöntött máglya. A számaik épp olyan gyúlékonyak, mint a zenekar tagjai a színpadon, akik egy percre sem állnak meg. Erlanddal egyébként is tele a színpad folyamatosan, az arcát gyakorlatilag mindig eltakarja a haja, a gitáros trió, a basszusgitáros és a dobos pedig a koncert minden pillanatában tombol. Bár Erland kizárólag norvégul énekel, és a fülünknek többnyire teljesen érthetetlen, az egész annyira fertőző és élőben annyira meggyőző, hogy a norvég szövegeket végig, ha mást nem, legalább dúdolod. A Kvelertak egy jó másfél óra alatt szinte teljes egészében lejátszotta mindkét albumot, a rombolós slágerek, mint a Bruane Brenn, a Mjød és a Kvelertak uralkodtak, de néhány új számot is eljátszottak. Bomba, és nehezen várjuk már az új lemezt, amely jövőre jelenik meg. Ha pedig a norvég sztereotípiákkal kezdtem, hadd fejezzem be egy norvég vicctel. Hogy hívnak egy norvég prostituáltat? Fjord Escort.
Képgaléria
