U.D.O.: Touchdown
Megjelenés dátuma: 2023. 8. 25.
Kiadó: AFM Records
Produkció: Martin ‘Mattes’ Pfeiffer
Az album hossza: 53.58 perc
Műfaj: Heavy Metal
Értékelés: 8.5/10
Az U.D.O., a heavy metal tartós bajnokai, akiket a megtörhetetlen Udo Dirkschneider vezet (az egykori Accept-frontember nélkül elképzelhetetlen lenne a metal néhány legnagyobb stúdióklasszikusa), 2023 augusztusának végén kiadták a tizennyolcadik, ténylegesen: a tizennyolcadik stúdióalbumukat. Ha figyelembe vesszük, hogy az első U.D.O.-lemez, az „Animal House” 1987-ben jelent meg, ez elképesztő tempó. Tizennyolc album 36 év alatt. Ezzel nagyon kevesen dicsekedhetnek.
Az új lemez előtt ezúttal is sor került egy sorozatos felállásváltásra, amiből az U.D.O. pályafutásában egyébként sincs hiány. A „Game Over” (2021, RockLine kritika) albumon állandó tagként a szlovén basszusgitáros-ász, Tilen Hudrap húzta a basszust, őt azonban később nem más váltotta a felállásban, mint Udo régi Accept-cimborája, Peter Baltes. Baltes az Accept-nél állás nélkül maradt, így természetes volt, hogy a két öreg haver (Udo és Peter) újra egymásra találjon. Végül is a mai U.D.O.-felállás DNS-ének több köze van a klasszikus Accepthez, mint a jelenlegi Accept-felállásnak.
Térjünk vissza az új U.D.O.-album anyagához. Dalból megint túl sok van, de túl sok volt már a „Game Over”-en is, és néhány korábbi U.D.O.-lemezen is. Ez már csak így megy. A „Touchdown” semmilyen forradalmi elmozdulást nem hoz művészi értelemben. Sziklaszilárd és konokul magába forduló. Kreatívan mozdíthatatlan. A bevált szerzői receptet követi. És ennél többet a zenekar igazi rajongója nem is kér. A változás tulajdonképpen nem kívánatos. A „Touchdown” tetőtől talpig rohamdalokkal van tele, amelyek nagyon ismerősen csengenek, hallottuk már őket, csak éppen a korábbi U.D.O.-albumok kontextusában. És az Accept sincs messze, persze (főleg az album azon pillanataiban, amikor a címadó dal és a Sad Man’s Show szólal meg, mintha csak a „Metal Heart” albumról szöktek volna meg).
A „Touchdown” egy-egy pillanatban elég pompázatos is, ahogy azt a Fight For The Right refrénje hozza. Ohoho, ahogy a dal közepén a neoklasszikus betét is, amilyet egykor az Accept (Metal Heart) vagy az U.D.O. (a Podmoskovnyie vetchera főmotívuma a Shout It Out-ban) csinált. Itt Andrey Smirnov ezúttal megengedett magának egy kis török indulót (W. A. Mozart műve). Nem csoda, hogy éppen ezt a számot választották a rajongók felhergelésére az album megjelenése előtt. Különálló kislemezként jelent meg. Tökéletesen és rendkívül klasszikusan szól közvetlenül utána a Forever Free is (ez szintén külön kislemezként látott napvilágot), amely magasan tartja az album pompázatosságát.
Minden ott van, ahol lennie kell. A várt helyeken. Udo Dirkschneider csökkenő erő nélkül üvölt. Figyelem! A pasi 2024. 4. 6-án tölti be a 72. évét. Az énekhang mégsem veszít az erejéből. Egy cseppet sem. Andrey Smirnov továbbra is a fő gitáros erő mindabban, amit az U.D.O. zenei névjegyének tekintünk, és hozzá kell tenni, hogy remekül összeszokott a német gitárossal, Dee Dammersszel. Baltes az Baltes (a metal basszusgitározás nagy öregje), Sven Dirkschneider pedig továbbra is félelmetes dobgépezet. Az album azon részein is, ahol egy-egy szerzemény kibontakozása elsőre nem nyűgöz le különösebben, a csapat mesterien menti meg a helyzetet a kórusénekek hozzáadásával, ami megemeli a refrének hangulatát, a dal pedig így is intenzíven megragad (pl. Punchline, Living Hell).
A „Touchdown” tetőtől talpig ismét olyan album, amelyet az U.D.O.-tól nemcsak vártunk, hanem nagyon is kívántunk. Semmiben nem marad el az elődeitől, a „Steelfactory”-tól (2018, RockLine kritika) és a „Game Over”-től. Nehéz bármit elvenni belőle vagy hozzátenni, hiszen letérhet a tipikus U.D.O.-művészet finomhangolásának sínéről. Mégis itt van megint az a szerencsétlen felismerés, hogy egy albumhoz tíz szám is elég, és a tizenhárom, ahány a lemezen van, túlzás. A dolgok kezdenek ismétlődni, mert maga a szerzői recept művészi mozgástere nagyon szűk. Semmi új tehát. A zenekar rajongói viszont mindennel elégedettek lesznek. Egy ilyen gyönyörű új stúdiótermék mellett pedig ez mindenképp számít.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Isolation Man
2. The Flood
3. The Double Dealer’s Club
4. Fight For The Right
5. Forever Free
6. Punchline
7. Sad Man’s Show
8. The Betrayer
9. Heroes Of Freedom
10. Better Start To Run
11. The Battle Understood
12. Living Hell
13. Touchdown
Felállás:
Udo Dirkschneider – ének
Andrey Smirnov – gitár
Dee Dammers – gitár
Sven Dirkschneider – dob
Peter Baltes – basszusgitár
Vendégzenész:
Stefan Pintev – hegedű a 13. számon
